Szinte nincs olyan szappanopera, melyben legalább egyszer ne hallottunk volna róla. De viccet félre téve, még a NASA kutatóit is ámulatba ejtette a kegykép. A neves szakembereknek köszönhetően, sem tévedés, sem egy jól kivitelezett csalás gyanúja nem merülhet fel. Döbbenetes eredményekre jutottak, amelyeket egész egyszerűen valóságos Csodáknak nevezhetünk.

A tilma legendája

A legenda szerint 1531 decemberében egy Juan Diego nevű mexikói indiánnak megjelent a Szűzanya. Arra kérte, hogy építsenek neki a találkozásuk helyén, a Tepeyac-dombon egy templomot. „Menj a püspökhöz... azt akarom, hogy templomot emeljenek e helyen!" A kérésnek eleget téve, Juan elment a püspökhöz, de az nem hitt neki. Másnap megismétlődött a találkozás és Diego újra felkereste Zumárraga püspököt. A püspök látva Diego kitartását, bizonyítékot kért történetének igazolására. Az indián visszament a dombra és elpanaszolta Szűz Máriának, hogy nem hisznek neki és valamilyen jelet kérnek tőle. A szent csak szelíden mosolygott rá, és megkérte, hogy jöjjön vissza holnap és megkapja a püspök által kért jelet. Ám Juan másnap nem ment el, mert nagybátyja súlyos beteg lett és papot kért.

Nem a megszokott úton haladt, hogy teljesítse rokona kívánságát, de a Szűz Anya akkor is megjelent neki, és elmondta, hogy nagybátyja nem fog meghalni és éppen most gyógyult meg. Arról is biztosította, hogy télvíz idején rózsákat fog találni a Tepeyac dombon. Ez után Diego december 12-én felment a Tepeyac dombra, és teleszedte tilmáját rózsával, melyeket a tél ellenére valóban ott talált, ahogy azt Szűz Mária megígérte. Elvitte a püspökhöz, és az ott lévők előtt széttárta köpenyét. Mindenki térdre borult, de nem a virágok miatt. A tilmán ugyanis megjelent Szűz Mária képének lenyomata. A kért helyen hamarosan megépült a székesegyház és közel kilenc millió indián keresztelkedett meg. A tilma azóta is a bazilikában van és bárki megtekintheti.

Megdöbbentő vizsgálati eredmények

A tilmának nevezett köntösön egy 143x55 cm-es kegykép látható. A képen a nőalak kreol arcvonású, napsugarak veszik körül és lába alatt félhold van. Vállát kék köpeny borítja, ruhája rózsaszínű és arany csillagok ragyognak rajta. Öve sötétviola színű, amely azték szokás szerint azt jelzi, hogy várandós. Nyakában pedig egy kereszt látható. A virágok elenyésztek, de az agávé-rostokból szőtt tilma, még a mai napig is épen maradt. Annak ellenére, hogy az ilyen anyagból készült szövetek élettartama 20 év, Juan Diego tilmája több mint 400 éve dacol a természet rendjével szemben. Nem rohadt el, nem ment tönkre, pedig egyfolytában viszontagságos környezetben van. Ezen a gyertyákat, érintéseket, csókokat, dörzsöléseket és a párát érthetjük. Az 1789-ben készített másolat, 8 év alatt teljesen kifakult, pedig védő üveg mögé helyezték. Dr. Adolfo Orozco, a Mexikói Nemzeti Egyetem fizikusának beszámolója szerint nincs tudományos magyarázat a tilma megmaradására. További érdekesség, hogy a szövet állandóan 36,6 fokos. Egy sztetoszkópos vizsgálat alkalmával döbbenetes dolgot fedeztek fel - Mária övénél a tudósok 115 pulzus/percet mértek, mely egy magzat pulzusszámának felel meg!

Már 1929-ben Alfonso Marcu nagyításai révén feltűnt, hogy a Szent Szűz jobb szemében egy szakállas alak tükröződése látható. Ezt a dokumentációt elhelyezték a bazilika levéltárában és nem hozták nyilvánosságra.

