A kutyás sportok nagyon hasznosak tudnak lenni, mind a gazdinak mind a kedvencének. A gazdi felől megközelítve a dolgot már önmagában hasznosnak találom a sportolásnak azt a mellékhatását, hogy a jó levegőn való rohangálás alaposan kifárasztja a kutyust, aki edzés után remélhetőleg csak behúzódik a vackába, és csöndben marad másnap reggelig. Ezen felül emberünk egy új területen is kipróbálhatja magát, és a sikerélmények pozitív hatással lesznek a kutyával való kapcsolatára is (az önbecsüléséről nem is beszélve…)

A kutya pedig az intenzív mozgás miatt nyertese ennek a dolognak, hiszen ily módon le tudja vezetni a felgyülemlett energiáit és feszültségét. A sport játékos tanulás is egyben, gyakorlása alatt fejlődik a kutyus koncentráló képessége, és hosszan tartó sport esetén fegyelmezhetőbbé is válik, amivel persze a gazdája is sokat nyer, hiszen ennek következtében nem kell ezerszer rá szólnia vagy akár megkötnie sem.

Mi is az az agility?

Az agility szó jelentése tevékeny, ügyes, fürge. Tehát egy kutyás ügyességi sportról van szó, ahol az eb és gazdája együtt dolgozik. Ez annyit tesz, hogy a gazda hang-és kézjelzésekkel irányítja a jószágot. Ennek segítségével edzések kitartó sorozatának köszönhetően rendkívüli összhang jön létre közöttük, ami nem csak versenyzés alkalmával jön jól, a mindennapi együttműködést is megkönnyíti.
Az agility kitalálója Peter Meanwell volt, aki eredetileg a kutya kiállítások közötti szünetben szerette volna szórakoztatni valamivel a közönséget. Az ötlet a lovas díjugrató versenyek hatására született meg, hiszen mivel nagy tömegeket vonzott ez a lendületes és nagyon látványos lovas sport, gondolták, hogy kutyával is működnie kell a dolognak. Nem is tévedtek!

A sport lényege

Az akadályok hasonlóak a lovas díjugratáséhoz, csak kissé át kellett méretezni, és kutyára szabni őket, meg persze kitaláltak újakat is. Az akadályok tetszőleges sorrendben követik egymást a pályán, ugró és „zónás” akadályokat különböztetünk meg. Találhatunk közöttük hintát, gerendát, szlalomot, karikát, palánkot, kúszó akadályokat is. A mai pályák akadályait John Gilbert álmodta meg, Peter Lewis pedig a pozitív megerősítésen alapuló kiképzés módszerét alkotta meg, így ők tekinthetők az agility versenyek atyjainak.

A verseny során az akadálypályát megfelelő sorrendben, a lehető leggyorsabban és hibátlanul kell teljesíteni. Hibának számít, ha az akadály lécét leveri az állat, ha a zónába legalább egy lábbal nem lép bele, ha a soron következő akadály mellett egyszerűen elsétál, ha a megállapított szintidő alatt nem teljesíti a részt.
Kizárást von maga után, a pályarombolás, a pályatévesztés, a bíróval szembeni tiszteletlenség, a kutya bántalmazása, valamint ha harmadszorra se sikerül az akadályok teljesítése. A pályát a gazdik előzetesen bejárják, a kutyusok csak a verseny során találkoznak vele először. Ezért is fontos a versenyző páros közötti összhang.

Kinek való az agility?

A helyes válasz: mindenkinek, aki kellő elszántságot érez magában. Ez a sport nem köthető egyetlen kutyafajtához sem, még keverékek is űzhetik akár nemzetközi szinten is. Még a társasági kutyák, azaz a „zseb ebek”(vagy „zsebszerkezetek”, mindegyik saját szóalkotás…) számára is kiváló lehetőség tudásuk megmutatására. A versenyzőket 3 kategóriában indítják, a mini (35 cm marmagasság alatt), a midi (35-43 cm marmagasság között) és a maxi (43 cm marmagasság fölött). Így a méretbeli különbség sem okoz problémákat.

Az agility elkezdéséhez nagyon fontos a megfelelő közeg, tehát érdemes keresni egy oktatóközpontot, hiszen ott a szabályzatnak megfelelő akadálypályán túl szakképzett edző is segíti a kutya és gazdája közös munkájának elkezdését. A sikeres edzésterv a kulcsa mindennek, ezért mondják, hogy a palotapincsitől kezdve a pásztorkutyáig mindenki megtanítható ezen akadályok legyőzésére. Aki tehát kedvet érez magában és elég mozgékonynak tartja a kutyáját az agilityhez, javaslom, kezdje el nézegetni a környékbeli lehetőségeket az edzés mihamarabbi elkezdéséhez!