Az állatvilág jó szamaritánusai

Az újszülött delfint közvetlenül világra jövetele után két „szülésznőnek” fel kell segítenie a víz felszínére, mert csak így tud levegőt venni. Delfinmama és gyermeke mindig gyengéd testkontaktusban maradnak egymással. A delfinek sérülést szenvedett társaikkal is hasonlóképpen viselkednek. Szorgos betegszállítók cipelik őket akár napokig, vagy hetekig a vízfelszínre, így biztosítva számukra a légzés lehetőségét mindaddig, amíg meg nem gyógyulnak annyira, hogy saját maguk is fel tudjanak menni a víz fölé. A jó „szamaritánusok” óránként váltják egymást. Gyakran még tolongás is támad a sok segíteni vágyó állat között. Minden bizonnyal ez az életmentő ösztön lép működésbe akkor is a delfineknél, amikor embereket látnak életveszélybe kerülni a vízben.

A majmok sem hagyják cserben a szenvedőket

Egyszer egy anyacsimpánz kölyköt hozott a világra, de a bébi nem lélegzett. Úgy tűnt, sorsa megpecsételődött. Ekkor azonban az anya óvatosan kicsinye fölé hajolt, mintha puszit akarna adni neki. És talán hihetetlen, de szabályos mesterséges légzést végzett szájon keresztül, amíg a csepp kis állat végre egyedül kezdett lélegezni. Az anyacsimpánz olyan szakszerűen és higgadtan mentette meg gyermekét, mintha legalábbis elsősegély-tanfolyamot végzett volna. Egyébként sehol nincs olyan megnyugtató kényelem és biztonság egy csimpánzkölyök számára, mint a mama ölelő karjaiban. Megfigyelések szerint a csimpánzcsalád tagjai betegség vagy testi gyengeség esetén sem hagyják cserben egymást, hanem azonnal a rászoruló segítségére sietnek.

A törpemungók is odaadóan ápolják betegeiket

Amikor az egyik kölyköt skorpió csípte meg, és kezdett lebénulni, csapattársai azonnal a segítségére siettek. Ha evésre került a sor, ő kapott először, építményükben neki tartották fent a legjobb helyet, melegítették és a csapatvezér nyalogatni kezdte a kis beteget. Végül ennek köszönhette, hogy helyreállt a vérkeringése.