Az élet- illetve világfa motívuma szinte minden kultúrakörben megtalálható valamilyen formában. A világfa nem más, mint a világ tengelye, amely összeköti az egymás felett elhelyezkedő világszférákat, vagyis az alsó, a középső és a felső világot. Gyökerei a démonok lakta alvilágból erednek, törzse átszeli a növények, állatok és emberek által benépesített középső világot, lombkoronája pedig belenyúlik az istenek égi birodalmába. A világfa motívuma a mitikus kozmológiák mellett népmesékben is gyakran felbukkan. A szibériai sámánok túlvilági utazásaik során a világfa segítségével jutnak el az alsó és a felső világba. Agy evenki sámán a következőket mondta a jurtája közelében álló világfa jelképről, és a sámánfáról: "A mi hitünk szerint a révülő sámán lelke ezen a fán kúszik fel a legfelső lényhez, mert a szertartás alatt ez a fa megnő, és láthatatlanul felér az égig." A sámánfa megmászása a sámánok beavatásában is jelentős szerepet játszott. Ennek az ősi rítusnak a nyomait őrzik azok a magyar népmesék, amelyek a "tetejetlen" fa megmászásáról szólnak.
Mindebből következik, hogy a világfa ábrája segít legyőzni az akadályokat, előmozdítja a világi és a spirituális előrejutást, illetve, illetve felemelkedést, ezenkívül szilárddá, kitartóvá és állhatatossá tesz.
Adja meg születési időpontját!
VAGY
EZT EL KELL OLVASNOD
ÁLLATI CUKISÁGOK
HÍRLEVÉL
