Kedves Béla!

A hugom és én elkezdtünk spórolni anyukám karácsonyi ajándékára.Anyunak egy nagy baja van, hogy kevés nagyon az önbizalma és hibás az önértékelése.Elnyomottnak érzi magát és kisebbrendűnek, pedig egy nagyon szép, fiatalos nő.Szerinted milyen ajándékot kéne neki adni, ami javíthatna ezeken a dolgokon? Előre is köszönöm:) Vivi

Kedves Szakértő!

Idén kezdtem el a főiskolát, ami magával hozta a kötelező előadástartást, a prezentációkat is. Ez rettentő nagy kihívást jelent számomra. Lámpaláz. Viszont a súlyosabb formából. Képes vagyok különösebb ok nélkül leblokkolni, elmegy a hangom és természetesen a jól betanult anyagba is belezavarodok, elveszítem a fonalat. A szokásos testi tünetekről nem is beszélve.(arcpír stb.)
Tudom az önbizalommal hozható összefüggésbe. De fogalmam sincs, hogyan kellene segítenem magamon. Gondolom személyiségfüggő lehet a megoldás...
Válaszát előre is köszönöm.
Lili

Tisztelt K.Béla!
Úja én :)...
Lehet,hogy nem Öntől kellett volna kérdeznem, mert most látom, hogy karrierrel kapcsolatban ad tanácsokat(?), csak én úgy gondoltam, hogy "fejlesszem a személyiségem" és szerezzek önbizalmat és sikereket érjek el minél több téren és akkor nem fogok izgulni?
Köszönöm válaszát!:)

Kedves K.Béla!
Nekem egy olyan problémám van, hogy ha ideges leszek vagy izgulok valami miatt vagy zavarban vagyok akkor mindig remegni kezdek és a pulzusom az egekben van(pl.egy első randin két kézzel kellett megfognom a kávés csészét,hogy nehogy kilötyögtessem a kávét...no a srác többet nem hívott fel;vagy ha forgalomban kell vezetnem,amit ritkán teszek,akkor is remegni kezdek;stb.). Ez már évek óta megvan, de most, 25 évesen elég zavaró. Apám parkinson kóros, most derült ki neki, remélem, nem emiatt van nekem is ez a gondom. Azt szeretném kérdezni, hogy ezt le lehetne küzdeni, vágjak bele minél több olyan dologba amitől tartok, hogy "edződjek", vagy mindenképp menjek el orvoshoz?
Válaszát előre is köszönöm!

Jónapot kívánok Béla!!!

