Mivel az adott házi (munkahelyi, állami) istenségnek hódolni kell, a Bak számára csak egy út van: az előre megszabott irány, az egyenes. Ezért aztán nem győz csodálkozni, amikor társai, barátai, gyermekei a legváratlanabb pillanatban se szó, se beszéd faképnél hagyják (mert vitatkozni, ugye, azt nem lehet vele). Ilyenkor a Bak - még egy megvető pillantást vetve a mellékösvényen menekülők felszabadult, vidáman ugrándozó alakjára - keserűen és magányosan folytatja útját, és ezt mormolja maga elé: "Ezek is lemaradtak. Hiába, no. Én vagyok a legjobb. Senki nem tud velem lépést tartani. Nehéz is a sorsa annak, aki tökéletes."
A Baknak csupán egyetlen fixa ideát kell elvetnie ahhoz, hogy játszmái és sorskönyve gúzsából kiszabaduljon (és hogy abból környezetét is kiszabadítsa). Ez annak belátása, hogy a Tények és az Igazság nem a legelső dolgok az életben. Mert van valami, ami még ezeknél is fontosabb és lényegibb - igaz, hogy az alapjaiban meghatározhatatlan, irracionális, nem jósolható és nem tervezhető. Úgy hívják: szeretet.
Adja meg születési időpontját!
VAGY
ÁLLATI CUKISÁGOK