GYERMEK

Az évek, a döntések és a Kísértés

Szerző:
Szabó Anna
Tíz év házasság után talán semmi meglepő nincs abban, ha néha sótlan a leves, ízetlen a tréfa, és dörömböl az ajtón a Kísértés. Vagy te zörgeted az ő ajtaját? Sosem fog kiderülni, de, hogy a jó öreg Kísértés nem csak a dél-amerikai szappanoperák mellékszereplője, hanem valóban létezik, az biztos.

 

Csendes béke


Azt, hogy mi minden történhet tíz év alatt, aligha tudnánk egyetlen cikkben felsorolni. Ha házasságról van szó, akkor ennyi év leforgása közben biztosan rengeteg szép és kevésbé szép élmény váltotta már egymást. Vélhetően született egy-két (vagy több) gyermek, lezajlott néhány költözés, gyarapodtatok x számú új bizonyítvánnyal és néminemű anyagi haszonnal. Mindeközben pedig az egykor viháncoló nagylányból megfontolt, hűséges feleség és anya lett, a virtuskodó fiú pedig kötelességtudó férj és apa szerepében látja el a családot. Mindketten tudjátok, hogy döntésetek, melyet tíz évvel korábban hoztatok, egy életre szól, remélhetőleg nem csak még egyszer tíz évre, hanem sokkal többre. Tudjátok, hogy lehetett volna másképp – látjátok az osztálytalálkozókon mindketten – de azt is, hogy számotokra ez az út volt elrendelve. Nem is bánjátok, valahogy minden jól van így. Elég a gyerekekre nézni: mind okosak és szépek, megismételhetetlen egyéniségek, akik nem lennének, ha ti ketten akkor másképp döntötök. Nem, abba belegondolni is szörnyű, örültök tehát, sőt hálásak vagytok, amiért így alakult. Még, ha nem is mindig könnyű, nem is mindig simogató, akkor is jól van így. Kísértés? Olyan, mint a Mikulás. Na, jó: mint az UFO-k. Mondják, hogy létezik, de a jó házastársak sohasem találkoznak vele. Hiszitek is, nem is, de nem is érdekel benneteket, hogy igaz-e a mese. Mindaddig, míg egy borús napon el nem hangzik odahaza egy bántás. Amíg be nem költözik a hálószobába az egyhangúság. Amíg a hétköznapokért folytatott harc meg nem zabálja az ünnepek fényét. Amíg nem lesz tartósan sótlan az a bizonyos leves…


Ahonnan a Kísértés szüleik


Nem tudni pontosan, honnan jön, és mi táplálja. Egyszer csak ott terem, kelleti magát, újdonsággal kecsegtet, és azt ígéri: vele minden kellemesebb. Ki ő? Hát a Kísértés, akinek a megszületéséhez legalább három, de még inkább négy személy szükséges. Kell egy férfi, aki azt hiszi, mindent megtett, ha sokat dolgozott a családért, kell egy nő, aki azt gondolja, neki a legrosszabb a világon, mert évek óta „be van zárva”, és kell egy másik pár is, akiknél szintén nem kerek valami. A Kísértés egyik fő jellegzetessége, hogy mindent eltúloz. A házasságban meglévő problémákat sokszorosra nagyítja, önmagát pedig ellenállhatatlannak mutatja. Ritkán érkezik két lábon, férfi, vagy nő képében. Elsőként inkább csak homályos érzés, majd gondolat, hogy aztán erőt gyűjtve belőled, megtestesülhessen. Így fordulhat elő, hogy ami éveken át fel sem tűnt, vagy egészen természetes volt, az hirtelen kinyitja a bicskát a zsebedben. Elkezded bántott félnek, áldozatnak érezni magadat, a társad pedig úgy tűnik fel előtted, mint börtönőr, jobb esetben, mint kisgyerek, akit gondozni, ápolni, körülugrálni kell. Neki ez általában nem újdonság, így volt ez az elmúlt tíz évben is, ám neked ekkorra persze mindehhez már semmi kedved. Már hogy lenne, hiszen ott van az egy-két-több igazi gyermek, akik szintén elvárják ugyanezt! A homályos gondolatok eleinte olyanfélék, mint: „Miért mindig én megyek le a gyerekekkel a játszótérre?!” Vagy: „Egyszer az életben ő is felkelhetne korábban, hogy elkészítse a reggelit/levigye a szemetet/megkérdezze, hogy aludtam!” Ha ezeken és más, hasonló pitiáner sérelmen eleget rugózott az agyad (mert már ott edz belül a Kísértés a nagy dobásra), akkor következik a súlyosabb fokozat. „Miért vigyázok az evéssel, miért töröm magam naponta az alakformálással (egyébként dög fáradtan), ha ő megengedhet magának x kiló túlsúlyt és egy tekintélyes sörhasat?” És még erősebben: „Én miért nem szervezhetek külön programot? Miért mindig akkor szeretkezünk, amikor ő akarja?” Ez az utóbbi fázis már nem tart sokáig. Éppen annyi van benne, ami hozzásegíti a Kísértést a színre lépéshez.


