A tehén feltámadásának esete

1390-ben a milánói inkvizíció kivallatta Sibilliát és Pierinát, akik bevallották, hogy egy kultusz tagjai, amelynek találkozóit rendszeresen megtartanak a gazdag milánói kereskedők házaiban. Azt mondták, hogy a találkozókat egy titokzatos nő vezette, akit Madonna Oriente („Kelet Lady”) vagy a Signora del Gioco („A játék hölgy”) névvel illettek. Minden találkozó kiemelt része marhahús ünnepe, amikor a csontokat és a bőrt összeszedték és az ünneplés végén a hölgy megpördítette őket botjával, és így a tehenek életre kelnek. A feltámadt tehenek azonban valamilyen szempontból látszólag egészségtelenek voltak, mivel a tanúvallomások kimondják, hogy alkalmatlanok voltak munkára. A csontok fontossága emlékeztet a szibériai sámánizmusra is, amely szerint a lélek a csontokban él. Ennek eredményeként néhány író azt feltételezte, hogy Sibillia és Pierina egy földalatti csoport részét képezték, amely kapcsolatban áll az ősi európai sámánizmussal. Ezt azonban vitatják. Maga az inkvizíció nyilvánvalóan úgy döntött, hogy nincsenek erre bizonyítékok, és elengedte a két nőt. Néhány évvel később azonban letartóztatták és boszorkányság miatt kivégezték a két nőt.