A megtört művész arról ismerhet fel, hogy elveszítette vidámságát, gondtalanságát és frissességét. Gondterheltnek és borúsnak tűnik. Az örömtelenség, ami körülveszi szembetűnő. A gyermeki derű, valamint a jelenlegi egzisztenciájáról szóló magasröptű fantáziálások elérhetetlennek látszanak. Feladta kreatív céljait, és olyan dolgokkal foglalkozik, amelyek nincsenek ínyére, és emiatt mogorva.
A vidámság és a gondtalanság ebben az emberben is ott van lappangó formában, hiszen ő is a művész lelki típushoz tartozik. Azonban ezeket a tulajdonságokat neveltetése során háttérbe szorították, vagy ő maga valamilyen indíttatás következtében fokozatosan elnyomta, elfojtotta megában. Érzi, hogy ezzel valami lényegeset és fontosat tagad meg magától, de nehezen tud visszatalálni a belső gyermekhez. A művészgyerek gyakran hall olyasmiket szüleitől, vagy tanáraitól, hogy: „Ne idétlenkedj!”, „Próbálj meg egy kicsit komolyabban viselkedni”, „ne nevetgélj folyton olyan ostobán!”, Figyelj oda jobban!”. A gyermek ilyenkor impulzusai elfojtásával reagál.
A lelkét azonban fel kell szabadítania és a rossz emlékek béklyóját levetnie ahhoz, hogy megindulhassanak nála az alkotói folyamatok és újra örömteli állapotba kerülhessen. Az önismeret és a különféle terápiák (kineziológia) nagy segítség lenne a számára, hogy feltérképezhesse lelki sebeit, és megindulhasson a lélek gyógyulása.
Adja meg születési időpontját!
VAGY
ÁLLATI CUKISÁGOK
HÍRLEVÉL
