A történészek szemében soha nem is volt kétséges, hogy az egyiptomi kultúra mennyire fejlett technológiával rendelkezett, de még a csillagászati ismereteik is kirívónak számítanak.  Honnan a kutyafájából tudtak olyan csillagászati jelenségekről, és égitestekről, amiket a ma embere csak a 19. század után fedezett fel. Hogy ez miként lehetséges, a mai napig nem tudják, talán az istenek súgták nekik, ha nem éppen az ufók…

Erre itt van az eredetileg a 18. dinasztiából ered származó Tulli tekercs, ami nem éppen egy tipikus egyiptomi irat, hiszen egy ufóészlelésről számol be III. Tutmózisz fáraó idejéből.

A szöveg sokáig kallódott majd valamikor az 1930-as években bukkant rá Kairóban egy Alberto Tulli nevű archeológusnál, aki a Vatikáni Múzeum egyiptomi részlegének egyik vezetője és szakértője. Az iratra egy antikváriumban lelt, de mivel horror árat kértek érte, inkább lemásolta az egyébként is itt-ott hiányos szöveget. Sajnos pont ennek okán támadják a szkeptikusok a papirusz hitelességét, mivel utána nem tudott számot adni az eredeti hollétéről. Majd később az olasz egyiptológus Boris de Rachewiltz az 1900-as évek közepén megtalálta az eredeti dokumentumot, és 1953-ban leközölte egy magazinban a fordítást. Rachewiltz egy valóságos szaktekintély, mégis sokan támadták, hogy átverés az egész. A Vatikán is tagadta, hogy az irat a birtokukban lenne és mindez időközben Tulli is jobblétre szenderült. De Dr. Walter Ramberg római tudós is beszállt a nyomozásba, aki megtudta, hogy Tulli a testvérére hagyott mindent, - aki a lateráni palotában pap volt -  ám közben ő is meghalt, így további örökösök között osztották szét a tulajdonokat.

Magát a szöveget – ugye a másolatét - csak hosszú idő múltán sikerült lefordítani, mivel sérült volt.. Az éppen aktuális fáraót név szerint nem említi, így csak körülbelüli sejtéseik lehetnek a történészeknek, hogy valóban III. Tutmóziszról van szó.

De lássuk végre a Krisztus előtti 1480-ban történt ufóészlelést: Egyiptom-szerte  egy hatalmas és fénylő korongot láttak az égen. Mindenki biztos volt abban, hogy az égi istenek műve.

A szkeptikusok szerint egy sima égi jelenségről lehetett szó, míg mások az ufók megjelenését látják benne igazolódni. Való igaz, a dolog kétoldalú, hiszen a fejlett és tudós egyiptomiak, akiknek olyan pontos csillagászati ismeretei voltak, nem ismertek volna fel egy natúr égi jelenséget? Vagy ott van a másik oldal, hogy annyira jelre vágytak az istenektől, hogy meg is kapták? Az istenektől, az ufóktól vagy a Nap és a fény játékától?

Továbbá a Tulli papirusz egész pontosan egy 45 méteres átmérővel rendelkező korong alakú tárgyról számol be, ami egyszer csak feltűnt égen, és hangtalanul lebegett. Ráadásul a jelenség pár nappal később megismétlődött és fényük még a Napnál is erősebbnek bizonyult. A „tűzkörök” az egész égboltot uralták, amit a fáraó szépen végig nézett a seregével. Aztán megint eltűntek a tűzkörök. Mindez pedig a vacsora utáni időszakban történt.

Ez azért már mindjárt több gyanúra ad okot, hogy nem a nap ártott meg az egyiptomiaknak. Kivéve persze, ha Alberto Tulli valóban a bolondját járatja velünk. Mert a kérdés még mindig az, mennyire lehet hiteles az a dokumentum, amit elvileg egy megbízható ember másolt le és aminek később az eredetijét megtalálta egy másik szakember, hogy utána az is eltűnjön...