Hogy működik?

Az emberi lélek ugye színtiszta energia, és ez örökké való, vagyis a halál után nem szűnik meg, hanem átkerül egy másik térbe, az univerzumba. Vagy egyesek szerint egy másik létsíkba, egy különleges térbe, de annyi bizonyos, hogy a lélek szépen vár egy ilyen térben, míg újra le nem születhet.

Tudósok harca a reinkarnáció bizonyításáért

Az amerikai pszichiáter Dr. Ian Stevenson talán a legnagyobb úttörője a témának, aki az 50-es években kezdett el foglalkozni a témával, hogy a halál után mi marad meg az ember személyiségéből.
Későbbi kutatásai során olyan családokkal vette fel a kapcsolatot, ahol úgy tűnt, valamelyik gyerek emlékszik az előző életére, ugyanis szerinte a gyerekek jelentik a megoldó kulcsot az egész reinkarnációhoz. Egy ilyen gyerek ismeretlenek nevét említette, akiket rokonainak hitt, utalásokat tett már meghalt személyekre, vagy erős vágyat érzett különböző helyekkel kapcsolatban. Olyan élményekről számolt be, amik nem történhettek meg vele, például életkorából adódóan sem. Pár esetben sikerült azonosítani ilyen személyeket, akikről a gyerekek részletesen számoltak be.
Stevenson tovább gondolta a dolgokat és feltételezi, hogy a különböző rendellenességgel (pl.: anyajegyek, sebek) született gyerekek sérülései ugyancsak összefüggésben állhatnak az általuk átélt halállal.
De emellett rengeteg meggyőző bizonyítékot gyűjtött össze, amelyek azt bizonyíthatják, hogy a fizikai test halála nem jelenti a létezés végét. Kutatásainak eredményeit a Gyerekek, akik emlékeznek előző életükre c. könyvben gyűjtötte össze.

Aztán ott van Dr. Jim Tucker, aki úgy véli, már igen közel jutott a megfejtéshez. A kora 60-as években kezdte meg munkáját és kutatásának gyümölcsét a Vissza az életbe c. könyvében gyűjtötte össze, ami 2013-ban jelent meg. A könyv gyerekek valós élményeit dolgozza fel. Már csak azért is, mert a reinkarnációval foglalkozó elméletek és hívek szerint a kisgyermekek emlékei sokszor az előző életükből fakadnak.
Eredetileg 2500 gyermek emlékképeit vizsgálta meg, és elemezte, szűrte ki belőlük a hamisakat. A kutató rengeteg születési heggel találkozott, köztük olyanokkal, melyek szintén egy előző életből származhatnak.
Továbbá nem egy esetben voltak annyira tiszta emlékképeik a gyerekeknek, hogy azok megérték a további kutatásokat és minden ilyen esetben kiderült, hogy az adott gyermek tökéletesen emlékezett olyan dolgokra, helyekre, ahol sosem jártak jelen életükben.

A doktor szerint az alvás során átélt álmok egy része is ilyen emlékkép, ami szintén az előző életeinkről árulkodik. Vagyis ilyenkor jóformán az előző életeink emlékeiben úszkálunk. Ezek közül sok emlék kísértetiesen hasonlít egy-egy jelenlegi élethelyzetünkre, mivel ezek az események megismétlik önmagunkat, függetlenül attól, hogy hány testben éltünk már eddig. Hogy ez miért történik, erre már inkább spirituális magyarázatok vannak, amik a karmával állnak összefüggésben.

A doktor több olyan tudóssal is beszélt, akik szakértői a kvantumfizikának, és megalkottak egy olyan elméletet, amelyre egyelőre nincs konkrét bizonyíték, ellenben vannak arra hajazó jelek. Az elmélet pedig a következő: a lélek az emberi testben szubatomi szinten, vagy még kisebb szinteken tárolódik el az emberi testen belül, de nem kötődik teljesen mértékig a testhez, mivel annak halálakor el tudja hagyni azt, és ennek ellenére jelen van az emberi szervezet sejtrácsában. A halál után pedig a lélek távozik, és kvantumfolyadék szinten mondhatni kifolyik belőlünk, és eggyé válik az univerzummal. Az univerzum pedig az a semleges tér, ahol az emberi lelkek várakoznak, míg újra leszülethetnek a Földre, egy meghatározott testbe.

Ez pedig úgy történik, hogy a lélek, mint puszta energia, egy másik agyhoz, egy másik testhez kezd el kötődni, és születéskor elveszti az emlékeinek egy részét. Amennyiben ezt a teóriát sikerül konkrétabb bizonyítékokkal alátámasztani, azaz emberek túlvilágban való hitét is örökre megváltoztathatja.