A szélsőséges

A szélsőséges

Ez a bölcs vagy fecsegő, vagy feltűnően szófukar. Vagy túlságosan sokat, vagy túl keveset kommunikál.
Azok, akik számára terhet jelent embertársaikkal és a világgal való kommunikálás, boldogtalannak érzik magukat. Gyakran panaszkodnak amiatt, hogy mindent elszúrnak. Egyszer azt vetik a szemükre, hogy tapintatlanok, és nem tartják a három lépés távolságot, máskor azt kifogásolják velük kapcsolatban, hogy nem nyitják ki a szájukat, amikor szükséges volna. Vagy túl sokat beszél, vagy túl keveset. Nem érzi, mikor kell megszólalni, és mikor hallgatni. A fecsegő és szófukar bölcs ugyanahhoz a típushoz tartozik.

Aki hajlamos a szószaporításra, és nem a lényeget mondja, amire időről időre fel is hívják a figyelmét, az félénkségéből adód szófolyásán kell úrrá lenni. Azért beszél ugyanis túl sokat, mert fél, hogy nem veszik észre, nem hallják meg, nem kedvelik. Mondandóját éppen ezért tartalmas közléssé kell formálja, hogy felfigyeljenek rá, és ne ütközzön elutasításba. Beszédét ki kell tölteni tartalommal.

A szűkszavú bölcs ellenben mondanivalójával azért bánik visszafogottan, mert elvárja magától, hogy csak örökérvényű és igazán tartalmas kijelentéseket tegyen. Ha úgy érzi, erre nincs lehetőség, elnémul és bezárkózik. Magában azonban folyamatosan monologizál. Beszéde kavargó gondolataiban fejeződik ki, miközben szája csukva marad. Visszafogja abbéli félelme, hogy semmi lényegeset nem tud mondani. Meg kell értenie, hogy nem kell mindig aranyköpéseket vagy alaptételeket mondania, hogy értékesnek bizonyuljon mondanivalója. Vissza kell vennie önmagával szemben tanúsított túlzó igényeiből.

Vissza a kártyalapokhoz>>>