Fogadd el azt, ami van!

Nem a lehetetlenre vágysz?

Arra, hogy mindig jól érezd magad, jól nézz ki, és kézben tarthasd a dolgokat? Nem akarsz erős és egészséges lenni, olyan, aki soha nem betegszik meg, nem fárad el, és nincsenek fájdalmai? És nem akarsz mindenben sikeres lenni, amibe belevágsz? Nem vágysz rá, hogy mindenki szeressen és tiszteljen, bármi is történik? És nem akarod, hogy… Hát igen, a lista elég hosszú, ha jobban belegondolsz. Nem igaz?

Az igazság azonban az, hogy az élet nem így működik. Ismersz valakit, aki sohasem beteg és minden sikerül neki? Valószínűleg nem, hiszen az igazság az, hogy ilyen ember nincs. Ez egyszerűen így van. Az életben a dolgok egyszerűen megtörténnek, a dolgok nagy része kívül esik az irányításunkon. Egyik nap esik, másnap süt a nap. Mi közünk van hozzá? Mit tehetünk róla? Úgy tűnik, a dolgok folyton változnak, az embereket is beleértve. Egy sor magyarázatot adhatunk rá, hogy mindez miért van így, de bárhogy érvelünk, az igazság az, hogy az élet a maga útját járja, a dolgok mintha a maguktól történnének. Az igazság az, hogy te most itt vagy, része vagy ennek a folyton változó tájnak. Bármi is ennek az oka. Ez az egész egy nagy misztérium, de misztérium ide vagy oda, ez egyszerűen így van. Úgyhogy minek aggódni?

Miért nem hagyjuk, hogy az élet a maga útján menjen, a maga tempójában, és miért nem élvezzük az utazást ahelyett, hogy folyton tönkretennénk, belerondítanánk? Mert a legtöbben ezt tesszük. Hogy miként tesszük tönkre? Leginkább úgy, hogy harcolunk ellene. Röviden: azáltal tesszük tönkre, hogy ellenállunk annak, ami van. Azáltal tesszük tönkre, hogy történeteket mesélünk magunknak arról, milyennek kellene lenniük a dolgoknak, miközben a valóság az, hogy a dolgok egyszerűen nem olyanok, amilyeneknek szerintünk lenniük kellene. Ennyi. Pont.

Az ellenállás csak feszültséget szül

Hogy mi köze ennek a boldogsághoz? Nagyon is sok. Rengeteg feszültséggel jár ugyanis, ha ellenállunk annak, ami van. rendkívül nehéz és fáradságos dolog folyton a valósággal harcolni. Mi pedig pontosan ezt tesszük, amikor azt gondoljuk, hogy a dolgoknak másmilyennek kellene lenniük, mint amilyenek. Ellenállunk a jelen pillanatnak. Nem akarjuk elfogadni, ami van. És hogy érezzük magunkat ettől?

Végezz egy apró kísérletet!

Képzeld el, hogy éreznéd magad, ha pár percig nem állnál ellen annak, ami van. Ha egyszerűen úgy fogadnád el a dolgokat, ahogy vannak, ha néhány percig megengednéd, hogy pontosan olyanok legyenek, amilyenek, és nem hadakoznál ellenük. Ha egy kicsit eljátszadozol ezzel a gondolattal, meglátod, milyen felszabadító. Hagyd, hogy a következő néhány percben átjárjon ez a gondolat, ez a nézőpontváltás. Mondd azt magadnak: „A következő percekben nem harcolok az ellen, ami van. Hagyom, hogy minden úgy történjen, ahogy akar. Bármi legyen is az, elfogadom olyannak, amilyen.”
Ha pár percig végzed ezt a kísérletet, valószínűleg szinte azonnal hatalmas megkönnyebbülést érzel. Nem számít, hogy rosszul vagy – abban a pillanatban, hogy elfogadod azt, ami van, érezni fogod, hogy ellazulsz, és minden a helyére kerül benned. Eltölt a béke érzése. Hogy miért? Mert minden úgy van, ahogy van. Ebben a pillanatban éppen így. És ha elfogadod azt, ami van, nagy csodálkozásodra azt tapasztalod majd, hogy nem marad más, csak a béke érzése, és a gondok ellenére jól érzed magad!

Csak egy gondolat az elmédben

Rájövünk tehát, hogy minden tapasztalatunk csupán egy-egy gondolat az elménkben. Ha ellenállunk annak, ami van, és azt mondjuk magunknak, hogy a dolgoknak nem olyannak kellene lenniük, mint amilyenek, rossz érzést ébresztünk magunkban. Ennyi az egész. A külső és belső események csupán azok, amik: események. A saját értelmezésünk kelt bennünk jó vagy rossz érzéseket, ez tesz minket boldoggá vagy szomorúvá. Többségünkben nem tudatosul, hogy ezt tesszük, amikor a dolgok történnek. Nem tudatosul bennünk, hogy amint valami történik, azonnal átváltunk a saját értelmezésünkre vagy történetünkre az adott eseménnyel kapcsolatban. És itt kezdődik a harc a valósággal – és mindaz a gyötrelem, ami ezzel jár. Csakhogy a valóság az, ami, és minden egyéb csupán egy gondolat az elménkben. A gondolataink pedig nem egyebek, mint saját értelmezéseink azzal kapcsolatban, ami történik.

