A balmazújvárosi parasztgyerek

Mezítláb jelent meg a felvételi bizottság színe előtt a Színház és Filmművészeti Főiskolán, és nehezen illeszkedett be a városi élet forgatagába. Az otthonában pedig, amit elhagyott, nem értették meg. „De mivel falusi paraszt vagyok, sokan kigúnyolnak, hogy színész leszek, és mikor hazamegyek, mindig azt mondják, na tudok-e már a drótkötélen táncolni, meg cigánykereket hányni..."- mondta egykoron.

Érettségi után nem sokkal már megkapta a Lúdas Matyi címszerepét – Karlovy Varyban elnyerte a legjobb férfi alakításért járó elismerést. Meghódította az egész országot ingben, gatyában, csillogó szemeivel és máséval össze nem hasonlítható mosolyával.

Aztán jött a többi főszerep (Civil a pályán, Dalolva szép az élet, Állami áruház). „Lassan, de veszedelmesen kialakult az úgynevezett Soós-figura. Egy bárgyú – azért, mert mindig, okkal, ok nélkül mutattam fogaimat – mosolygó pozitív hős" - foglalta össze a színész már akkor jelentkező önironikus depressziójában egy művészeti találkozó alkalmával. Történt mindez azelőtt, hogy végzett volna a főiskolán, ahol nem mellesleg, tanárai zseninek tartották. 1954-ben Jászai-díjat kapott, majd rövidesen magáénak tudhatta a minden idők legjelentősebb magyar filmjei között számon tartott Körhinta férfiszerepét, melyet Törőcsik Mari oldalán játszott. Haláláig a Madách Színház tagja volt.

(Kép forrása: mek.oszk.hu)

1957 tavaszán még fürdött a népszerűségben. Látszólag. Nem lehet tudni, mikor omlott össze visszafordíthatatlanul a huncut mosolyú életerős, feltörekvő színészzseni. Mikor jött el a pillanat, mikor meghasonlott a világgal és önmagával? A körülrajongott, női szíveket megdobogtató arc kezdett halotti maszkká válni.

Életében állandósult a krízis–állapot, pszichiáterek kezelték

Depressziójának számtalan oka lehetett. Talán túl fiatalon és hirtelen lett népszerű és elismert, amellett, hogy gyerekkorában nem igazán volt lehetősége iskolába járni. Kollégái között sokan irigykedtek rá amiatt, hogy rendkívül könnyen tanulta a szerepeket. Mialatt Debrecenben színészkedett a főiskola után, ,,reklámparasztnak" nevezték. Úgy tartották, hogy a politikai eszméknek köszönheti, hogy a paraszti sorból a sztárok közé emelkedett, és nem fogadták be. 1949-ben teljes vállszélességgel a szocializmus mellett állt, 1951-ben tenyerén hordozta a rendszer, 1955-re megfakult a korábbi tündöklése.

(Kép forrása: retronom.hu)

Miután lecsengett a Körhinta világsikere, a sajtó elkezdte hanyagolni, minek okait a színész magában kereste. El szeretett volna menni a Világifjúsági találkozóra, de nem tehette - paraszti image-ének hátulütőjeként -, úgy gondolták, hogy nem tudott volna megfelelően viselkedni. Végül, de talán a legnyomósabb ok az volt, hogy, Ferrari Violetta, reménytelen szerelmének tárgya eltűnt a látóteréből, elhagyta az országot. Magány, depresszió, és még több alkohol, mint addig. Öngyilkossági kísérlet miatt kórházba került, halálát megelőzően egy évvel. Ekkor találkozott későbbi feleségével, dr. Perjés Hedviggel. Szenvedélyes és nem mindennapi szerelmi kapcsolatukat erőteljes érzelmi hullámzás jellemezte. Perpatvar, otrombaság és hisztéria színezte amúgy is zaklatott mindenapjaikat.

Az ünnepelt sztár életében, aki sorra játszotta a főszerepeket, nők, vége nincs rajongása övezte, egyre több lett a démon. Lúdas Matyiként leszámolt Döbrögivel, a valóéletben azonban alulmaradt az életét behálózó lelki, egzisztenciális és művészi problémákkal való harcban.

