Kövesd friss cikkeinket RSS csatornánkon
ÁLLATI CUKISÁGOK

Amikor a mentőkutyát mentik

Szerző:
Szabó Anna
Napjainkban, amikor ennyi kutyafajta szerepel a palettán, talán a retriever az, amelyik egyetlen szempontból biztosan kiemelkedik a többi közül: univerzális kutyának tekinthető.


Mind a labrador, mind a golden retriever kiváló vadászkutya, intelligens, hűséges társ, megfelelni akarásával, kedves jellemével, simulékonyságával remek családi kedvenc.

Sokszor hallunk retrieverről, aki világtalan gazdáját segíti a mindennapokban, természeti katasztrófák után életeket ment, esetleg egy mozgáskorlátozott ember hű és segítő társa. Vagy egyszerűen csak gyermekeink mellette nőhetnek fel, megtanulva ezzel, hogy a kutya valódi társ, családtag, akiben maximálisan megbízhatnak.

Ilyen családi kedvenc, segítő és társ lett egy korábbi védencünk Betti, akit 2008. februárjában mentettük a tengelici menhelyről.
Kivételesen kedves, alacsony növésű, ivartalanított labrador retriever szuka, aki a menhelyen töltött évek alatt borzasztóan csúnyán elhízott. Ideiglenes befogadójánál - hónapok kemény munkájával – ducira fogyott és időközben gazdi is jelentkezett érte, akinél az utóbbi két év leforgása alatt igazi, nádszálvékony, kecses labilánnyá vált.
Bettit már akkor sokan szerették, amikor gazdikereső védencünk volt, de élete akkor kezdett különlegessé válni, amikor gazdához került.


 

Az igazi védenc az embergyerek lett

Betti ugyanis egy halmozottan sérült, értelmi problémákkal és mozgás-koordinációs zavarokkal is küzdő gyermek társa lett. Thomas Bálint nem mozgott önállóan, nem beszélt és nem kommunikált az őt körülvevő világgal. Betti türelmével, nyugodt természetével stimuláló hatással volt a gyermekre, és a kisfiú rohamos fejlődésnek indult.

Talán egy átlagos gyermeknél nem meglepő, ha elkezd járni vagy beszélni, labdázik vagy rajzol, de Thomasnál mindez nagyon sok munka és küzdelem gyümölcse volt. Immáron két év után Betti gazdijai, a gyermek fejlesztő terapeutái és Betti kutya korábbi pártfogói közösen örültek a sikereknek, és Thomas fejlődésének. Mára jár, sétál, beszél, egyre jobban használja a kezét, és többet kommunikál a környezetével is. Az ő történetük igazi siker volt számunkra, hiszen nemcsak nagyszerű gazdákat találtunk egy jó kutyának, de egy rászoruló gyermeken is segíthettünk.

Bettié valódi sikersztori, hogyan is lesz egy csúnyácska, kövér kutyából valódi segítő, tulajdonképpen terápiás kutya.

 

Sok a Bettihez hasonló kutya, de kevés a hasonló történet

A fentiek tükrében szinte elképzelhetetlen és hihetetlen, milyen életkörülmények közül ment a Retriever Rescue Fajtamentő Egyesület kutyákat. Sok retriever kerül utcára, ahol az életük a forgalmas utak miatt veszélyben forog. Még többen kerülnek menhelyre, gyepmesteri telepre. Ez utóbbiban azonban az örökös helyhiány miatt, ezeket a kivételes kutyákat is a végleges altatás veszélye fenyegeti.

A Retriever Rescue Fajtamentő Egyesület azért jött létre, hogy ezeknek a hányatott sorsú kutyának is esélyt adjon egy új, boldogabb életre. Az egyesület évente 3-400 bajba jutott retrieverről tud, és körülbelül a fele az, amennyinek teljes ellátását magára tudja vállalni. Amelyik kutyát nem képes egyesületünk gondozásába venni, annak is lehetőséget ad az internetes oldalán. Közvetített kutyaként segít gazdát találni számára.

Többször előfordul, hogy egy gondozásunkba került kutyának meglesz a gazdája, aki elmondja, hogy az eb gyakran önsétáltat, kerítést mászik. Még gyakoribb azonban, hogy a gazda nem kerül meg, viszont a kutya tetovált, és a MEOE adatbázisában utánanézhetünk a tenyésztőnek. Ez a nyom azonban az esetek 70%-ában információs zsákutca, mivel a tenyésztő már nem elérhető az akkori címen, telefonszámon, vagy ami még rosszabb, nem tudja megmondani néhány évre visszamenőleg, hogy adott tetoválási számú kutyát kinek, hová adta gazdához. Akadnak azonban üdítő kivételek, amikor tetoválási szám alapján meglesz a tenyésztő, tudja is, hogy hová adta a kutyát, de a gazdái mégsem tartanak rá igényt és a tenyésztő teljesíti a kötelességét, magához veszi a kutyát, és gondoskodik róla élete végéig.

