Nekünk, magyaroknak a házépítéshez, és az otthonteremtéshez is rengeteg hagyományunk, rítusunk van. Életmódunkból azonban mára, teljesen kiszorult mindez. Sokan nem is hallottak róluk.
Az új házakon már nem látni népies díszítést, de még jellegzetes magyar vonást sem találunk. Az ősi hagyományok azonban némi fantáziával és egyéni látásmóddal, gyönyörűen beilleszthetők a mai modern életünkbe.
Miért is fontos ez? Minden népnek megvannak a hagyományai és szokásai. Ezek a hagyományok hosszú évszázadokon keresztül apáról fiúra szálltak. Az ismétlés által pedig egyre erősíti a hatásukat, a beléjük vetett hitet. Ha valaki magyarnak születik, beleszületik a magyarságtudatba, ebbe beletartozik a magyarság nyelve, története, hagyománya, szokása, művészete, dalai, jelképrendszere, konyhája. Ez a szövevény úgy öleli körül egy-egy nép tagjait, mint halat a víz, akár tud róla, akár nem.
Manapság már nem úgy építkezünk, ahogyan őseink tették. Legtöbben annak is örülnek, ha vehetnek maguknak egy kis panellakást, amely bizony a magyar térrendezéstől igencsak távol esik.
Hogyan alkalmazhatjuk a modern otthonunkban ezt az ősi tudást?
Kezdjük mindjárt az elején, a bejáratnál!
Őseink a házaik bejáratát keletnek vagy délnek tájolták. A régi bejáratok díszesen faragottak vagy festettek voltak. Szívesen lépünk be egy hívogató bejáraton. Éppen ezért, ha elhanyagolt, kopott a bejárati ajtó akkor nézzük meg, mit tehetünk. Sokszor elég egy jó alapos sikálás, egy új lábtörlő, egy új névtábla. A népi hagyományokat követve egy lópatkót is tehetünk a bejárati ajtó fölé, amire rávésték a család nevét.
A házi áldás jelentősége
Az előszobában van a legjobb helye egy házi áldásnak. Lássuk miért! Az áldás a legmagasabb szintű, legegyetemesebb jókívánság. A lakásunkba belépő vendég önkéntelenül elolvassa ezeket a sorokat, és egy mindenki számára megfelelő gondolati energiát indít útnak. Ez az áldás nem „kontárkodik bele” senkinek az életébe, mindössze azt kívánja a másik embernek, hogy olyan erők vegyék körül, amely mindenki számára a legjobb.
A központi erőtér energetikája
{HUSVET2009}
A házunk, vagy lakásunk közepe energetikailag a legfontosabb terület. Térrendezési szempontból a legideálisabb, ha lakásunk központja tágas, világos és az energia szabadon tud áramlani minden irányban. Régen a házak közepén, a konyhában mindig égett a tűz. Itt tartózkodtak legszívesebben az emberek és nemcsak a meleg, hanem a jó illatok is idecsalogatták őket. A ház lelke ott van, ahol a tűz ég. A lélek helye nálunk, magyaroknál a szív, így a ház szíve-lelke, központja, ugyanott helyezkedik el, ahol a tűz ég. Mivel régen a középpontba a kemence állt, nagyon szerencsések vagyunk, ha ugyanitt van egy kandallónk. Akinek nincs, az se keseredjen el, mert a tűz energiáját egy egyszerű gyertya meggyújtása is felidézi.
A ház belsejében éltető, világos, élénk színeket válasszuk. Őseinknél jól bevált a fehér szín. A fehér a tiszta fény, de jelenti az ünnepélyességet, a tisztaságot, a fényt, a magas szellemiséget. Mindig a mennyboltozatot jelentő szobamennyezet, a legvilágosabb színű. Természetesen a fehér mellett, a világos, pasztellszínek is mind megfelelőek falfestésre. A fehér falak semleges színével, egyszerűen tudunk egy harmonikus színvilágot teremteni a szobákban. Évszakonként akár más-más színeket alkalmazhatunk a kiegészítő textíliák cseréjével.
Jelek és jelképek a használati tárgyakonA régi magyar házak berendezésében a jelek, jelképek nagyon fontos szerepet játszottak. Szinte minden használati tárgyat díszítettek velük, a fakanáltól a kapakaparóig, a ruhákról nem is beszélve. Minden szimbólumnak jelentése van, és ez a jelentéstartalom, nem az ellentéteken alapszik, mint a jin-yang elmélet, hanem a szent hármasságon. Ez a szent hármasság az Atyaisten, a Fiúisten, és Anyaisten, vagy úgy is mondhatjuk, hogy teremtő, befogadó, illetve a teremtmény erejét képviseli.
Milyen szerepe van ezeknek a szimbólumoknak az életünkben? Roppant egyszerű, emlékeztető szerepe van. Emlékezteti a földi tudatunkat arra, hogy mi a születésünk célja, mi a feladatunk a földön, kik vagyunk és honnan jöttünk, összekötnek minket a magasabb énünkkel.
Ne kerüljük el messzire a népművészeti alkotásokat, amelyeken megmaradtak még az ősi jelek. Használjuk a lakásban, bárhol ahol a tetszik: a konyhában kerámiákat, a szobákban terítőket, párnákat, vagy régi faragott bútorokat, egy-egy használati tárgyat. Számtalan lehetőség adódik, csak nyitott szemmel kell járnunk.