Figyelj, mert ebből készül az ebéded!

A vasárnapi ebédhez felszolgált rántott csirke rövidke életében kapirgálhatott, friss zöldet csipegetett és élvezhette a napfény melegét, vagy társaival az ülőrúdon összebújva vacoghatta végig a nagy nyári viharokat. Életük ugyan rövid volt, de megbecsült tagjai voltak egy jól működő családi gazdaságnak, ami ugyan sovány vigasz, mégis több mint amiről egy ma élő, a tojásáért vagy húsáért nevelt baromfi ízelítőt sem kaphat élete során.

Érző állatokról beszélünk

Lassan generációk nőnek fel úgy, hogy sejtelmük sincs róla, hogy a szemétben landoló élelmiszer milyen „alapanyagokból” készül, és hogy ezeknek az alapanyagoknak nagy része hús és vér, érző állat. A fóliába csomagolt baromfi köszönő viszonyban sincs a háztáji baromfival, míg az előre bedobozolt tojás vásárlása sem ad olyan élményt, mint a csirkeólban talált, reggelire való tyúktojás. Talán az élelmiszer árak fékevesztett emelkedése, talán a vidék romantikája utáni sóvárgás hatására egyre több család dönt amellett, hogy otthonában helyet szorít azoknak az állatoknak, akik később valamilyen formában a konyhában végzik be földi létük rövidke karrierjét. Sokan érthető okokból döntenek a csirkék mellet, tartásuk könnyű, viszonylag gyorsan elérik a vágósúlyt, és ha megkönyörülnénk nekik, azt rendszeres tojáshozammal hálálnák meg, valamint elpusztítják a kert gyomjait, aprócska kártevőit. 

Minden szülőt arra bíztatunk, ha szeretné elérni, hogy gyerkőcei megismerjék és megbecsüljék az eléjük tálalt étkeket - ha lehetőségük van rá -, szerezzenek be néhány tyúkocskát és bátorítsák őket, viseljék a madárkák gondját. A strapabíró háztáji pipik mellett számtalan dísztyúkot is fellelhetünk a kisállat vásárokon vagy tenyésztőknél. 

Aki most mosolyogva legyintett, azzal a felkiáltással, hogy „Ugyan kérem, a mi kis udvarunkon igazán nem fér el egy csirkeól!”, nos, nekik van egy meglepő, de bíztató jó hírünk. Angliában, konkrétan Londonban működik egy szervezet, akik a csirketelepeken kiszolgált baromfik jobb létéért küzdve, a külvárosi kis kertekben tették népszerűvé a „hobbi” csirketartást. Ezen mozgalomhoz és a növekvő kereslethez igazodva számtalan helyen már lapra szerelt, néhány csibe számára kényelmes otthonokat is árulnak a barkács és internetes áruházak.

Kifogás helyett…

Kifogások helyett tehát lépjünk a tettek mezejére és ürítsük ki a fáskamrát, vagy szerezzünk be egy ilyen csirke ólat és rendezzük be leendő kedvenceinknek. A berendezés első szempontja, hogy a csirkék napi rutinja elég kiszámítható: esznek, kapirgálnak és alszanak - ezt időnként megszakítják azzal, hogy tojást tojnak.

Amire ehhez szükségük van

- egy fedett hely, ami szellős, de nem huzatos, és van egy bejárata. Bent nem kell nekik fény, hiszen itt csak tojnak és alszanak. 
- tisztaság - ezt meszeléssel és sepréssel érjük el, 
- nyugalom - az alváshoz ülőrudakra, a tojásrakáshoz szalmából kialakított fészekre van szükségük.

A csirkeól kipipálva, nézzük, mi kellhet még?

Az ól ajtaja jó, ha egy elkerített részre néz, ahol szabadon lehetnek úgy, hogy mi sem zavarjuk őket és ők sem minket. Ide, a csirkék kis udvarára helyezzünk el etető és itató edénykéket. Rendszeresen, naponta cseréjük a vizüket! Táplálékuk szempontjából nem túl válogatósak, mégis igaz a mondás, hogy szinte „minden vackot, megcsipkednek”. Nos, valóban, fő étkük, a kukorica mellett a kert szinte minden zöldjét örömmel veszik, bár dísznövényeink egyike-másika árthat nekik. Így jobb, ha maradunk a standard zöldeknél, ami a mindennapi főzés során összegyűlt zöldségek és gyümölcsök maradékai lehetnek. Ezzel egészítsük ki a darált kukoricából, búzából, napraforgóból, száraz borsóból és mindenféle magokból kevert koktélt. Természetesen, akinek nincs kedve gazdaboltokban, táp- és terményüzletekben összevadászni a takarmányukat, vehet nekik való tápot, nem fogják vissza utasítani. 

Karolj fel egy tyúkocskát!

Amint előkészítettük szárnyas kedvenceink lakhelyét, elindulhatunk beszerezni a jószágokat. Akiben buzog állatvédő szándék, vásárolhat „letojt” tyúkokat csirke telepekről. Ők azok, akik életüket bezárva, mesterséges körülmények között élték, nekik megváltás egy család „kedvenceként” élni még néhány évet. Jó esetben rövid idő elteltével regenerálódnak, kitollasodnak és még jó ideig ellátnak minket tojással. Tudnunk kell természetesen, hogy a csirkék élete sem fenékig tejfel, nekik is szükségük lehet az állatorvosunk tudására, hiszen őket is megtámadhatják külső-belső élősködők, és a táplálék mellett ők is igényelnek némi pluszt, ami lehet ásványi anyag, vagy vitamin utánpótlás. Cserébe viszont egy különc és mégis hasznos hobbink lesz, ha dédanyáink, nagyanyáink nyomdokaiba lépve felkarolunk néhány Tyúkanyót.