Kedves Bea,
Természetesen lehet. Figyelj magadra, mi okozza a labilitást, mi hiányzik, és mi lenne, ha meglenne? Várom a jelentkezésed, ha szeretnél dolgozni.
Üdv;
Kriszta

Kedves Judili,

Konkrét választ lehet, hogy nem tudok most adni neked, de leírok egy csomó olyan kérdést, amin ha elgondolkodsz, és utána jársz, megkaphatod a választ. Érdemes végig gondolni, mi történt a családodban a párkapcsolatok terén? Szüleid, nagyszüleid hogy éltek/élnek? Mi volt a családodban a férfiakba vetett bizalommal? Kinek volt esetleg rossz élménye ezzel kapcsolatban? Talán úgy egyszerűbb elindulni, ha megvizsgálod azt, kire hasonlítsz ezzel a viselkedéseddel?
Ha mindezekre a kérdésekre találsz választ, az még nem a teljes megoldás, de nagy haladás. Azt javaslom, gyere el egyszer egy családállításra hozzám, hogy rendeződjön a bizalmad és az önértékelésed.
Minden jót addig is,
Kriszta

Kedves Kérdező,

Nehezet kérsz tőlem, mondjam meg, mit kell tennie egy fiatal lánynak ilyen helyzetben? (azt tippelem, úgy húsz körül lehetsz) Azt nem tudom, mi a helyes. Azt neked kell tudnod abból, ha figyelsz az érzéseidre és a vágyaidra. Abból kiderül, mi a helyes út.
Abban igazad van, hogy a beszélgetés minden kapcsolat alapja. Itt kell kezdeni. Köztetek most elindul egy egészen más kapcsolat, mint eddig volt. Ez minden szempontból, mindkettőtöknek újdonság. Idő kell, míg hozzászoktok.
Szerintem te nem "lehet, hogy csalódni fogsz", hanem félsz. És ez így van jól. Teljesen természetes, hogy izgalommal vagy a helyzet és a fiú felé. Erre egy jó megoldás van. Az, ha csak annyit teszel, amennyit jó érzésekkel meg tudsz tenni. Vagyis, ha pl. több napot szívesen eltöltenél vele azért, hogy ismerkedjetek, de éjszakákat nem, akkor ennyit engedj neki. Egy férfinak türelemmel ki kell várni, míg a nő befogadja. Amelyik erőszakosan, megértés és türelem nélkül udvarol, az nem egy igazi kapcsolatot akar, csak egy részét. Ha valóban csalódások nélkül szeretnéd ezt a kapcsolatot megkezdeni (és majd folytatni), akkor figyelj magadra, és aszerint engedd közel magadhoz, vagy tartsd a távolságot. Ha ezeket megbeszélitek, még jobban ki tudtok nyílni egymásnak, így még több elfogadást kaphattok egymástól.
Remélem segítettem, minden jót nektek!
Kriszta

Kedves Kérdező,
Nehéz kérdés, mit tehet egy anya, ha azt látja, megromlott a lánya kapcsolata? Nem sokat. Ez a lányod kapcsolata, nem a tiéd. Ha a férfi tiszteletlen veled, akkor tedd helyre, de a kapcsolatukba nem szólhatsz bele. A lányodnak "jó oka" van emellett a férfi mellett maradni, te abban támogathatod, hogy elfogadod a döntését és megmaradsz az anyja minden körülmények között. Mindenki úgy választ párt magának, amilyen férfi vagy női mintája. Ezeket a szülők határozzák meg. A lányod is úgy választott párt, amilyen az apai mintája. Ha látsz bármilyen összefüggést a te választásod és a lányod választása között, az nem véletlen. Ha te úgy gondolod, választhattál volna jobban is annak idején, ez rendben van. De a lányodnak azt add tovább, hogy ő választhat jól! Nem kell ugyan azt a "tévedést" megismételnie. Neki szabad boldog házasságban eltöltenie az életét. Ez azért fontos, mert a gyerekek gyakran tesznek ugyan úgy, mint a szülők, szeretetből. De ez egy téves kifejezése a szeretetnek. Meg kell engedni nekik, hogy másként döntsenek, mint ahogy mi döntöttünk, és akkor már nem akar ő is "rosszul" járni, mint mi.
Ugyan ez most csak hipotézis, mert semmit nem tudok a családotokról, de igaz.
És az is igaz, hogy a gazdasági válság nagyon nagy próbára tette a családokat. Rengeteg plusz feszültség begyűrűzött a kapcsolatokba a nehezebb életvitel miatt. Erre nincs más megoldás, mint elfogadni egy átmeneti állapotként és túlélni. Addig is nagyon tudatosan arra figyelni, hogy a konfliktus kinek vagy minek szól? Sokszor nem egymásra vagyunk dühösek, hanem a tehetetlenség ezt váltja ki belőlünk, mert nincs munkánk, pénzünk.
Remélem segítettem, minden jót,
Kriszta