Csak semmi külső…

Tudatosulnia kell bennünk, hogy a külső események és körülmények nem zavarhatnak meg bennünket. Ezt a nézetet nagyon nehéz befogadni és elfogadni, amikor először találkozunk vele, mégis igaz. Semmiféle külső tényező nem képes megzavarni bennünket, mert az igazság az, hogy mi csak a saját gondolatainkat és történeteinket tapasztaljuk – és szinte sosem az előttünk lévő valóságot. Történeteket találunk ki és mesélünk magunknak azzal kapcsolatban, hogy mit jelentenek az egyes események, emberek és dolgok az életünkben, és aztán ezek szerint a történetek szerint élünk. Ez a mi kizárólagos tapasztalatunk.

Ha most találkozol ezzel a szemlélettel, talán sokkol téged, vagy komoly kihívásnak találod. Azért olyan nehéz felfogni és elfogadni, mert gyökeres nézőpontváltást követel ahhoz képest, amit tanultunk, és amit tanítottak nekünk az életről. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne lenne igaz. Ha például súlyosan megbetegszel, netán bármilyen egyéb súlyosnak mondott problémával kell élned, azzal együtt is ugyanolyan boldog lehetsz, mint bárki, akinek nincsenek ilyen gondjai. Hiszen boldogtalanná csak a saját értelmezésünk tehet, amit a történésekről alkotunk. Kizárólag a történet tehet bennünket boldogtalanná, amit magunknak mesélünk arról, hogy mit is jelent az adott helyzet. A boldogtalanságunk akkor jelenik meg, amikor elkezdjük magunkat más emberekhez hasonlítani, vagy ahhoz, amiről azt gondoljuk, hogy azt kellene tennünk vagy éreznünk ebben a bizonyos pillanatban. De ha felhagyunk az összehasonlítással mi marad? A legelső dolog, hogy hirtelen minden nagyon békés lesz. A második, hogy csak TE vagy, itt és most. És nagyjából ez minden.

És mi van a fájdalommal?

Tedd fel magadnak a kérdést, mi a fájdalom, és rájössz, hogy a fájdalomnak is gondolatnak kell lennie, hiszen a fájdalom gondolata nélkül nincs fájdalom. Gondolj csak bele. Ha fáj a fejed, és elalszol, hol van a fájdalom? Hová lesz, amíg te alszol, és nem gondolsz rá? Aztán felébredsz, és a fájdalom visszatér. Vagy éppen dolgozol, és megfájdul a fejed, de aztán úgy belemerülsz a munkába, hogy egy időre meg is feledkezel a fájdalomról, amint azonban újra eszedbe jut, visszatér. A kérdés tehát az, hogy mi történik a fájdalommal, ha nem gondolunk rá. Hová lesz a fájdalom a gondolat nélkül? Vajon a fájdalomhoz kapcsolódó szenvedésnek mekkora részét teszi ki a valós fizikai fájdalom, és mekkorát a történetek, amelyeket a fájdalom megjelenésekor mesélünk magunknak? Arra kell törekednünk, hogy ne találjunk ki semmiféle történetet arról, hogy mit jelenthet ez a fájdalom az életünkre és a jövőnkre nézve. Meg kell próbálnunk együtt lenni az érzéssel a jelen pillanatban, és megengedni, hogy legyen, anélkül, hogy pánikba esnénk. Ha erre képesek leszünk, a kellemetlenérzés természete megváltozik. A fájdalom nem múlik el, az erőssége azonban jelentősen csökken.

Az elméletek nem segítenek

Nem az a kérdés, hogy szükséges-e a fájdalom, és nem is az, hogy igazságos-e. Most nem az igazságosságról beszélünk, hanem a valóságról. Arról, ami van. És ha fájdalmat érzel, akkor az a valóságod – akár igazságos ez, akár nem. És ha a fájdalom a jelenlegi valóságod, hogyan tudod a legjobban kezelni? Egyértelműen nem úgy, hogy halálra ijeszted magad, vagy amiatt pufogsz, mennyire igazságtalan ez az egész, és mennyire nem érdemled meg, hogy így érezd magad. Mi hasznod származik egy ilyen történetből? Az igazság az, hogy ha boldogok akarunk lenni azzal együtt, ami jelen pillanatban történik az életünkben, valószínűleg meg kell kérdőjeleznünk néhányat legdédelgetettebb hiedelmeink és elméleteink közül.

Csak semmi passzivitás!

De akkor, vetődik fel benned a kérdés, a valóság elfogadása azt jelenti, hogy passzívvá válunk az élettel szemben? Elfogadni, ami van, annyi, mint igent mondani mindenre, és nem törődni azzal, hogy jobbá tegyük a magunk és más emberek életét? Mindez azt jelenti, hogy nem tehetünk semmit, hogy előnyösebbek legyenek a körülmények? Elsőre sokan érezhetik úgy, hogy a valóság elfogadása a passzivitással egyenlő, pedig épp az ellenkezőjét jelenti. Hogy miért? Mert amikor tényleg látod, hogy mi történik, tisztán és nyugodtan, amikor átlátod, mi megy végbe a jelen pillanatban, anélkül, hogy hisztérikussá válnál, vagy ellenállást tanúsítanál azzal szemben, ami már amúgy is úgy van, sokkal jobb pozícióból indulsz a helyzet megfelelő kezelését illetően.

Meg akarod ismerni a 10 alapelvet, amely a boldogsághoz vezet? Akkor feltétlenül vásárold meg ezt a könyvet!