Fogságban a szobacica?

Ki tudja, miről álmodozik?

Talán egérfogásról, vagy egy erős kandúrról? Vagy talán a szobacicasággal járó gondtalan életében még örömét is leli? Még a szakemberek is kerülik a témát – mint az a bizonyos macska a forró kását. Örökre a lakásba zárva tartani a macskát a legszörnyűbb állatkínzás – vélik sokan. Butaság – hangoztatja az ellentábor –, a macskák nem négyzetméterben mérik a boldogságot. Szerető gazdi mellett még a legkisebb lakásban is jól érzik magukat.

Az igazság valószínűleg a két nézet között lehet. Biztos, hogy házimacskáink többségének nagyobb mozgástérre lenne szüksége, mint amennyit engedünk és lehetővé teszünk nekik, hiszen kifejezetten élvezik, ha kilométerekre elcsavaroghatnak. De nem mindenki tud cicusának kertes házat biztosítani. Mégis minden különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül tarthatunk macskát a lakásban. A kutatók ugyanis bebizonyították, hogy az emberekhez hasonlóan a macskák is tudnak alkalmazkodni a beszűkült élettérhez. Főleg, ha előtte nem is ismerték meg a szabadban való életet.

Kis hely, sok törődés

Mindenesetre nem minden macskafajta egyforma. A nyugodt perzsa cica alkalmasabb a „fogságban” tartásra, mint a temperamentumosabb sziámi vagy abesszin. De hogy ne unják el magukat, nagyon sokat kell beszélni hozzájuk. Minél kisebb a hely, annál több törődést, simogatást, játékot igényelnek. Ahhoz, hogy macskánk boldogan élhesse mindennapjait, neki is meg kell engedni, hogy az egész lakást használja. A sok tiltás helyett tehát tanúsítsunk több megértést.