1936-ban Richard Kuhn, Nobel-díjas vegyész megállapította, hogy a képen nem látni sem szerves, sem pedig ásványi festéknyomokat. Szintetikust pedig nem használhattak, mert azt csak 300 év múlva fedezték fel.

1951-ben egy fotós, José Carlos Salinas engedélyt kért a köpeny üveg nélküli vizsgálatára, és alá is támasztotta Marcu felfedezését. Erről ő maga így nyilatkozott: „Úgy néz ki, hogy a Szent Szűz szemében tükröződő kép, a csoda azon pillanatát mutatja, amikor a résztvevők arcát, mintha a hajnal sugarai ragyogták volna be, mintegy halvány narancssárga fénnyel."

1954-ben egy fizikus, Francisco Ribera szerint a képet az ember számára ismeretlen eljárással hozták létre a poncsón.

1958-ban felfedezték az úgynevezett Purkinje-Sanson képeket, a Szűz szemében.

1963-ban a Kodak szakemberei vizsgálták a képet, és szerintük a „színes fotók jellemzőivel rendelkezik". Itt jegyeznénk meg, hogy a fotótechnika 1834-ben jelent meg, több mint 300 évvel azután, amikorra is datálható a kegykép keletkezése.

1979-ben a legmodernebb NASA-technológia segítségével Mária pupillájának és íriszének mikroszkopikus méretű részleteit felnagyították. Egy perui tudós és egy digitális fotótechnika szakértője, Jose Aste Tönsmann úgy vélték, hogy nemcsak egy férfialak látható, hanem egy 13 főből álló csoportot is lehet látni. Méghozzá úgy, mint ahogyan két emberi szem egy képet a valóságban lát. A visszatükröződő két kép teljesen egybevág. Köztük ott van Juan Diego és Zumárraga püspök is.

Kísérletileg többször is bizonyították, hogy Mária szemei háromdimenziós élő szemként vizsgálható, szemészeti eszközökkel. Megállapították, hogy a Szent Szűz retinája fény hatására kitágul és összehúzódik! A szakértők véleménye a következő volt: „Emberi pupillák esetében ismert ez a jelenség, de sík képek esetében teljességgel megmagyarázhatatlan." A kép szinte fényképszerűen pontos, pedig nem az. De nincs ember, aki így tudna festeni!

1980-ban a La Pas-i Obszervatórium szakemberei megvizsgálták a köpenyen lévő csillagokat és megállapították, hogy azok nem puszta díszítőelemek. A naprendszerünk csillagképeit mutatja, az 1531.december 12. reggel 10.26 perckori állásnak megfelelően. Az igazi meglepetés azonban mégsem ez, hanem az, hogy a naprendszerünket nem a földünk felől, hanem a „túloldalról" mutatja.

A NASA mérnökeinek eredményei

Ha már a NASA érdeklődését is felkeltette, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy az már nem semmi! A mérnökök szenzációs eredményeket értek el. Megállapították, hogy a tilmán található „festés" nem ér hozzá a szövethez, a „szövet felett lebeg", anélkül, hogy ahhoz hozzáérne. A színek még a mai technológiával sem hozhatók létre. A festék, amellyel a kegykép készült, a földön nem létezik és soha nem is létezett. A kép nem festett. Eredetiségének tekintetében megállapították, hogy eredeti, de azt még ők sem tudják megállapítani, hogy milyen eljárással készült.

További érdekesség, hogy a kegykép - úgy tűnik - elpusztíthatatlan. Túlélt már egy földrengést, valamint egy bombamerényletet is. Érdekes módon sértetlenül megúszta, pedig azt közvetlenül mellette robbantották. Még a savnak is ellenáll ez a közönséges agavé rostokból szőtt köpeny, történt ugyanis, hogy salétromsav ömlött a kép bal felére. De úgy tűnik, hogy még ez is kevés ahhoz, hogy kárt tegyen benne. Csak egy halvány folt emlékeztet erre az incidensre a szövet hátoldalán. Summa-summarum, nem hétköznapi dologgal van dolgunk! Ha mindennek csak a fele igaz, már akkor is azt mondhatjuk, hogy ez kérem tisztelettel: CSODA.