Az állat nem játék

Állati tudomány

A kutyaeledel-gyárosok, az ideggyógyászok, az állatorvosok és az állatkereskedők mind egyetértenek abban, hogy állatot tartani jó. A pennsylvaniai egyetemen 1977-ben végzett ideggyógyászati kísérletből kiderült, hogy a szívbetegek életben maradására minden tényező közül a legnagyobb esélye a házi állattal rendelkezőknek volt. Dr. Aaron Katcher sokat idézett tanulmánya szerint az állatokkal való kapcsolat még a társas emberi viszonyoknál is fontosabb. Ráadásul nemcsak kutya, macska, hanem aranyhal és papagáj tulajdonosok is akadtak a hosszabb életű szívbetegek között, egyikük meg éppenséggel gyíkfélét, egy leguánt tartott terráriumban. Az ideggyógyász professzor kijelentette, hogy a házi állatok kedvező hatással vannak gazdájuk vérnyomására. Lehetséges, hogy vérnyomásunk már annak hatására is csökken, ha kutya van a közelünkben? (Ez persze nem vonatkozik a nagytermetű vérebek társaságára.) A látványukkal gyönyörködtető állatok legalább olyan nyugalmas perceket jelentenek a szemlélőjüknek. Ember és állat kapcsolatát sokan sokféleképpen tanulmányozzák napjainkban is. A kutatóknak köszönhetően kijelenthetjük, hogy valamilyen módon minden élőlény kommunikál a környezetével, és ezen belül is kiemelten, valamilyen saját nyelvezeten "beszélget" fajtatársaival. Milyen érdekes, hogy az emberi kommunikációnak is több mint felét a testbeszéd teszi ki, vagyis szavak nélkül adunk és veszünk is jeleket a környezetünkből.

A kutyák, mint szociális kenőolaj

Adatok szerint a gazdik több mint fele családtagnak tekinti a környezetében élő állatot. Úgy társalog, úgy gondoskodik róla, mintha a gyereke lenne. Sok magányos ember így teremt magának családot. A társaság már önmagában pozitívan befolyásolja a személyiséget, nyitottabbá válik, könnyebben teremt kapcsolatokat. A kutyák amolyan „szociális kenőolajként” működnek egy lakótelepi közösségben: magyarán közelebb hozzák egymáshoz az embereket. Egy jól megválasztott állat teljesítménynövelő hatással van a gyerekekre, sok esetben tanulási zavarokat képes orvosolni. Ha engedjük, hogy az apróságok lakótársa legyen egy saját maga által választott kutya, akár tengerimalac, vagy kanári olyan jellegzetes kisgyermekkori problémák, mint az ágybavizelés, vagy a lidércálmok ugyancsak enyhíthetők. A gyerekek számára az állattal való együttélés könnyebben átlátható társas szabályokat mutat meg, a kommunikációs jelzéseikre azonnali és könnyen érthető választ kapnak, valamint egyértelművé teszi számukra, hogy a cselekedetek mindig vonnak maguk után valamilyen következményt. Az állatok ugyanis képesek felismerni érzelmeinket és annak megfelelően viselkedni. Jelenlétük csökkenti a szorongást és serkenti az érzelmek kifejezését.

A felelős állattartás

Az állattól feltétlen szeretetet és elfogadást kapunk. Hiszen mindig örül, ha látja a szeretett embert, nem számít, hogy az jól vagy rosszul teljesített a munkahelyen/iskolában, ki tudta-e fizetni a számlákat, stb. Ennek a mai, erősen teljesítmény centrikus világban komoly értéke van. Az állatról való gondoskodás fajtánként eltérő kötelezettségeket jelent a gazdiknak, melyekről nem árt alaposan tájékozódni, mielőtt „jaj, de aranyos vegyük meg!”- felkiáltással hazavisszük az állatkereskedésből. Sajnos a kutyától és a macskától bőr-és féregfertőzést lehet kapni, ezért az állatokat rendszeresen orvoshoz kell vinni. Bár a legtöbb állat viselkedéséből már kiolvasható, hogy valami nincs rendben. A kutya heves vakarózással jelzi az élősködők jelenlétét, a cicák pedig sűrűn mosakodnak, ami nem azt jelenti, hogy milyen tiszta, hanem éppen az ellenkezőjét. A hörcsögök és tengerimalacok agyvelőgyulladás kórokozóit hordozhatják, ezért mindig ügyeljünk, mivel engedjük érintkezni az állatot, mivel etetjük. Ha van otthon akvárium, a gyerekekkel értessük meg, hogy a vízbe bele nem nyúlhatnak, mert a díszhalak nagyon fogékonyak a fertőzésre. A teknősök és más hüllőfajok is szeretik a távolságtartást, inkább egzotikus külsejükkel teszik kellemessé környezetünket: a simogatástól kíméljük meg őket. Némelyik állat a belügyeibe való beavatkozásként értékeli a túlzott közeledést, ez főként a mostanság egyre népszerűbb lakásban tartott vadállatokra vonatkozik. Persze balesetek mindig történnek.


Az állat nem játék

Az utóbbi időben egyre többet hallunk kutyatámadásokról, amelyek sokszor a családban élő 2-3-4 éves apróságokat érintik. Sajnos egyes állatok kiszámíthatatlan módon reagálnak a kisgyermek felbukkanására. Idősebb kutyák féltékennyé válhatnak a babákra, hiszen kevesebb figyelem jut nekik. A totyogó gyerekek szeretnek mindent megtapogatni, a kutyák farkát, szőrét, fülét sem kímélik felfedező körútjaikon. Erre a kiképzésre egyik kutya jól reagál, a másik megijed, és kiszámíthatatlan mozdulatokat tesz. A gyereket minél előbb rá kell vezetni, hogy a kisállatok nem élő játékszerek! A közelükben nem szabad gyorsan mozogni, kiabálni, csapkodni, mert ezek olyan zavaró tényezők, melyek kiszámíthatatlanná tehetik az állat viselkedését.

Ha a gyereket megharapja a kutya, de rendesen beoltották a jószágot, akkor csak a sebesüléssel kell törődni. A felületi sebek házilag orvosolhatók, ellenkező esetben irány az orvos. Ha az alapvető szabályokat betartják, a gyerek és a házi kedvenc között általában jó kapcsolat alakul ki. Számos kutatással igazolták, hogy az a gyerek, aki szőrös állat – kutya, macska, egyéb kisemlősök – mellett növekszik, annál kevésbé valószínű az asztma és az allergia kialakulásának lehetősége. Bár eljönne az az idő, amikor az orvos úgy írhatna fel háziállatot a betegnek, mint ma a gyógyszereket!