Csendes kiégés - hogyan ismerjük fel?

Sokan ismerik a kiégés kifejezést. Az emberek azonban gyakran csak a nyilvánvaló jelekre gondolnak, mint például a fizikai kimerültség vagy az állandó ingerlékenység. Amit viszont gyakran figyelmen kívül hagynak, az a csendes kiégés. Ennek felismerése önmagunkban vagy másokban nagyobb kihívást jelent.

Ahogy a neve is sugallja, a csendes kiégés lassabban és kevésbé feltűnően alakul ki, mint a klasszikus kiégés. "Az érintettek gyakran elnyomják a tüneteket, és nem akarják észrevenni, hogy valami nincs rendben. Igyekeznek fenntartani a magasan teljesítő, teljes életet élő ember képét" – mondja Brigitte Bösenkopf pszichológus. Míg a klasszikus kiégés fizikai tünetei egyértelművé tehetik, hogy valami nincs rendben, a csendes kiégés jelei inkább pszichológiai jellegűek.

Ez a rejtett típus különösen veszélyes, mert az érintettek ugyanúgy folytatják mindennapi tevékenységeiket, és mentális kihívásaikat mások nehezebben ismerik fel. Christina Jochim, a Német Pszichoterapeuták Szövetségének (DPtV) szövetségi elnökhelyettese szerint ezért különösen fontos, hogy odafigyeljünk a finom figyelmeztető jelekre. A kiégés ugyanis jelentős kockázati tényezője lehet a klinikai depressziónak, és hatással lehet a szív- és érrendszeri betegségekre is.

Milyen figyelmeztető jelekre érdemes figyelni?

Az érintettek gyakran elfojtják a csendes kiégést, amíg túl késő nem lesz, ezért fontos, hogy a környezetük – kollégák, családtagok – észrevegye a figyelmeztető jeleket. Az egyik legfontosabb jel az alvászavar, különösen, ha nehezen alszik el vagy felébred az éjszaka közepén. Az alvás elengedhetetlen a mentális és fizikai regenerációhoz. A rossz alvás ingerlékenységhez és idegességhez vezethet másnap.

A cinizmus és szarkazmus megjelenése, amelyek korábban nem voltak jellemzőek az érintettre, szintén a kiégés jelei lehetnek – mondja Jochim. Az állandó hangulatingadozások és a nemet mondás képtelensége, miközben valaki folyamatosan háttérbe szorítja saját szükségleteit, szintén jelezheti a kiégést. A kimerültség egyértelmű jele mind a klasszikus, mind a csendes kiégésnek. Az érintettek egyre fáradtabbak, több hibát követnek el, és memóriaproblémákkal küzdenek.

Egy másik fontos figyelmeztető jel a társasági tevékenységektől való visszavonulás – például amikor valaki kevesebb kapcsolatot keres másokkal, mert nincs már elegendő energiája. Ha valaki kevésbé nevet a munkahelyén, azt is érdemes figyelembe venni.

Mihez vezethet a csendes kiégés?

A kiégés önmagában nem mentális betegség, hanem egy szindróma. Christina Jochim szerint a tünetek egy csoportját írja le, amelyek gyakran együtt jelentkeznek. A kiégés „komoly kockázatot jelenthet a klinikai depresszió kialakulására”. Hatással lehet a szív- és érrendszerre is, ami magas vérnyomáshoz és más szívbetegségekhez vezethet.

A mozgásszegény életmód, ami gyakran kíséri a kiégést, hozzájárulhat az elhízáshoz és más egészségügyi problémákhoz. Társadalmi és szakmai problémák is felmerülhetnek, például a munkahely vagy a barátságok elvesztése.

Mit tehetünk, ha rájövünk, hogy csendes kiégésben szenvedünk?

A csendes kiégés fő okai gyakran a folyamatos feszültségek és a megoldatlan konfliktusok, akár a magánéletben, akár a munkahelyen. Brigitte Bösenkopf szerint problémás lehet, ha az értékrendünk nem egyezik a munkahelyi elvárásokkal.

A klasszikus kiégés gyakran érinti a munkamániásokat, akik túllépik a határaikat, míg a csendes kiégés inkább azokat, akik túlontúl segítőkészek és elhanyagolják saját szükségleteiket. Mindkét formát a hosszú távú stressz váltja ki, de a tünetek eltérnek.

Milyen tünetei vannak a csendes kiégésnek?

Brigitte Bösenkopf szerint mindkét kiégésnél közösek a következő tünetek: ingerlékenység, türelmetlenség és gyakori konfliktusok. A csendes kiégésnél gyakrabban fordul elő az érzékenység a hangokra, fényekre és érintésekre, és az érintettek kerülhetik mások közelségét.

Ha valaki csendes kiégéstől szenved, fontos komolyan venni az olyan figyelmeztető jeleket, mint az alvászavar, kimerültség és a gyakori hibázás. Az érintettek ilyenkor titkolhatják problémáikat, ami súlyosbíthatja a helyzetet. Az első lépés az őszinteség önmagunkkal és a környezetünkkel szemben.

Mikor érdemes szakmai segítséget keresni?

A pszichológus szerint érdemes szakemberhez fordulni. A kiégéssel foglalkozó műhelyek, coachok és terapeuták nagy segítséget nyújthatnak. A kiégés korai felismerése esetén a párbeszéd, a szemléletváltás és a stresszkezelés segíthet a javulásban. Ha későn kérünk segítséget, a helyzet súlyosbodhat, és akár fizikai tünetek is jelentkezhetnek.

Hogyan érdemes beszélni egy érintett baráttal?

Nehéz lehet a megfigyeléseinket megfogalmazni, de elengedhetetlen ahhoz, hogy megakadályozzuk a helyzet romlását. Érdemes „én” üzeneteket használni, például: „Az a benyomásom, hogy mostanában túl sokat vállalsz, és a saját igényeidet háttérbe szorítod. Lehetséges ez?”

Még ha az illető először visszautasítja is, később elgondolkodhat a szavainkon. A cél az, hogy gondolkodásra ösztönözzük és segítséget ajánljunk arra az esetre, ha szükség van rá.