Ha erre a lapra kattintottál, akkor a te belső gyógyítód belefáradt már abba, hogy folyton csak adakozzon és segítsen másoknak. Elszegényedett és kimerült, mert javait és érzelmeit (pénzét, szeretetét, erejét) meggondolatlanul eltékozolta.
Életünk során mindannyian rá vagyunk utalva embertársaink segítségére és támogatására. A gyógyítók közül azonban sokan visszariadnak, ha nekik van szükségük támaszra, és gyakran le is tagadják ezeket az érzéseit. Ha egy gyógyító ragaszkodik ahhoz, hogy midig ő legyen az egyetlen, aki adakozik, segít, akkor egy idő után kapcsolatai elsekélyesednek, mivel egyoldalúvá válnak. A belefáradt gyógyító típus problémája tehát az, hogy túl sokat segít, miközben ő maga nem szívesen fogad el segítséget. Ennél a gyógyítónál a helyére kell billenteni az adás-elfogadás arányát, különben a végkimerülés állapotába kerülhet. A gyógyítónál az adás-elfogadás arány akkor már jó, ha 70:30 körül mozog, hiszen a gyógyító nem lenne gyógyító, ha kapcsolataiban nem venné a vállára a segítő és szolgálattevő szerep döntő részét. Ha viszont ennél is többet vállal, akkor felborul ez az egyensúly, és kimeríti önmagát.
A belefáradt gyógyító feladata tehát, a segítség elfogadásának megtanulása. Meg kell értenie, hogy a segítség elfogadása nem csökkenti az ő gyógyítói értékét, ezt a tévhitet meg kell döntenie. Ha mások segítségét elfogadja, azzal lehetőséget ad számukra, hogy ők is adjanak valamit, ami minden embert jó érzéssel tölt el. Fokozatosan le kell szoknia arról is, hogy kérés nélkül mindig mindenkinek segítsen. Ha sikerül az elfogadást a helyén kezelnie, akkor végre visszakapja egy jó részét annak a szeretetnek és gondoskodásnak, amelyet hosszú ideig magától értető dologként ajándékozott másoknak.
Adja meg születési időpontját!
VAGY
ÁLLATI CUKISÁGOK