A telepátia

 A 21 .században eljutottunk oda, hogy talán már a kutatók is komolyabban foglalkoznak a kérdéskörrel mint korábban és nem cáfolják meg a jelenség létezését.

Számos esetben én magam megtapasztaltam azt az érzést, melyet a telepátia számlájára lehet írni. Ezek szituációk pedig túlságosan gyakran történtek/történnek meg ahhoz, hogy véletlenként lehessen elkönyvelni őket. Sok esetben megéreztem és megérzem a hozzám közelállók gondolatait. Az egyik ilyen történetem kiválóan illusztrálja, hogy milyen furcsa dolgokat művel az elme krízis helyzetben. Történt pár éve, hogy párom éjszakai ügyelet után hajnalban indult útnak a szüleihez vidékre, én eközben otthon aludtam az ágyamban , amikor hirtelen egy rossz érzés fogott el. Felriadtam, és felhívtam a páromat. Ő szinte félálomban szólt bele a telefonba, mire belekiabáltam, hogy azonnal ébredjen fel. Belegondolni sem merek mi történt volna ha nem ébredek fel, és nem telefonálok neki. Mondhatjuk, hogy véletlen egybeesés? De nem hinném. Békésen aludtam amíg az a máshoz nem hasonlítható jéghideg érzés nem járta át a testem-lelkem….

Vallom, hogy ez a jelenség mindannyiunk életében megtalálható, valaki tudomásul veszi és valaki nem. Annyi bizonyos, hogy azok az emberek, akik telepatikus képességekkel rendelkeznek talán egy fokkal érzékenyebbek az átlagnál , úgy gondolják, hogy ennek a „képességnek” előnyei és hátrányai is vannak az ember számára. Zaklatottá válhatnak alkalmatlan időpontokban. Felfigyelhetnek a másik érzelmi hangvételére, csakúgy, mint gondolataira, még akkor is, ha ez esetleg nem lenne kívánatos. Kellemetlen érzelmek, mint a düh, vagy az uralom elvesztése, nem jellemző. Ami jelen van, és fő jellemzője, az nem más mint valós aggodalom a szeretteinkért.