Ilyen üdítő kivétel Cindy gazdához kerülése is. Volt rendőrkutyaként, ízületi és csípőbántalmakkal került gondozásunkba ez a 11 éves, sárga labrador retirever szuka. Később származási lapját is megkaptuk. Hatalmas szerencsének köszönheti gazdisodását, ugyanis megtaláltuk tenyésztőjét, aki felelősséget vállalva érte, hazavitte őt családi kutyának.

 

Nem csak mentés, gyógyítás is

Amikor egy retriever védőszárnyaink alá kerül, az első lépés a kötelező 14 nap letelte után, az oltás, chipezés, külső-belső parazitamentesítés, ivartalanítás, hogy védencünk gőzerővel kereshesse az álomgazdit.

Gyakran előfordul azonban, hogy egy kutyánál nem elég ezeket a legszükségesebb lépéseket megtenni. Sokan szorulnak komolyabb műtétekre, csontkorrekcióra, felszíni és mély sebeik meggyógyítására. A nehezebb feladat az, amikor a mentett retrieverek lelki sebeit kell begyógyítanunk.

Ezen a nehézségekkel kikövezett, de hálás úton az ideiglenes befogadó feladata végigkísérni a kutyát. A befogadó saját otthonába, családjába, gyermeke, kutyája mellé viszi haza a mentendő ebet. Itt kell az adott kutyának testileg és lelkileg rehabilitálódnia, hogy minél előbb jó, és felelős gazdit találjunk számára.

Az ideiglenes feladata, hogy minél jobban megismerje a rábízott kutyát, hogy jó szívvel tudja őt gazdának ajánlani, miután megismeri a gazdijelölt elvárásait. Így igyekszünk elkerülni, hogy egy sokat pihenő, nyugdíjas házaspárhoz ne egy aktív, mozgásigényes retriever kerüljön, és így előzhetjük meg azt is, hogy a sokat sportoló, kiránduló család ne egy kanapén szundikáló labrador vagy golden retrieverrel menjen haza.

Így tudjuk elkerülni, hogy egy nyugalmat, pihengetést igénylő kutya ne egy sokgyermekes, zajos családban találjon otthonra.

Egyesületünk 2009-ben alakult, de 2006 óta mentjük összehangolt, precíz munkában a retrievereket. A csapat alapját ideiglenes befogadóink képezik, akik nélkül, menhely hiányában, nem működhetne sikeresen a fajtamentés.
Mivel egyesületünk magánadományokból tartja fenn magát, nem kizárólag a fizikai elvárás nagy az ideiglenes befogadók felé, hanem az anyagi is. Hiszen egy-egy kutya napi étkezését, ellátását jobbára ők finanszírozzák.
Az ideiglenes befogadónál sokat tanul a kutya. Megtanulja, hogy a simogatás, szeretgetés nem érdem kérdése, hanem „jár”. Szépen, fokozatosan rájön, hogy az elétett ételt nem kell 10 másodperc alatt befalnia, mert minden nap, ugyanabban az időben megkapja azt. És megtanulja azt is, hogy a seprű, felmosófa, vizespalack nem azért van az ember kezében, mert fenyítés következik. Elsajátítja, hogy a póráz nem a verést jelenti, hanem nagy öröm követi, hiszen sétálni mehet.

 

Tájékozódás a kutya érdekében

Az örökbefogadni szándékozókat részletesen kikérdezzük mindenről, ami az adott kutya szempontjából fontos számunkra. Volt-e már kutyája, jelenlegi társát hogyan, hol tartja, milyen körülmények közé kerülne új kedvence, stb? Mindezt a részletes beszélgetést telefonon érdemes megejteni. Sajnos, van olyan érdeklődő, aki már ettől elretten, hogy telefonálnia kell, és hogy részletes beszélgetésen kell átesnie.

Sokszor előfordul, hogy kölyökkutyát szeretne valaki örökbe fogadni az egyesülettől. Legyen kölyök és olcsó. Ez a fő szempont. Az érdeklődő szerint ugyanis nem fontos a papír. Sajnos, még mindig sokan nem tudják, hogy a törzskönyv nem kizárólag azt a célt szolgálja, hogy kutyánkkal tenyészszemélre, kiállításokra járhassunk, hanem az egyfajta garancia, amit a tenyésztő vállal. Ha bármiféle, tenyésztésből eredő egészségügyi probléma adódik kutyánknál, akkor ő anyagilag megtéríti a kárt, vagy visszaveszi a kutyát. Ha autót, ingatlant nem veszünk hivatalos papír nélkül, akkor miért gondolják sokan, hogy egy élőlénynél mindez felesleges formaság?
Kerülnek gondozásunkba olyan kutyák, akinek ismerjük az előéletét. Ilyen a korábbi életében munkakutyaként teljesítő egykori védencünk, Brandon is, aki rendőrkutyaként teljesített szolgálatot.Több év munka után azonban már nem volt rá szükség. Így idős, 11 éves kutyaként kötöttek útilaput a talpára, mennie kellett a telepről.

