Hirdetés

Amikor fenyeget a jojó réme

Női Portál

O.M.

2012-09-18

Az evolúció során mindig az maradt életben, aki túlélte az ínséges időket. Az ember tökélyre fejlesztette ezt a képességét, ezzel viszont komoly terhet rótt a jólétben élők nyakába. Amíg ugyanis nem sajátítjuk el a helyes, vagyis életmódunknak megfelelő étkezési szokásokat, addig sajnos a jojó effektus rém szüntelenül a fejünk felett fog lebegni.

Hirdetés

Valamit valamiért, szól a mondás. Ugyanezt az elvet követve tudunk megszabadulni ettől a rémtől és így megőrizhetjük a nyáron ledolgozott kilókat!

Nézz szembe a rémeddel

Ha te is szenvedtél már attól, hogy a fogyókúrád befejeztével a kilók villámgyorsasággal kúsztak vissza rád, akkor ideje felmérni, hol rontottad el. Miután erre rájöttél, kezdj el dolgozni azon, hogy változtass a hozzáállásodon és könnyen elő fordulhat, hogy többé nem kell újabb és újabb fogyókúrába vágnod. Hiszed vagy sem, nem túl kifizetődő jó kislánynak lenni! Drága nagyikáink, akik végig éhezték a háborút, bizony belénk plántálták az illemet. Mégsem olyan fontos mindet, és főleg, nem azonnal megenni, amit kiszedtél. A teli fazék látványától sokkal kívánósabbnak érzi magát az ember. Ha teli pakoltad a tányérodat, akkor állj meg az adag felénél és boríts rá fóliát - jó lesz az vacsorára, így nem gyötör sem a teli pocakod, sem a lelki ismereted.
Persze ehetsz a legnagyobb tányérból úgy, hogy mindent besöpörsz, de ebben az esetben a tányérod nagy részén magas rost és víz, de alacsony zsír- és kalória tartalmú, friss ételek legyenek! Aki pedig ragaszkodik a teli tányér látványához, az vegye elő a gyerekek étkészletét és szedjen magának abba - ezzel a kompromisszummal hosszú távon is sikeres lehetsz!

A csokitól, cukros joghurtoktól és a gyorséttermi menütől kizárólag a reklámszínészek lesznek boldogabbak!

Őket ugyanis fizetik azért, hogy gondolkodás nélkül boldogan befalják azt, amit a szerep megkíván! Te csak akkor nyúlj ilyesmihez, ha nem boldog akarsz lenni tőlük, hanem nagy ritkán úgy hozza az élet, hogy egy hamburger megmenekít az éhhaláltól, vagy egy csoki a vésztartalékod, illetve ha különleges és emlékezetes pillanatnak vagy részese (pl. születésnapi zsúr). Minden más egyéb esetben a pluszkalória, a finomságokkal kikövezett út, ami a pokolba vezet. Holott aszalt gyümölcsökkel, müzli szelettel vagy egészségesebb kekszekkel is túl lehet élni a vészhelyzetnek ítélt gyomorkorgásokat.

Ne menekülj az evésbe!

Soha egyetlen falat étel nem tett meg nem történtté olyan dolgokat, szavakat, amiket mások vagy épp saját magad rovására tettél vagy mondtál. Sajnos, ha egy helyzet elromlik, attól, hogy „öntudatlanságig eszed magad”, még nem fog megjavulni. Szomorú, de az a tíz perc, amíg ennél valamit feleslegesen, pont elég egy bocsánatkérésre, vagy épp számonkérésre, ha téged bántottak meg. Azzal, hogy evésbe menekülsz, csak tovább bünteted magad. Egy adag sült krumpli soha nem fog megvigasztalni, pusztán percekre feledteti a bánatodat, hogy később még jobban fájjon.

Minden fejben dől el!

Előfordulhat, hogy mindenre van magyarázat: nincs önkontrolom, és különben is, amiket én nassolok, annak más sem tudna ellen állni! Nos, ebben az esetben a nassolást le kell dolgozni, hátha kiderül, hogy a kutya sétáltatás jobb függőség, mint a csoki, a chips vagy bármely társa. Ne tarts otthon ilyesmit, de engedélyezd, hogy a séta végén arra kanyarodsz, ahol ilyesmit kapni lehet. Két dolog fog történni: vagy rájössz, hogy nem ér annyit, vagy olyan hosszú combokat sétálsz magadnak, hogy nem lesz szíved a nassolás miatt megválni tőlük.

Tetszik vagy sem, minden, így ez is fejben dől el, az étkezési zavaraidnak múltjuk, gyökerük van. Fel kell deríteni és le kell küzdeni őket, és ehhez néha elég szembesülni velük. Bizonyos esetekben, ha kell, akkor bizony szakemberre van szükség ahhoz, hogy kiderítse, mi okozza a kisebbrendűségi érzést, a frusztráltságot vagy haragot. Az unalom elűzésében a barátok, a házi kedvencek, egy hobbi, vagy a családtagok segíthetnek.

Halld meg saját segélykiáltásodat!

Sajnos néha a hamis ideálok vagy fóbiák okoznak kontrollálatlan étkezési szokásokat. Menekülünk az evésbe, magyarázkodunk, és közben mi magunk is tudjuk, hogy üres szavaink csak és kizárólag nekünk okoznak majd fejtörést. Érdemes hát kicsit elcsendesedni, befelé fordulni és meghallani a saját belső segélykiáltásunkat, és végre önmagunkért belátni, ha evésről van szó: „A kevesebb néha több!”

Aki okos, az kifejleszti a saját túlélési praktikáit. Minden étkezés előtt segít egy pohár víz eldönteni, hogy valóban az éhség gyötör-e? A kisebb étkezések gyakrabban követhetik egymást, így sokkal kisebb az esélye annak, hogy nassolásba torkollik az éhezés. A legjobb tanács mégis az, hogy evés helyett állj fel, és csinálj valami mást! Nincs az a terasz, amit ne lehetne újra felseperni, nincs az a cicus, aki ne örülne, ha a gazdi kézbe veszi, és csak úgy simogatja, nincs az az ablak, ami tiltakozna, ha megpucolod. Tedd és érezd magad hasznosnak. Ne a hasadat, hanem a lelkedet tápláld és napról napra kevésbé fenyeget majd a jojó réme.

Megosztás