Kedves Tünde,
Nehezet kér tőlem. Nem tudom, kinél volt, nem tudom milyen témával dolgozott, nem tudok semmit a munkáról. Így nem tudom, mit írjak. Tünetei lehetnek az állítás utóhatásai, de célszerű lenne ahhoz az állítóhoz fordulni, akivel dolgozott. Neki emlékeznie kell a munkára, és elvileg a szolgáltatás díjában benne van az utógondozás is. Baj biztos nincs, de ha nincs jól, ne hagyja annyiban. Ha ennyire feldúltan jött el, nem lett lezárva a munka kellően. Ezt jelezte az álltónak ott?
Utógondozásként azt szoktam ajánlani, hogy ne beszéljenek az állításról. Főként ne a mélységében történt élményekről, mert az energiának egy ideig bent kell maradni, hogy a rendeződés kifussa magát. Érdemes mindent hagyni, menjen a maga útján, és egyszer csak azt veszi észre, mintha kicserélték volna. De ez jó, és felszabadító élmény. Ha napokon keresztül rossz a közérzete és rossz érzések feszítik, mindenképpen menjen vissza az állítóhoz. Ha nem bízik benne, keressen mást.
Remélem jobban lesz, mihamarabb.
Üdv;
Kriszta

Kedves Loletta,
Nehéz ügy, amit kérdezel... Én azt olvasom ki a soraidból: "szeretem, szeretem, de nem bízom benne." A kérdés az, mennyire tartod fontosnak a bizalmat egy kapcsolatban. Ha fontos, de ez nincs meg tegyél érte. Tegyél magadban érte, hogy tudj bízni benne. Azt gondold végig, mi kell neked ahhoz, hogy megtapasztald a bizalmat úgy általában? Mi hiányzik, ami miatt ez most nem megy? Egy kapcsolatban úgy érdemes figyelni a másikra, hogy közben a magunk igényeit nem vesztjük szem elől. Ha minden erőnkkel csak a másikra figyelünk, elvesztjük a magunk célját, boldogságát. Így egy boldogtalan, sikertelen ember próbál segíteni egy másik boldogtalan, problémákkal küzdő társnak. Azonban, ha te a magad igényeire is szánsz energiát ami feltölt, ezzel a feltöltött állapottal találkozik ő is, ami inspirálja. Tehát szerintem a te dolgod most az, hogy a magad bizalmi témájával dolgozz, és ne az ő anyukáját akard ápolni. Tedd rendbe magadban ezt a kérdést, ezzel változni fog a kapcsolatotok is. Foglalkozz a kettőtök kapcsolatán most a magad szempontjából. Ez nem önzés, egyszerűen csak azt gondolom, neked is jár, hogy olyan kapcsolatban élj, amiben jól érzed magad. Jól pedig akkor érzi magát az ember egy kapcsolatban, ha az igényei teljesülnek.
Keress meg egy "bizalom" állításra, ha gondolod.
Minden jót kívánok,
Kriszta

Kedves Ildi,
Nem pontosan értem mit kérdezel, de ezzel együtt megpróbálok válaszolni. Úgy tudod elkerülni a szülők sorsához való kötődést, az ismétlődést, ha a lelkedben tisztelettel elfogadod őket és a sorsukat. Ezt egy mély meghajlással tudod szimbolikusan megjeleníteni. Teheted ezt képzeletben és valójában is a fényképük előtt. Mondd magadban: "tisztelettel elfogadlak benneteket a sorsotokkal együtt. Én más utat választok, a ti sorsotokat meghagyom nektek." A gyerekek gyakran választanak maguknak nehéz sorsot a szülők helyett. Ezt puszta szeretetből teszik, hogy megóvják szüleiket a saját problémáiktól. Ez nyilván nem helyes. Mindenkinek meg van a maga sorsa, amit követnie kell. A szülőkkel való fizikai távolságra onnantól nincs szükség, ha a kapcsolat jól működik. A gyerek dacból, haragból jó messzire megy a szülőtől, és ott, jó messze él pont olyan "rossz" életet, amitől azt gondolta messze van, így már nincs is.
Remélem segítettem. Ha pontosabban meg tudod mondani a témád, pontosabb választ tudok adni. Keress meg, ha úgy érzed!
Minden jót,
Kriszta