Brandonnak mázlija volt, bár több érdeklődő is akadt rá, végül egy másik labrador mellé került, egy rendőrhöz és családjához. Brandon lassan betölti a 14. évét. Már öregecske, betegeskedik, de ha kell, gazdái kézből etetik, és mindent megkap, amire szüksége van, családtagként szeretik. Mostani gazdája igazán jól járt ezzel a kiöregedett szolgálati kutyával.
Örökbeadott kutyáink életét folyamatosan nyomon követjük. A gazdik általában rendszeresen tájékoztatnak minket fórumunkon mindennapjaikról, képekkel illusztrálják egy- egy nap eseményeit. Akinek nincs módja, ideje, lehetősége erre, azt sem veszítjük szem elől, hiszen bizonyos időközönként e-mailben vagy telefonon érdeklődünk korábbi védencünk jelenlegi sorsa felől. A nagy számok törvénye alapján előfordul azonban, hogy bármennyire körültekintően járunk is el, tévedünk. Ilyenkor az általunk gazdához adott retrievert természetesen újra gondozásunkba vesszük, és igyekszünk neki végleges otthont találni. Szerencsére, arányait tekintve ez kb 100 örökbeadásból maximum 3-4 esetet jelent.

Idén október 10-én tartottuk Bösztörpusztán második Retriever Rescue találkozónkat, ahova nagyon sokan ellátogattak. Jó érzés volt látni korábbi védenceinket, egykori megszeppent, esetenként félős ideiglenes kutyáinkat szerető gazdijaik mellett boldogan.

Felemelő érzés látni egy kutyát, aki úgy került hozzánk, hogy mozdulni sem volt hajlandó félelmében. Napokig csak ült egy sarokban, kézben hoztuk-vittük mindenhova, most pedig önfeledten játszik kutyatársaival. Vagy aki hozzánk kerülésekor rettegett, szó szerint összepisilte magát, ha meglátott egy férfit, most pedig férfi gazdájával járnak agility versenyekre és imádják egymást.

Reméljük, hasonlóan jó helyre, szerető családba kerül jelenlegi legrégebbi védencünk, Frodó is, aki 2010. áprilisában került először a Retriever Rescue látókörébe, amikor Gárdonyban kóborolt. Leült egy patika elé és eszében sem volt onnan elmozdulni. Ott várt, amíg a helyileg illetékes gyepmester be nem fogta. A kötelező 14 napos megfigyelési időt és még legalább 1 hetet töltött a telepen, amikorra sikerült számára ideiglenes befogadót találnunk. Eddigre tudtuk, és mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a kutya vak.

Frodó nagyon betegen és depressziósan került hozzánk. Vaksága nemrég következhetett be, morózus magatartása és bizalmatlansága is erre utalt. A közlekedés is rosszul ment neki.

Kikezeltük egy masszív tüdő-és felső-légúti gyulladásból. Időközben átesett az ivartalanításon és amikor meggyógyult, oltásokat is kapott. Még Lyme-kórban szenved, amire a második antibiotikumkúrát kezdte nemrég. Reméljük, a következő vérteszt már kedvező eredményt mutat.

Időközben kinyílt, összeszokott ideiglenes befogadója saját kutyáival, felszabadult és boldog retriever vált belőle. Játszik, úszik, pórázon és póráz nélkül is nagyszerűen sétál, szófogadó, jól irányítható kutya lett belőle. Az irányíthatóság létkérdés számára, hiszen így, megbízva vezetőjében, gond nélkül közlekedik, és legfeljebb kisebb problémákat okoz számára ebben a látásának hiánya.

Frodó a mai napig gazdát keres, annak ellenére, hogy viszonylag fiatal, 4 éves, ivartalanított, sárga labrador retriever kan.

Frodóról, többi védencünkről, tevékenységükről bővebb információ honlapunkon és fórumunkon található: www.retrieverhelp.hu

A cikkben szereplő összes képen korábbi vagy jelenlegi védenceink szerepelnek.

Az adományokat ide várjuk:

Retriever Rescue Fajtamentő Egyesület
Bankszámlaszám:
K&H Bank
10400140-50515653-53521002

Kérjük, a megjegyzés rovatba tüntessék fel a kutya nevét, vagy, hogy mire küldik (orvosi ktg, élelmezés..stb) illetve azt, hogy dog, tacskó,  vizsla vagy egyéb kutyák.

 

Szólj hozzá Te is!

OLVASS TOVÁBB!

SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL