Csizmás kandúrinák

Beköszöntött a Kánaán! Amíg férfi elődeink mindössze a szovjet filmekben vagy a tehenészetek és szántóföldek környékén láthattak csizmát viselő nőket, addig ma már minden második szembejövő Hölgyemény ebben kopog végig az utcán. És bizony a pasifülnek az a szép muzsika, ha kopog az a lábbeli! Mert ahol kopogás van, ott sarok is van, ami Pasiszemmel nézve sosem lehet elég magas. Tudom, könnyen beszélünk mi, nem nekünk kell járni benne. Mégis, szerencsére a Teremtő gondoskodott olyan nőnemű példányokról, akiknek nem okoz gondot, ha tűsarkakon kell lépkedniük. Éppen ezért, kedves olvasóim a gyengédebbik nemből, egyáltalán nem ajánlom, hogy a fickótokat cipeljétek magatokkal, amikor csizmát akartok vásárolni. Ne értsetek félre, szívesen segítünk nektek a választásban, de jó eséllyel olyan susztermunkát emelünk le a polcról, aminek a látványától elszörnyedtek. Bár ha kierőszakoltuk, hogy felpróbáljátok, és tetszik is nektek, akkor nem reménytelen, hogy teljesüljön a vágyunk. Egy nőnek ugyanis nem elég egy csizma! Kerül, amibe kerül. De hát úgyis a pasitok fizet, szóval miért fognátok vissza magatokat?

„Két szerelmes pár…”

Itt van hát az ősz – sőt, fél lábbal már a tél is -, és „szép, mint mindig, énnekem”, mert csinos női csizmákon legeltetem a szemem. Ígérem, visszagyömöszölöm a botcsinálta költőt magamba, és megpróbálok tárgyilagos lenni. Amire nagy szükségem is van, ha józanul akarom véleményezni e heti témánkat. Minden bizonnyal a csizmakészítő szakemberek is férfiak lehetnek, ugyanis nagyon dörzsölten úgy készítik el műremekeiket, hogy abból egy ne legyen elég a nőknek. Mert ugye amelyik alkalmas arra, hogy mínusz tíz fokban, 20 centis hóban is lehessen tipegni benne, abban nem lehet elmenni különleges alkalmakra, de nem árt egy olyan sem, amelyiknél a kényelem a legfőbb szempont. Csak néztek, hogy mennyire ismerem az igényeiteket, igaz? És akkor még nem is beszéltünk a sarok magasságáról és vastagságáról, az orr kialakításáról, a csizmaszár hosszáról és az egész topánka anyagáról. Láthatjátok: a Pasiszem minden részletre ügyel.

Párducmintás parasztasszony

Sajnos azt is észre kellett vennie a kantársadalomnak, hogy riasztó mértékben elterjedtek idén ősszel azok a csizmák, amelyek olyanok, mintha csak a bélést viselné a Hölgy a lábán (szerintem tudjátok, melyikre gondolok). Múltkor egy cipőüzletben épp azon agyaltam, hogy vajon ki képes megvenni ezt a borzalmat, mire odalépett egy dekoratív lány, és – nem kevés pénzért – leemelt a polcról egy ilyen darabot. Tényleg, ne már! Olyan, mintha egy orosz faluban vajköpüléshez húztátok volna fel őket. Az Internetnek hála kinyomoztam, hogy ezeket a förmedvényeket Ugg csizmáknak hívják, és férfiaknak is gyártják őket – köszönjük szépen… Már csak azt nem tudom eldönteni, hogy a szintén szuperdivatos gumicsizmák rosszabbak-e ennél. Megértem, gyakorlati szempontból nagyon praktikusak esős őszi időben, de sokszor olyan ízléstelen „alkotások” kerülnek a boltokba, onnan meg a női mancsokra, hogy az félelmetes. Kedvencem a párducmintás – csak gratulálni tudok hozzá. A fehérnemű lehet ilyen, a csizma nem. Persze, az aktuális trend szava mindent elnyom…

Mikor a divat beleüti az orrát…

Elhiszem, hogy a női magazinoknak és a popsztároknak nagy kényszerítő ereje van: tessék, például Lady Gaga bumfordi orrú cipőket visel, erre a legújabb csizmadivat is ilyen lett. Azt nem mondom, hogy eltűntek a hegyes orrú darabok (szerencsére), de vitathatatlanul egyre nagyobb teret hódítanak a lekerekített elejű csizmák. Ugyancsak nemrégiben robbant be a köztudatba – olyannyira, hogy már mi, férfiak is felfigyeltünk rá – a bokacsizma. Amivel az égvilágon semmi gond nincs. Egyedül talán akkor furák egy kicsit, ha nagyon szűk szárú nadrággal veszitek fel őket, és a kettő találkozása között van pár milliméter hézag. Az annyira nem vonzó. De egyébként tudtok ezekből is nagyon cuki párokat keríteni: egy kicsit magasabb sarok, hozzá egy miniszoknya, és már csorgatjuk is a nyálunkat! És ha már a divatnál tartunk! Pasiszemmel az is feltűnt, hogy míg néhány éve nagyon hódított a csizmanadrág (tudjátok, amelyik kicsit térd alatt ért véget), mára ezek a nacik valósággal eltűntek. Kár értük, szerettük őket. De hát, ha a divat egyszer azt mondja, hogy valami felett eljárt az idő, akkor nincs mit tenni…

Nem tűröm tovább, hogy betűrd!

Egy évtizede például szerintem még mindenki vihogott volna azon, ha egy nő a csizmájába erőszakolta a farmerja szárát, most meg már szinte senki sem hordja a nadrágját kívül. Pedig a férfi tekintetnek nagyon tetszik az a látvány, amikor csak a csizmátok sarka kukucskál ki a nadrág alól. Amúgy lassan kezdünk telítődni a sok csizmitől. Egyik barátom valamikor meg is jegyezte: pár esztendeje nem volt olyan csizmás női láb, ami után ne fordult volna meg, manapság viszont már annyi van belőlük, hogy különösebben nem jön izgalomba tőlük. Megnyugtatlak benneteket: nem minden hím osztja az ő meglátását. Hordjatok csak nyugodtan csizmát! És adott esetben még tényleg segítünk a megvételében is. De jól teszitek, ha akkor visztek magatokkal, ha valami kellően magas sarkú, lehetőleg hegyes orrú csodával szeretnétek bővíteni a szekrény alján sorakozó kollekciótokat. Szerintem nincs olyan férfi, akivel ne tudnátok megbeszélni, hogy ha vesztek egy ilyet, legközelebb akkor is elkísér Titeket, mikor egy szőrös, pomponokkal díszített, skandináv mintás, „fókaölő” csizmára áhítoztok. És ha szépen kéritek, talán még az anyagi háttérről is gondoskodunk – ahogy az egy gáláns csizmás kandúrhoz illik.