Kedves Kinga,
Egészen biztos, mind a kettőben segíthet a családállítás.
A nem "vagyok a helyemen" érzés több dologból fakadhat. Egyrészt lehet, hogy a szüleid vagy nagyszüleid helyére léptél lélek szinten, vagyis "jobban tudod" az életet, mint ők. Neked gyerekként az a dolgod, hogy gyerek legyél. Senki nem bírálhatja szülei életét, és mondhatja meg nekik, hogyan kell az életet élni. Hiszen mi gyerekként nem tudhatjuk, milyen felnőttnek lenni. Ebben persze van egy halom szimbólum, de a lényeg a sorrendiség törvényének betartása. Ez elég gyakori eset a gyerekek részéről.
Aztán a másik, ami nagyon gyakori, hogy volt esetleg a szüleidnek egy elvesztett gyermeke (abortusz, vetélés), valószínűleg előtted. Általában ezt nem tudják a gyerekek, így ha tudsz, kérdezz utána. Pl.: te úgy tudod, első szülött vagy, miközben volt egy testvéred, akiről nem tudtál. Tehát, te egész életedben úgy viselkedtél, mint az elsőszülött, pedig második vagy. Ez egy példa, mivel nem tudom a pontos családi helyzetet.
Aztán a párkapcsolatok szempontjából az is lehet, hogy tudat alatt édesapád mellett állsz, mint partner édesanyád helyett. Ez sok szempontból probléma: egyrészt közöttük állsz, ami befolyásolja a házasságukat, másrészt nincs helye melletted egy neked való férfinak, hiszen apukád áll ott.
Remélem tudtam segíteni. Ezek a tünetek nagyon gyakoriak, rengetegen küzdenek ugyan ezekkel a problémákkal.
Keress meg telefonon, vagy email-ben és egy egyéni állítás keretében helyére tesszük a rendszered.
Addig is minden jót,
Kriszta

Kedves Kérdező,
Ha jól értem, a saját helyzeteden szeretnél könnyíteni. Mi okoz problémát? Mi benne a kínos? Ezeket a kérdéseket kellene nagyon alaposan és önmagad felé nagyon őszintén megválaszolni. Ha rájössz a kínosság okára, máris elszáll, de biztos sokkal jobban kiküszöbölhető az érzés. Nehéz ilyen rövid leírásra hosszan és okosat válaszolni, így most tippelek, és úgy adok hosszabb választ.
Tehát, ha azért érzed magad kínosan, mert ő meleg, és a te környezeted majd mit szól hozzá, akkor azt gondolom, olyan dologba avatkozol bele, ami nem a te dolgod. Neked nem kell kínosan érezned magad az ő nemi identitása miatt! Ez az ő dolga. A szüleitek részéről már egészen más a helyzet. Gondolom Édesapátok van a legjobban maga alatt, hiszen egy apa a férfiasságot minden szinten továbbadja a fiának. Gondolom, ő nagy kudarcnak éli meg. Ez meg az ő dolga, neki kell segítségért fordulni, ha úgy érzi, szükséges.
De térjünk vissza hozzád. A magad kérdésein és rossz érzésein úgy tudsz a legkönnyebben segíteni, ha megpróbálod megérteni őt. Mivel kínos erről beszélned, ezért kezd el az ismerkedést a témával a neten való olvasással. Nézz utána, milyen a magyarországi meleg helyzet? Milyen örömök és bánatok érik az ilyen embereket, milyen lehetőségeik és veszélyeik vannak? Több könyv is foglalkozik a témával, érdemes olvasni róla, ha beszélni nem megy.
Miután alaposan utána néztél ezeknek, hidd el, hogy megértőbb leszel az öcséd felé. Azt gondolom, ebben a helyzetben neki is szüksége van segítségre és támaszra főleg a család felől. Így egy nagyon hasznos dolgot tehetsz: ismerd meg a helyzetét, és ezzel együtt őt is újra.
Vannak tanok, akik a genetikának tudják be a homoszexualitást, mások a pszichének tulajdonítják. A családállítás, mint a legtöbb esetet, a családi rendszerben történt eseményekig vezeti vissza. Lehet dolgozni a homoszexualitáson családállítással, de az öcsédnek kell segítségért fordulni.
Természetesen szívesen találkozom veled is, és segítek az elfogadás folyamatában neked is és a szüleidnek is, ha úgy döntötök.
Keressetek meg, ha szükséges.
Minden jót,
Kriszta

Kedves Kérdező,
A nagyon egyszerű választól a nagyon misztikusnak tűnőig bármi lehet. Kezdjük ott, hogy látott-e valami ilyesmit a tv-ben, láthatott-e bárhol valami brutalitást, ami nagy hatással volt rá? Elképzelhető, hogy csak egy rossz élmény maradt meg benne, ami elmúlik. Ha ez a helyzet, érdemes helyre tenni nála mi a valóság, mi a film, mi a jó és mi a rossz. Bár családállításkor még nem találkoztam ilyen esettel, de ha nem változik, érdemes lenne megnézni ezzel a módszerrel is. Volt-e a családban valaki, akinek része volt egy hasonló brutalitásban? Volt-e valaki, aki ilyen haraggal élt? Az is elképzelhető, hogy a harag a kislányé. Történt-e valami a kislány környezetében, közöttetek, ami haragot válthatott ki. Lehet, hogy ti nem érzékeltétek, de rá nagy hatással volt.
Rettegni nem kell, mindenre van megoldás! Keress meg, ha szeretnél családállítással dolgozni ezen.
Minden jót,
Kriszta