Tényleg öngyilkosság történt?

A hivatalos verzió szerint egyértelműen öngyilkosságot követett el feleségével, dr. Perjési Hedviggel együtt, aki egykori idegorvosa volt. Néhány héttel a házasságkötésük után. De mi lehetett az a végső ok, ami mindkettőjüket arra késztette, hogy a halált válasszák és kinyissák a gázcsapot lakásukban 1957. június 20-án? A nőnek milyen indítéka lehetett erre a szörnyű lépésre, ahelyett, hogy mint társ, és mint szakember, segített volna Soós Imre igen sokrétű lelki problémáinak megoldásában? A szokásosnál is túlfűtöttebb veszekedés vagy alkohol és túladagolt nyugtató halálos keveréke - esetleg minden szándék nélkül? Bárhogy történt is az utolsó felvonás, a végjátékban szabadulni akart a falat kaparva és élni. Körmei feketék voltak az alvadt vértől mikor rátaláltak. Lenni vagy nem lenni - mondta Hamlet, és mondta volna Soós Imre. Ez volt az álma... Vajon szándékosan hagyták nyitva a gázcsapot, vagy esetleg nyitva felejtették? Ferrari Violetta disszidálása és a vég nélküli konfliktus sorozatok Hedviggel vagy a kisebbrendűségi érzés? Melyik lehetett a legerősebb démon?

(Kép forrása: est.hu)

A végzetes reggel megszakította a huszonhét éves színészlegenda sorsát

A helyszínen több tárgyat is elmozdítottak a nyomozás során, valamint nem vizsgálták meg azokat előírás szerint. Nem zavart senkit, hogy másnap kitakarítottak a lakásban. Egy harmadik szereplője is lehetett a történteknek, ugyanis bőrének darabját a sztár körme alatt találták meg. Erről az aprócska, de talán lényeges momentumról szó sem volt a hivatalos dokumentumokban. Megint csak pletyka és fantazmagória? Előkerült egy búcsúlevél, melyre hivatkozva kizárták az idegenkezűséget és nem folytatták a nyomozást. A megrázó halálukról készült jegyzőkönyvet régen kiselejtezték.

A fura véletlenek sorát bővíti az a körülmény, hogy a nyomozás vezetőjét lecserélték egy olyan személyre, akinek egyetlen célja volt, hogy az öngyilkosság nyerjen bizonyítást. Rövidre zárták az ügyet, és kettős öngyilkosságot állapítottak meg.

Mi lehetett a feleség szerepe a történtekben?

A tragédiát megelőzően a színész öccse, Soós Gábor szerint dr. Perjési Hedvig egy levelében ezt írta: ,,Anyu, ne bántsatok senkit, a gyilkos én vagyok."

Kóti Árpád, debreceni színész elmondása szerint, halálának napján összefutott a részeg Soós Imrével egy Thököly úti kocsmában. Hazavitték kollégiumi szobájukba, ahol Soós arra kérte, hogy reggel 8-kor keltsék fel, mert meg kell jelennie a minisztériumban. Tiszta ruhába öltözött, elindult... Aztán délben bemondta a rádió, hogy halott. 1957 kora nyarán zsúfolásig megtelt a temető, mikor a színészóriást ezrek búcsúztatták, siratták.

Szegény, sokgyermekes földművelő családi háttér és bizonyítási vágy...

Soós Imre ezekkel indult meghódítani a nagyvárost. Szerelmes leányok olvadoztak újságból kivágott arcképét nézegetve, szekrényajtóikra ragasztva. Meg akart felelni a hirtelen és korán jött hírnévnek, de lelkileg nem volt felkészülve. Sem az elismerést, sem a feledést nem tudta feldolgozni.

Vajon egy ideggyógyász testébe költözött démon volt az, amely végzett vele? Vagy az idegkimerültségtől vált végleg védtelenné a sors könyörtelensége, és a véletlenek összjátékával szemben?

Több kilométernyi celluloidszalag árulkodik színészi zsenialitásáról. De vajon miért csak nyolc évet szentelhetett művészetének? A kiselejtezett aktákat már hiába keressük...