Fejedre nőtt a kutyád?

A félnapos távollétből hazatérő gazda nagy örömet hoz az otthon rá várakozó kutyának. A csendes, nyugodt, ingerszegény környezetben való pihenést egyszeriben felváltja az a lehetőség, hogy a kutya végre lemehet sétálni, vagy történik valami más érdekes.

Már nincs egyedül a kutya: nagy boldogság ez, hiszen a kutya társas lény, és délelőtt éppen a társaságból volt hiánya. Ilyenkor lelkiismeret-furdalás fut végig rajtunk: „Szegénykém, milyen sokat voltál itthon egyedül! No nem baj, most bepótolhatod! Gyere, tombold ki magad” Ő pedig jön, még hívni sem kell. Nyakig benne van a gazda üdvözlésében, aki örül, hogy így szereti a kutyája. Furcsa, hogy néha mennyire nem értjük a természet nyelvét. A hazatérő vezér „lebukása” a kutyához, a lelkes üdvözlés teljesen idegen dolog egy vezértől: attól a személytől, akinek az a kötelessége, hogy gondoskodjon a csapatról.

A vezér visszatérésekor nem rohanja végig a csapatot, üdvözölni a tagjait, sőt: még a fogadására érkező, hízelgő társait is elküldi magától. Majd később, amikor a többiek már lenyugodtak, akkor hívja be magához azt, akivel éppen kedve van játszani stb. Többről van itt szó, mint csak a felugrálásról. Egy fontos kommunikációs dugót lehet feltárni ezen a ponton: a kutya-gazda viszony félreértelmezését.

Mit tegyél, ha zavar a kutya

Éppen mi, gazdik tanítjuk a kutyát arra, hogy amikor megérkezünk, ugráljon ránk. Ha meg tudod állni, hogy hazaérkezésedet követően, még néhány percig ne foglalkozz a kutyával, akkor hamarosan le fog szokni az ilyen üdvözlésről. Általában is próbáld kerülni azt a szituációt, hogy amikor éppen felugrik rád, akkor kellemes élmények érjék. Lehetőleg hagyjuk figyelmen kívül, ha ugrál! Azonban itt több forog kockán, mint csupán a bepiszkálódó ruhák okozta bosszúság! A hazaérkezési szertartás fontos szerepet játszhat a gazda szerepének helyreállításában. Ha a tanácsot következetesen be tudjuk tartani, rövidesen javulást tapasztalhatunk más területen is – főleg, ha más szabályokkal együtt alkalmazzuk. Egy ilyen egyszerű dolog, mint a hazaéréskor figyelmen kívül hagyás rengeteget mond el a kutyának – sokkal többet, mint a fölösleges kiabálás, az érthetetlen magyarázás.

Lerohanja az idegeneket

Valószínűleg a barátság jeleként rohan a kutya, majd ugrál fel az idegenekre is (ha csak nem morog közben), de attól még elég ijesztő lehet. Ha a beosztott találkozik a főnökével az utcán, alázatos kézfogással üdvözli. A kutyák köszönési szertarásánál az alárendelt a magasabb rangút a szájszeglet nyalogatásával üdvözli, de ugyan ezt teszi akkor is, ha valamit vétett a másik ellen. Jó, ha tudjuk, hogy a felugrálásnak ez áll a hátterében. A kutya próbál a saját nyelvén jelzéseket adni felénk. Mi magunk is tehetünk arról, hogy a kutyánk felugrál: sokszor éppen a gazda „hopiztatja” magára a kutyát, máskor pedig éppen ez zavarja. Az ilyen viselkedés oka lehet az is, hogy az elfoglalt, gondjaiba süppedt gazda keveset törődik négylábú társával, viszont ha az a felugrálással próbálkozik, akkor bosszúsan hajkurássza. Az elhanyagolt kutya még ennek is tud örülni.

A legjobb megoldás ilyen esetekben, bármilyen furcsán hangzik is, ha többet törődsz a kutyával – de nem mindig ez áll a háttérben. Ha a kutya megszokta, hogy a felugrálással eléri a célját, akkor mostantól tegyed az ellenkezőjét! Fordulj el tőle, hagyd figyelmen kívül, amíg ugrál – de ha abbahagyja, akkor kezdj játszani vele!

***

***