Rengeteg menhely küzd azzal a problémával, hogy a szomorú szemű, reménytelenül váró „fekete keverék” kutyusokon valamiért senkinek nem akad meg a szeme.

Érdemes lenne egyszer mélyen belenézni ezekbe a szemecskékbe

Tudnod kell, hogy fekete kutyák és cicák százai halnak meg nap mint nap, csupán azért, mert egészen egyszerűen senki nem néz bele szomorú szemecskéikbe, és senki nem látja meg bennük azt a csodát, amit ezek az állatok adni tudnának, ha valaki befogadná Őket. Ezek a szemek pedig nem árulkodnak másról, mint hatalmas szeretetről, hűségről, és a vágyról, hogy Ők is szeretnének végre tartozni valakihez.

Kevin és Viktor története

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer két fekete kisfiú, Akik egy tanyán jöttek a világra, mint annyi más társuk. Több testvérük is volt, ám Ők abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy tarkának születtek, így még egészen kicsi korukban megtetszettek valakinek, és azóta is boldogan élik gazdis életüket. Ez a két kisfiú azonban senkinek sem kell, és ennek bizony egyetlen oka lehet: feketék és keverékek.

Alig múltak el 1 évesek, ám sokkal több rosszat megéltek, mint egy átlagos „menhelyes” kutya. A mező nevelte Őket, sokáig éheztek, fáztak a mínuszokban – a csodával határos módon maradtak életben. Majd amikor már megnőttek, bekerültek az Illatos útra, egy kennelben várva a biztos halált. És miért? Azért, mert feketék, keverékek – ráadásul még szálkás szőrűek is -, Akik senkinek sem kellenek.

Néhány állatszerető ember úgy gondolta, hogy Ők is megérdemelnének egy esélyt, így kihozták Őket az Illatos útról, és mára már a Spánielfarm lakói. Méretűkkel és hatalmas szabadságvágyukkal azonban igencsak kitűnnek a spánielek közül, mégsem szólalt meg egyszer sem a telefon, hogy valaki szeretné örökbe fogadni valamelyiküket is.

Ennek nem kellene így lennie

Sokszor felteszem magamban a kérdést: ezek az állatok vajon mitől kevesebbek társaiknál? Miért van az, hogy mindenki átnéz felettük – olyan, mintha láthatatlanok lennének? Miért nem veszi észre senki azt, hogy ezek az állatok ugyanolyan érző, szerető lények, mint bármely más társuk? Miért kell eltelnie úgy a fiatal koruknak, hogy nem hajthatták egy szerető gazdi ölébe a fejüket? Kérdések, melyekre sehonnan nem érkezik válasz… Pedig ez a két kisfiú egy valamit nagyon tud: szeretni.

Ha belépek a Spánielfarmra, azonnal Ők köszöntenek

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy megérkezésemkor Ők azok, Akik azonnal szaladnak oda hozzám, mindegy, hogy az udvarnak éppen melyik szegletében vannak éppen. Meleg barna szemecskéikből kiolvasható: „Értem jöttél? Viszel gazdihoz? Gyere, simogass és játssz velem egy kicsit!” Szerencsére Ők nem értik meg, hogy nem tudom gazdihoz vinni egyiküket sem, mert nem kellenek senkinek. Senkinek nem akad meg rajtuk a szeme, mert Ők csak egy a sok közül: feketék és keverékek…

Pedig nagyon sokat veszít az, Aki nem ismeri meg Őket. Csodálatos az élni akarásuk, és az, ahogyan reménykednek. Nap mint nap ugatják a kaput: hátha egyszer Ő értük is eljön valaki. Valaki, Aki esélyt ad Nekik arra, hogy bebizonyítsák: fekete keverék kutyaként is hatalmas szívük van, és csodás életet tudnának biztosítani a gazdinak.

Ez a cikk nemcsak Kevinről és Viktorról szól

Kampány az összes fekete keverék kutya mellett, Akik igenis megérdemelnék azt a figyelmet, mint „színes” társaik, mégsem kapják meg soha. Soha, mert az emberek egyszerűen elmennek mellettük, észre sem veszik Őket. Pedig akkora kincset hagynak a hátuk mögött ezzel a magatartással, hogy azt nem is sejtenék.

Vedd észre! Nézz a szemébe egy fekete keverék kutyának! Olyat fogsz látni, amit sehol máshol: reményt, szeretetet, ragaszkodást és hűséget. Ezek azok a bizonyos fekete keverékek, Akik az égvilágon senkinek nem kellenek…

Ha érdekel akár Kevin, akár Viktor, vagy Te is szeretnél belenézni valamelyikük szomorú szemecskéjébe, ha Te is úgy gondolod, hogy meg tudnád adni Nekik azt a keveset, amire vágynak, akkor hívj: 06/30/748-2381

{KEPGALERIA}