18 éves lány vagyok Pécsről!!!
Van nekem egy olyan problémám hogy Két pasim is van egyszerre!!!
És nem tudok választani mert sok minden történt az elmút napokban!!!
Tanácsot szeretnék kérni!!!
Van egy Pasim aki most 23 éves akivel 2 és fél éve együtt vagyunk és együtt is élünk!!!
De kb: 2hete megcsaltam egy másik sráccal aki most is meg van!!!
És amikor megtudta az élet társam akkor nagyon össze vesztünk és Kétszer is bár azt mondja hogy véletlen volt és nagyon bánja megdobott egy mobillal a szemem alatt!!!
Az elsőből csak mokka lett a másikból meg szintén de egy kicsit fel is repedt!!!
És most nagyon haragszom rá!!!
Ő probálja kijavítani a hibáját de valahogy nem tudok neki megbocsájtani!!!
De ő viszont igen azért hogy megcsaltam!!!
Volt már olyan is hogy a Nővérem mesélte el hogy megprobálta magát le szúrni egy késsel miattam mert nagyon sokat hazuttam neki és teljesen felhúztam!!!
El kapta az epilepsziához hasonló tünet és nem tudta hogy mit csinál!!!
Ekkor történt meg a szememmel is az ami megtörtént!!!
Igaz tegnap este mondtam meg neki hogy mi az ami miatt hagytam másnak magam elcsábítani!!!
Ő meg erre csak annyit tudott mondani hogy csak most szólsz????
Nem foglalkozott velem,szóval egy kicsit elhanyagolt a munka meg a suli miatt!!!
Meg mostanság azt mondtam neki hogy kár hogy csak most jött rá hogy mi a helyzet!!!
Lehet hogy én is hibás vagyok de nem hiszem hogy az lennék!!!
Sok mindenkit megbántottunk ez idő alatt olyat is akit nem kellet volna!!
És anyukám azt tanácsolta hogy szüneteltessük a dolgokat!!!
De ő nem bírja nélkülem!
Mert nagyon szeret!!!
De közben haragszik is magára hogy mit tett!!!
De sajnos az a baj hogy félek hogy ha kibékülünk is akkor pár hónapigjó minden és utánna megint jönnek a problémák!!!
Lehet hogy én dramatizálom túl a dolgokat!!!
Nem tudom!!!
Mindenki azt mondja hogy ha tényleg csak véletlen volt ami megtörtént akkor miért nem bocsájtok meg neki??!!!
A legjobb barátnőimet is elveszítettem mert tudják hogy a másik srácnak mire kellek!!!
És ezt nem hittem el senkinek!!!
Legyen igazuk!
Csak azt nem tudom hogy mit csináljak e percben?????
Kit válasszak???
Az is igaz hogy az élet társam fel adott mindent értem a családját a munkáját a sulit meg stb....
És épp ezért nem tud a családjával lenni mert nagyon utálják mert ott hagyta miattam a bajban őket!!!
És nem tudom mitévő legyek???
Ő azt mondja hogy nem is engedek neki semmit és ebben teljesen igaza van ezek után hogy engedjek neki mert ezt tette velem!!!
Egy részt az én hibámból is van mert ha az elején tisztáztunk volna mindent akkor lehet hogy ezek a dolgok meg sem történnek!!!
Most jelenleg is a Másik sráccal vagyok minden dél-után!!!
És ezt is tudja és nagyon féltékeny rá!!!
Meg ígérte nekm hogy megváltozik meg hogy többet törödik velem de valahogy nem tudok neki hinni!!!
Mit tegyek hogy újra hinni tudjak neki???
Mert valahol még szeretem de ezt neki még nem mondtam el!!!
Csak most a haragom nagyobb mint az érzelmeim!!!
Kérem segítsen nekem ebben az ügyben!!!
Mert már nem hiszek senkinek mert mindenki mond mindent és azt sem tudom hogy áll a fejem!!!!
Azt is mondták hogy a másik pasit is hanyagolnom kéne addig míg nem rendeződnek az élet társammal a dolgok!!!!
Meg azt is mondják hogy tudják hogy így szeretnék bosszút állni a szemem miatt!!!
És ezt meg tehetném másképp is!!
pl: megvonni az olyan dolgoktól amiket nagyon szeret rajtam kívül!!!!
Nem tudom mit tegyek!!!
Kérem segítsen!!!
Sok levelet és bocsánat kérést kaptam már tölle!!!
És nem tudodm hogy megbocsássak neki-e vagy sem!!!
Kérem segítsen!!!
Előre is köszönöm!!!


Üdvözlettel: Kovács Brigitta

Üdv! Azt szeretném kérdezni, hogy mi lehet az oka,hogy 41 éves korom ellenére könnyen sírva fakadok. Pl. ha indokolatlanul bántanak, felháborítanak,és visszakiabálnék, remegős, sírós lesz a hangom.Gondolom, túl érzékeny is vagyok, rák jegyű, vagy gyengék az idegeim? Ha meghallok egy szép zenét, amiről eszembe jut valami, könnybe lábad a szemem. De sírtam én már a moziban, pl. a Sorstalanság című filmen,és a gyerekeim ballagásán is.Mit tehetnék ez ellen,mit tanácsol?Nem akarok én ennyire "érzékeny " lenni,de mit csináljak ellene? Köszönöm.

Kedves Szakértő!

Lehet szokatlan, de épp lehet nagyon is megszokott a problémám, amivel most felkeresem Önt. Igazából egy talpraesett, határozott, céltudatos nőnek tartom magam (meg a barátaim is engem),aki közvetlen társasági ember, rengeteg baráttal, szerető családdal rendelkezik. Rengeteg siker van a hátam mögött (egyetemek, nyelvvizsgák, munkahelyi váltás, önállósodás stb.) és olyan embernek gondolom magam, aki mások problémáit mindig nagyon jól meg tudja oldani, sőt a sajátjaimat is, de valahogy mégis van egy gond, amit egyszerűen nem tudok megoldani... 2 éve lett vége egy nagy szerelemnek az életemben, amiből majdnem eljegyzés lett(2,5 éves kapcsolat), és azóta semmi érdemleges kapcsolatot nem tudok felmutatni... Nagyon vágynék már egy társra, egy olyan barátra akire számíthatok, aki szeret és akit én is, de egyszerűen azóta nem igazán volt olyan pasi aki megfogott volna... Vagy ha épp 1-1 akadt is, annak is bnője van és esze ágába se volt miattam otthagyni akármennyire is tetszettem neki... Persze lehet ez is csak azért volt vonzó, mert nem lehet az enyém... Sokat gondolkoztam már mi lehet velem a probléma, mert nagyon sok srác tart helyesnek meg csinosnak, akinek azonban lenne esélye az általában nem is mer közeledni... Akikkel esetleg próbálkoztam is azoknál is 1-2 találkozás után tudtam, ebből semmi nem lesz, mert nem azt érzem amit kellene, vagy már az elején halálra untattak vagy épp idegesítettek vmivel... Nem hinném h normális dolog h ennyi ideje senkim nincs tulajdonképpen, szóval sztem már velem van a gond. Tény, h azóta nagyon nehezen bízom meg bárkiben is, akárhogy próbálom ezt legyőzni... Újabban megpróbáltam magam annyira lekötni munkával, barátokkal, bulikkal, h egy perc szabadidőm ne legyen gondolkodni azon h egyedül vagyok, de ez is csak ideig óráig működött, ugyanis újabban azon kapom magam, h hiába vagyok társaságban mégis ez jár az agyamba, hiába vagyok fáradt mindig ez jár a fejembe és egyszerűen nem tudok szabadulni ettől, h ne erre gondoljak folyton h megint csak én vagyok egyedül... semmi nem köt le annyira... Egyre gyakrabban fordul az is elő, h csak ülök a vonaton, olvasok és észreveszem h nem is odafigyelek hanem azon jár az agyam hogy miért nincs senkim és sokszor kerülget a síró érzés is... Tudom, h idiótán hangzik, de nekem már nincs ötletem mit csináljak... semmi nem használ... de abban biztos vagyok h ez nem teljesen normális... és sztem valami nincs rendben velem... Ha tudna valami tanácsot adni, h miért történik ez velem, vagy hogyan tudnék rajta változtatni, azt nagyon megköszönném. Ha nem, akkor elnézést hogy hosszú levelemmel feltartottam!
Köszönettel:
Egy 25 éves lány

Tisztelt Kajárik Béla!
Sokat gondolkoztam azon, hogy kérdésemmel kihez fordulhatnék, remélem Ön majd választ tud nekem adni: Régebben olvastam valahol, hogy beszélgetés közben, ha az egyik fél sokszor használja a másik keresztnevét nyomatékosan és indokulatlanul az azt jelenti, hogy hatást akar rá gyakorolni, illetve manipulálni esetleg fenyegetni. Az lenne a kérdésem, hogy ennek van alapja, vagy én emlékszek rosszul. Azóta többször találkoztam ilyen emberekkel és mind rossz érzést váltott ki belölem.
Köszönöm
Zsuzsa

Kedves Béla!
Tavaly résztvettem 2 Secret tanfolyamon, amik nagyon jó hatással voltak rám. Ezeknek nincs folytatása én viszont nagyon szeretnék újabb személyiségfejlesztő tréninget elvégezni. Tud-e valamit ajánlani?Köszönettel,Anita.

De ismerem őt, tudom, hogy mire, hogy reagál, hogy milyen ember is ő, h velem milyen, mindenbe tudom, hogy milyen belsőleg, és ezt ő is tudja rólam. És minnél többet vagyunk együtt, annál jobbam szeretem és annál jobban akarok vele lenni. Megnézem az ismerőseimet, itt van például bátyám haverja, 9éve együtt vannak barátnőjével, most jegyezték el egymást, Ők is annyi idősen jöttek össze mint mi. Ők imádják egymást, olyanok mint Mi....