A macskaszerető – és miértje
A macska a nőiesség és a függetlenség jelképe. A nő mindig szeretné magát olyannak képzelni, amilyen szerinte a macska: titokzatosnak, elegánsnak, hajlékonynak, és egy icipicit ragadozónak. A macska a tulajdonosát jeleníti meg. Tehát ha valaki nem szeret egy bizonyos macskát, az nem szereti a macska gazdáját sem. Azok a hölgyek, akikben mindkét nem jó tulajdonságai kiegyensúlyozottan kombinálódnak, rendszerint macskát tartanak. Az ilyen nők szépségesek és intelligensek, nőiesek és hatékonyak, édesek és kitartóak, ha a céljuk eléréséről van szó. A gyermektelen nő a nem létező gyerekét helyettesíti a macskával, mert a macskának ugyanúgy gondoskodásra és szeretetre van szüksége, de ugyanúgy játékos és néha haszontalan is, mint egy gyerek. A magányos „macskás” nő a férfiakat bizalmatlanul kezeli, nehezen lép bizalmas kapcsolatba.
A gyerekek általában szeretik a macskákat, számukra a macska az anya jelképe, úgy, ahogyan pici korukból őrzik az anyaképet: meleg, puha, és dorombol. Az a férfi, aki szereti a macskákat, simán elismeri a nők jogát a függetlenségre. Az agglegény, aki viszont macskát tart, „mindent tud”, és nem nagyon valószínű, hogy valaha is meg házasodik: neki már van barátnője.
És aki nem szereti
A macskák iránti gyűlölet az egész női nem gyűlöletének kivetítése. Még olyan kifejezés is létezik, hogy macskafóbia. A „jó” hapsik, akik mindent beleadva küzdenek rejtett homoszexualitásuk ellen, szenvednek tőle általában. Szeretniük kellene a nőket, de a női nem egyszerűen nem izgatja őket, hát az ilyen hapsi szép visszafogottan éldegél egy nővel, és fuldoklik az utálattól, ha látja a nő macskáját. Mert az mindig arra emlékezteti, hogy ő nem teljesen normális. Ha pszichológus segítségével sikerül az alapvető problémáját megtalálni, és elfogadni vagy leküzdeni, egyből elmúlik a macskafóbiája is. Ha egy nő utálja a macskákat, az azt jelenti, hogy a női mivoltát tagadná, és fél kimutatni függetlenségét.
Vissza a cikkhez »
