Borús nyári napokra: Visegrád

A meteorológusok riasztó hírekkel ijesztgetnek, nemhogy a kánikula, de még a tisztességes júniusi meleg is elkerüli a Kárpát-medencét. Azonban annak, aki Visegrádot választja úticélul, nem kell csalódottnak lennie abban az esetben sem, ha barátságtalan, szürke felhők takarják el a napot. Hiszen minden rosszban van valami jó: a hőségben hegynek fel menetelni nem említhető egy lapon a nyugodt, parkbeli sétával. De aki messzire elkerüli a túrákat, az is válogathat a könnyed kikapcsolódási lehetőségek között. Hajókázás, andalgás a folyóparton, történelmi emlékek, remek étkek – íme, a kínálat címszavakban a Dunakanyar menti városkába látogatóknak.

A szemközti szomszéd

Rendhagyó módon kezdjük felfedezésünket a túlparton, ahol Visegrád tükörképeként nyújtózkodik Nagymaros. Már csak azért is érdemes itt indítani, mivel remek látványt nyújt cikkünk tárgya a Duna ellenkező oldaláról nézve, másrészt pedig ki ne akarna egy jót kompozni! A pöfékelős hajócska óránként közlekedik a két helység között, a türelmetlenebb gyalogosoknak ráadásul jó jellemfejlődést is tartogat, hogy kivárják, amíg az autók gördülnek fel először a fedélzetre. A vízi siklás nem tart tovább öt percnél, de ezalatt is belefeledkezhetünk a Dunakanyar látványába. A szerencsés partot érés után elég csak néhány métert megtenni a kikötőtől, hogy az emberben kialakuljon az érzés: bár minden város olyan képet nyújtana, mint Nagymaros.

A hangulatos hajóállomás, a rengeteg dús koronájú fa, a gyönyörűen rendben tartott főtér, a számtalan lepihenésre csábító pad mind-mind arról győz meg minket, hogy Visegrádot rendkívül takaros szemközti szomszéddal áldotta meg az ég. Külön említést érdemelnek a folyóparton sorakozó rózsaágyások – belőlük jutott bőven egyébként a főtérre is -, amelyek csodás illatot árasztva hálálják meg a gondos törődést.

A Visegrádra történő visszajutásra a kompon kívül nem kínálkozik más mód, így a víziszonyban szenvedők szembenézhetnek saját félelmükkel. Aki viszont ellenkezőleg pont a nagy kékség szerelmese, az további hajóutakra is vállalkozhat, akár Esztergomba vagy Szentendrére; aki pedig a motorcsónakozásra vágyik, az kipróbálhatja mindezt nagyban valamelyik sebesen száguldó szárnyashajón ülve.

Mátyás király nyomában

A Budapesttől mindössze 30 kilométerre fekvő Visegrád jellegzetes építménye a Fellegvár. A hegy tetején található erődítményt sokan Mátyás királlyal azonosítják, pedig már jóval korábbi uralkodók idején is állt. Képzelhetjük, micsoda élmény lehetett az országot fenyegető ellenségnek teljes harci díszben megmászni a várig vezető meredek utat – talán mire feljutottak, el is ment a kedvük a csatától. Nekünk nem kell magunkkal kardokat és pajzsokat cipelnünk, ellenben így is remek tüdőtágító program a várba történő felkapaszkodás. A buszjáratot évekkel ezelőtt megszüntették, így aki nem rendelkezik autóval, annak marad a kiadós caplatás. A túrához használjuk a városból induló erdei ösvényt, a jól elhelyezett tábláknak hála lehetetlen, hogy eltévedjünk. A hegymászás elsődlegesen a minket fogadó panoráma miatt éri meg, mert bár a Fellegvár egyre több területét nyitják meg a látogatók előtt, az előszobányi méretű termekben berendezett kiállításoktól nem marad tátva a szája az érdeklődőnek – főképp az igen borsos jegyár fényében nem.

Itt egyébként bárki megmérettetheti magát dárdahajításban vagy íjászkodásban is. Ha valakit szédít a nagy magasság, vagy nem érzi az elhivatottságot a vár meghódításához, nekik ott van még látnivalóként néhány „szinttel” lejjebb a királyi palota vagy a Salamon-torony. Júliusban pedig hagyományosan megrendezésre kerülnek a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok, amely különösen kisgyermekes családoknak tartogat páncélzörgésben gazdag élményeket.

A visegrádi fatányéros és a gulyás

A cím nem elírás, csak egyfajta szolid utalás arra, hogy ha elfáradtunk a történelmi emlékek felderítésében, akkor hol hallgattathatjuk el egyre hangosabban korgó gyomrunkat. Nem kell kiszakadnunk a középkorból, a kikötőtől ugyanis egy kőhajításnyira található a Reneszánsz étterem, ahol korabeli öltözékbe bújt felszolgálók járulnak elénk, hogy fakupákból csillapíthassuk szomjunkat, amíg arra várunk, hogy fatálakon érkezzenek meg a királyi lakomákat idéző fogások. Ezen a helyen kívül is számtalan vendéglő invitál minket változatos menüsoraival, így az éhenhalás lehetősége teljességgel kizárt. Érdemes megemlíteni a Nagymaroson található Maros éttermet, amelyet az egykori hajóállomás épületében alakítottak ki, így teraszán olyan közel ülhetünk a Dunához, hogy ha nem vigyázunk, még a végén székestől belepottyanhatunk a folyóba. A nosztalgikus ízeket keresők látogassák meg a kompállomás közelében helyezkedő lacikonyhát, ahol jókedvűen pirulnak a hurkák és kolbászok, és ahol frissen sült hekket rendelhetünk magunknak egy karéj kenyérrel és kovászos uborkával.

Bakancs és vízkészlet

Keveset szóltunk eddig a Visegrádot körülölelő gyönyörű erdőségről, amely tulajdonképpen nem más, mint a Pilis zöldbe borult élő lélegzete. A természetjáróknak pont ezért ajánlott felkeresni a várost, ugyanis bármerre indulnak, számtalan ösvényt vagy hegyi utat találnak maguknak.

Ilyen csapások vezetnek például a teljesség igénye nélkül az Ördögmalom-vízeséshez, a Bertényi Miklós Füvészkerthez, a Magda-forráshoz, vagy a Telgárthy-réthez; az igazán vasakarattal és jó állóképességgel rendelkező vállalkozó szellemű egyének pedig egészen a Nagyvillámig kapaszkodhatnak fel. Amennyiben ezt követően kímélni szeretnénk lábainkat, és jól esne, ha más vinne minket, akkor keressük meg a nyári bobpályát, vagy fújjunk egyet, megpihenve a mogyoróhegyi vadasparkban.