Kutyus érkezik a családba? Erre figyelj...

Ahhoz, hogy a gyermek otthon is megfelelő körülmények között tartsa kedvencét, tudnia kell róla néhány elemi dolgot. A kiegyensúlyozott étrend az állat minden életszakaszában fontos szerepet játszik, de különösen lényeges ez kölyökkorban. A kiskutyának több energiára van szüksége, mivel gyorsan fejlődik. A megfelelő csontok és az izomzat kialakulásához szükség van a létfontosságú vitaminok és tápelemek megfelelő egyensúlyára. A fiatalabb kölyökkutyának gyakran nehézséget okoz a száraz táp elfogyasztása, mert még nem fejlődött ki végleges fogazata. Az ilyen kicsiknek adhatunk konzervet, vagy egészen apró – kölyköknek kifejlesztett – száraz tápot, amely víz hozzáadásával pépessé válik. A konzerv ételt keverhetjük száraz táppal is, így ízletesebb és tápláló eledelt tudunk készíteni kiskedvencünk számára.

Hány alkalommal egyen a kutya?

Kezdetben naponta két-három alkalommal etessük a kölyökkutyát, majd ahogy növekszik, igazítsuk a táp mennyiségét az eb igényeihez. Ha nem eszi meg az egész adagot, csökkentsük, ha azonban tisztára nyalja edénykéjét, akkor növeljük az adagot. Arra azonban fokozottan ügyeljünk, hogy vannak kutyák, akik ki sem veszik a fejüket a tálból, amíg abban egy szem étel van, és bármekkora mennyiséget el tudnának fogyasztani. Ilyen esetben tartsuk magunkat a gyártó által feltüntetett, ajánlott mennyiséghez. A másik véglet, amikor kevésbé jó étvágyú kedvencünk maradékot is hagy a tányérkájában – figyeljünk oda, hogy soha ne maradjon a kutya előtt étel, csak és kizárólag az etetési időszakban. Ha ugyanis már pici korában hozzászokik, hogy az étel állandóan szem előtt van, semmiféle rendszerhez nem tudjuk hozzászoktatni, és nem tudjuk nyomon követni normál igényét sem. Mindenféle étrendi változást fokozatosan vezessünk be, mert a hirtelen változások emésztési problémákat okozhatnak.

Asztali maradék nem a kutyának való!

Semmiképpen se etessük a kutyát maradékokkal, mert ez előbb-utóbb táplálkozási zavarhoz vezethet, aminek gyakran elhízás a vége. Ráadásul ezzel rossz szokásokat is kialakíthatunk: a kutyus később finnyás lehet, vagy koldulni kezd, amikor a család éppen ebédel. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem ehet a kutya főtt ételt, de ebben az esetben külön főzzünk számára. Itt is fontos azonban kitérni arra, hogy miből álljon össze egy főzött „kutyakaja”: A kutya nem kifejezetten húsevő, ami azt jelenti, hogy a gyomra lassabban emészti meg a húst, mint a macskáé. A túlzott fehérjefogyasztás tehát nem javasolt számára. A legjobb, ha megfelelő arányban tartalmaz a főtt étel szénhidrátot (rizs, tészta), fehérjét (hús) és zöldséget. Ne sajnáljuk a zöldséget az ételből, és ne tartsunk attól, hogy a kutyus nem eszi meg. Ha idejében rá van szoktatva, akkor bizony az utolsó szemig elpusztítja a zöldséges, rizses, húsos ételt, magához véve ezzel minden szükséges tápanyagot.

A kutyával foglalkozni kell

Egy felelősségteljes kutyatartónak időt kell szánnia arra is, hogy megfelelően képezze az állatot. A kölyökkutya nevelését akár már 14-16 hetes korban meg lehet kezdeni. Legalább az alapvető engedelmességet meg kell neki tanítani: üljön le, maradjon ott, feküdjön le, jöjjön oda, ha a gazdi hívja. Ha a családnak vannak más elvárásai is a kutyával szemben, például, hogy ne másszon fel a bőrkanapéra, akkor jó, ha ezt is minél hamarabb megtanítjuk neki, mert egy felnőtt kutyust már nehéz leszoktatni róla, főleg, ha pici korában engedékenyebbek voltunk vele.

Ha megfogalmazódik bennünk a gondolat, hogy kutyát szeretnénk, akkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy milyen igényeket támasztunk vele szemben. Ha házőrzésre szeretnénk kutyát tartani, akkor ne válasszunk rövidszőrű, kistermetű kutyát, gondoljunk arra, hogy mi is fáznánk kint a hidegben, egy szál pulóverben. Vannak erre sokkal alkalmasabb fajták, bár az is tény, hogy a kutya az EMBER barátja, érthető, hogy ott érzi jól magát, ahol a gazdája tartózkodik. Akkor döntünk a leghelyesebben, ha egy új családtagot szeretnénk. Igen, családtagot. Nem házőrzőt, nem kerti díszt, hanem egy olyan családtagot, aki részt vesz a mindennapjainkban, akivel tudunk nagyokat sétálni, kirándulni, labdázni, kertészkedni, majd este fáradtan bekucorogni a TV elé. Akkor válhatsz jó gazdivá, ha nem tűnik elrugaszkodott gondolatnak az, hogy a kutya a lakásban éljen, vagy legalábbis időnként ott lehessen, ahol te vagy. Mert neki TE vagy az Élet, TE vagy a Minden…

Hányszor vigyük sétálni a kutyát?

Te hányszor mész a mellékhelyiségbe egy nap? Legalább háromszor, de inkább többször, ugye? Akkor tartsd szem előtt, hogy a kutyának éppen olyan szükségletei vannak, mint nekünk, embereknek. Ha nem vagy otthon napközben, próbáld megoldani, hogy valaki a déli órákban levigye, és amikor haza értél, az legyen az első dolgod, hogy megsétáltasd megint. De az esti séta soha ne maradjon el, hiszen te sem szívesen fekszel úgy ágyba, hogy nem végezted el szükségleteidet.

Végül, de nem utolsó sorban

Ha már tudjuk, hogy kutya költözik a családba, gondoljuk át, valóban felkészültünk-e a fogadására. Tudjuk-e ki fog reggelente felkelni, és levinni sétálni, ahogyan este az utolsó sétát megtenni vele. Tudjuk-e már, hogy melyik állatorvoshoz fogunk járni, hova megyünk nyaralni, ahova esetleg a kutyust is vihetjük magunkkal (vagy ha nem, akkor ki fog rá felelősen vigyázni, amíg távol vagyunk). És ha minden adott az érkezéshez, vásároljuk meg előre a szükséges felszereléseket (tálak, fekhely, táp, póráz, nyakörv, kefe, fésű, játékok és még sorolhatnánk...). Hiszen egy gyerek érkezésére is felkészülünk, és nem akkor kezdünk kiságy után rohangálni, amikor már megszületett és otthon van. Ugyanilyen felkészülten kell várni egy kutyát! Hogy amikor megérkezik, már minden készen várja, és érezhesse: hazaért!