Hirdetés

Az első napok az oviban

Női Portál

O.M.

2012-09-13

« Becsuk

Az élet talán első nagy mérföldköve a gyermek számára, amikor először közösségbe kerül. A puha, meleg fészekből hirtelen valami más, valami idegen veszi körül. Odafigyeléssel, türelemmel segítheted a beilleszkedését, és megkönnyítheted az első napokat.

Hirdetés

Egyedül a nagy ismeretlenben?

Valószínűleg egyetlen gyerek sem kerül úgy óvodába, hogy előtte ne hallott volna már arról, mi is ez a varázslatos hely. Sőt, a többség már meg is látogatta a kiválasztott intézményt, esetleg néhány játékos percet, órát el is töltött az ovisok között. Vagyis tulajdonképpen ismerős helyre érkezik a kezdő ovis, mégis minden idegen a számára. Idegen, mert amikor látogatóba jött, vele volt az édesanyja, vagy más hozzátartozó, és bár nincs még tisztában az idő fogalmával, pontosan tudta, hogy hamarosan együtt újra hazamennek. Ugyanígy azt is tudja az első valódi ovis napon, hogy ebben a szobában, bármennyire barátságos és vonzó is az a sok játékával, nemsokára anya nélkül marad, és egyedüli támasza az a szép hangú, fehér köpenyes néni lesz, akit ő még nem (vagy nem eléggé) ismer, és ki tudja, meddig kell itt maradnia? Érte jön-e anya? Ha igen, mikor? És hol van, amíg ő az oviban tölti az idejét? Azt persze a kicsik is tudják, hogy anya és apa dolgozik, de sem az időt, sem a távolságot, sem az ok-okozati összefüggéseket nem képesek még megérteni. Ezért ne vigasztaljuk őket azzal, hogy bárcsak mi is ovisok lehetnénk, hiszen milyen jó itt a sok játék és játszópajtás között. Képzeljük el, hogy ennyi homályos információ, és ennyi ismeretlen sorstárs között mi is meglehetősen bizonytalanul éreznénk magunkat.

Gyakorlati előkészületek

Természetesen az sem indokolt, hogy a gyermekünk félelmeit erősítsük, ha ugyanis nyíltan kimutatjuk, mennyire megértjük aggodalmait, azzal megerősítjük őt a szorongásában. A legjobb, ha néhány praktikus lépést már jó előre megteszünk a zökkenőmentes beszoktatás érdekében. Ne akarjunk időt spórolni az ismerkedésen! Nagyon fontos, hogy legalább egyszer, de, ha a helyi szabályok megengedik, akár a nyár folyamán heti rendszerességgel ellátogassunk az óvodába. Nem is hinnénk, hogy a gyerekek figyelmét ilyenkor mi minden megragadja. Lehet, hogy egy asztal sarka, egy göcsörtös fa az udvaron, vagy valami más, jelentéktelennek tűnő dolog lesz az, ami majd „barátként” köszön rá az első ovis napon. Arról nem is szólva, hogy a látogatások során barátságot köthet az óvónénikkel, megismeri hozzávetőlegesen az óvoda rendjét, az ott felállított szabályokat, és nem egyszerre zúdul a nyakába minden újdonság.

Egyes óvodák nemcsak a leendő óvodások látogatását szervezik meg kellő időben, de az óvónők is kimennek a családhoz, hogy feltérképezzék az otthoni viszonyokat. Ne vegyük ezt zaklatásnak, és ne tiltakozzunk ellene! Fogadjuk el, hogy mindez a gyermekünk érdekében történik, hiszen a kicsik egészen másképp viselkednek az otthoni környezetben, mint az óvodában. Nagy segítség lehet a szakembernek, ha családi környezetben is megfigyelheti a leendő kis óvodást.

A legtöbb óvoda valamilyen formában kér információt a gyermek életének eddigi történéseiről, legfontosabb testi és lelki tulajdonságairól, betegségeiről. Általában kitöltetnek már a beiratkozáskor egy kérdőívet, amelyen látszólag jelentéktelen kérdéseket is szerepeltetnek, pl. mi a gyermek kedvenc meséje, vagy étele? Hasznos tudnivalók ezek az óvónők, gondozók számára, hiszen sosem tudni, mikor kell majd hirtelen megnyugtatni, vagy megvigasztalni a kicsit. Éppen ezért nagyon fontos, hogy őszinte válaszokat adj.

Elkezdődött!

Azt, hogy valójában mi vár rátok az oviban, csak egy-két után tudjátok meg. Az újdonság varázsa gyakran nagy hatással van a gyerkőcökre, és csak néhány hét után érkeznek el a „nemszeretem”napok. Akkor, amikor a kicsi rájön, hogy ez az egész már mindig, de legalábbis nagyon sokáig így lesz. Nem kell kétségbe esni, ha a gyerek néhány hét után nem akar oviba menni, de haragudni sem szabad rá, és végképp nem engedni a kérésének. Ha ilyenkor otthon tartod, örökké fel fogja használni ellened ezt a fegyvert, és csak még nehezebbé válik az egész. Kérj segítséget az óvónőktől, de feltétlenül meg kell beszélned a gyerekkel is, hogy az óvoda az ő „munkahelye”, mint ahogyan a szülei is eljárnak dolgozni a munkahelyükre. A könnyebb megértés érdekében néhányszor elvihetitek őt a szülők munkahelyére, hogy valóban lássa, hol vagytok, amíg ő az oviban van, mivel töltitek az időt, hogyan indultok érte, stb. Ha még ezek után is lennének gondok, érdemes otthon óvodásat játszani. Plüss állatokkal, babákkal eljátszani egy-egy óvodai eseményt, így talán oldódik a szorongása, vagy kiderül, miért is nem tetszik neki az óvoda.

Mivel a közösségbe kerülés hatalmas változás egy gyermek életében, elképzelhető, hogy különféle tünetekkel reagál, például álmatlan, vagy éppen aluszékony lesz, esetleg újra bepisil, vagy hőemelkedést produkál. Ezektől sem kell megijedni, de érdemes utána járni, hogy valójában mi okozza. Próbáljuk az életünket úgy időzíteni, hogy az óvodakezdés időszakára ne essen más nagy esemény, hogy egyszerre csak egy „problémával” kelljen megküzdenie a gyermeknek.

Visszaszokni az óvodába

Hosszabb kihagyás, például nyári szünet, vagy betegség után a nagyobbakkal is megesik, hogy nehezen illeszkednek vissza a közösségbe. Előfordulhat, hogy a kisgyerek, aki azelőtt boldogan járt oviba, most minden reggel sírva indul el. Ha a helyzet tartósnak bizonyul, érdemes újra kezdeni a beszoktatást, ugyanúgy, ahogyan az első napokban tettük. A visszaszokás már gyorsabban megy, és megéri az időt, ha a gyermek újra megszereti az óvodát.

Megosztás