Összekavarodás

Ebben az időszakban szembekerülsz önmagad sötét oldalával, és úgy érzed, ő az erősebb.
A szellemed előre akar haladni, de az egód visszatart.
Meg kell békélned az ösztöneiddel, és meg kell tanulnod, hogy nem szabad őket elnyomni, hanem el kell fogadnod, és a helyes irányba kell terelned őket.
Mint ahogy az érmének is mindig két oldala van, úgy a világegyetemet is egyszerre uralja a harmónia és a káosz, és ezért az embereknek meg kell tanulniuk egyesíteni a fényüket és a sötét természetüket.
Ezért nem szabad letagadnod a sötét oldalad létezését. Úgy válhatunk spirituális lényekké, ha megtanuljuk átformálni a sötét természetünket.
Azért hívjuk "sötét" oldalnak, mert nem akarjuk megmutatni a világnak azt a részünket, amelyiket nem szeretjük, sőt néha még mi sem akarjuk ezt látni. Ideiglenesen megvakulunk, összekavarodunk, a saját elménk rabjai leszünk.
Amikor elismerjük, hogy a korlátaink, a haragunk, a szenvedélyeink és a dolgokhoz való ragaszkodásunk annak a részei, amik vagyunk, akkor felismerjük, hogy sokszor mi hozzuk létre a saját szenvedésünket, mert ezeken keresztül látjuk a valóságot.
Azt is felismerjük ekkor, hogy az, amit látunk, de nem szeretünk másokban, nem más, mint a saját belső démonaink tükröződése.
Ha el tudjuk fogadni ezt az igazságot, akkor toleránsabbak és megbocsátóbbak leszünk az élet felé. Elkezdünk felelősséget vállalni azokért a dolgokért, amik történnek velünk, és ráébredünk, hogy hasztalan a külső világ ellen harcolni, mert mi hozzuk létre azt, amit látunk.
Végül pedig megértjük, hogy ha finoman terelgetjük önmagunkban ezeket az elemi erőket, akkor feloszlathatjuk a sötétséget, elmulaszthatjuk a vakságot, és végül megláthatjuk a fényt.