A Kísértés lecsap rád


Hol látod meg? Munkába menet, játszótéren, bevásárlóközpontban, orvosi rendelőben… Biztosan olyan helyen, ahová kötelességből mentél. Miért? Mert szereti éreztetni veled, hogy rossz neked, de ő segíthet. Ilyen „kedves” fiú a kísértés. És persze azért is, mert szórakozásból már rég nem mész sehová. Szóval megláttad. Megláttad, de még nem vetted észre. Hogyan is vetted volna? Ne feledd: anya vagy és feleség! Ez a gondolat sűrűn visszatér, minél közelebb jön a Kísértés, annál sűrűbben. Lássuk, hogy néz ki a Kísértés! Átlagos, de pont egy fokkal tűnik jobbnak, mint a társad. (Ezt persze csak azért tudod, mert folyton az orrod előtt mászkál, és képtelen vagy elkerülni az illatát, kizárni tudatodból a hangját.) Nem nézel rá, inkább előkotrod a szeretteid fotóját, vagy, ha ott vannak valahol a közelben, nagy léptekkel megkeresed őket. Huhhh! Megvannak, itt vannak. Rajongva szereted őket, igen, a férjedet is. Bár tényleg pocakos, tényleg kiszolgáltatja magát, tényleg rég lelkiztetek… Na jó, egy pillantás nem árthat: visszanézel a Kísértésre, vagy inkább csak arrafelé. Most rontottad el. Vége, becsapott a villám, mert a Kísértés téged néz! De mi a fenét néz? Fodrász féléve nem látott, kozmetikus még régebben, a legkopottabb farmert húztad, mert a városban futkosni abban a legkönnyebb… Lehet, hogy feltűnően hülyén viselkedtél? Mindegy, legalább láthatod, hogy a Kísértés nemcsak vonzóbb, egy tízessel fiatalabb is a férjednél. (És persze nálad is, ne szépítsük, de ettől csak még hízelgőbb az egész…) Szeretnél még valamit? A nevét? A lakása címét? A munkahelye elérhetőségét? Hogy gyakran jár-e ide, van-e valakije, mi a kedvenc kajája? Rossz hírem van: bevásároltál. Mehetsz haza!


„Anya, szereted apát?”


Nos, hogy érzed magad? Minden rosszabb, mint volt? Igen, ez a forgatókönyv. Kövér bűntudat ült a lelkedre, mert olyasmit tettél, amit kamaszkorod óta nem, s ami akkor egészen természetes volt, most azonban mardos az önvád. Joggal, hiszen rég kinőttél ebből. Ez a megcsalás előszobája? Mit tenne a férjed, ha tudná? S mit tennél te, ha ilyesmit tudnál meg róla? Lopva figyeled őt. Igen, pocakos, félórája kérted, hogy adjon a gyereknek vajas kenyeret, de még el sem mozdult a számítógép elől, és persze ma sem adta jelét, hogy ápolni kívánná meggyötört lelkedet. De a fenébe is, mégis a tiéd! Nem, kizárt, hogy elviselnéd, ha valaki flörtölne vele, kikaparnád a szemét is a kis vacaknak! „Anya, te szereted apát?” Váratlanul ért a kérdés? Ne rándulj össze, elárulod magad! Azt hitted, el tudod titkolni? A férjed elől talán igen, de a gyerek együtt rezdül veled. Ne aggódj, nem érti, de érzi, hogy valami furcsa zajlik benned, és készülj rá, hogy hangot is ad neki. Most mi lesz? Visszajársz, mert „itt a legolcsóbb a liszt”? Ne tedd! Inkább próbálj visszailleszkedni a családba!


Végezd tovább a dolgodat, és készülj a következő megmérettetésre, mert a Kísértés nem adja fel egykönnyen! Közben pedig gondolj arra: az a pocakosodó, néha lustálkodó, néha zsörtölődő férfi ugyanaz az ember, aki feleségül vett téged, aki felvállalt, az összes meglévő és majdan kialakuló hibáddal együtt. A házasságodért, családodért pedig te is tehetsz valamit. Elsőként például azt, hogy nem mártírként, hanem szeretettel gondoskodsz róluk. Gratulálok, győztél. De légy résen! A Kísértés ott lapul minden bokorban és éppen olyan álarcot ölt, amilyenre aktuálisan szükséged van. Az elkerüléséhez nem elég a férjed iránt érzett szerelem, a családod iránti elkötelezettség. Ezeket képes kiiktatni egy jól irányzott mosollyal. Egy jó döntés kell, és máris látod, hogy a legtöbbet azok az emberek adhatják neked, akik a legtöbbet veszik ki belőled.


 

Szólj hozzá Te is!
SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL