Minden kutya volt egyszer "új kutya"!

De akik hozzánk kerülnek is túlesnek ezen az örömteli beavatáson, tökélyre fejlesztik az amúgy ösztönösen bennük szunnyadó bizalmat és szeretetet az EMBER iránt. És teljesen mindegy, hogy miért, de évente egyre többen kerülnek utcára, majd onnan a Spánielmentés gondozásába. Így lesz egyszer csak a felnőtt kutya újra "ÚJ KUTYA".

Akarjak-e, merjek-e felnőtt kutyát választani magam mellé társnak?

Én, mint ideiglenes befogadó, csak mosolygok az ilyen kérdéseken, hiszen az eddig nálam csövezett ebek közül mindegyiknél felmerült a kérdés: hogyan is vagyok képes elengedni őket?! Minden egyes esetben úgy tudtam lemondani a kutyáról, hogy megértettem, csak akkor tudok a következőnek segíteni, ha azt, aki éppen nálam lakik, már biztonságban tudom.

Hihetetlen, de ha körülnézünk az ismerőseink között nem mindenkit ismerünk ovis korunk óta! Vagy mégis? Sokszor a legjobb barátaink, bizalmas ismerőseink, sőt sokszor a párunk is csak felnőttként kerül a látóterünkbe, csak középsuliban, munkahelyen ismerjük meg Őket! Akkor hogyan is van ez kutyául? Miről is marad le, aki nem kölyköt vesz? Semmiről!

Amikor egy újabb ebke teszi be a mancsát hozzám, általában csak méregetjük egymást, 72 órán át csak vendég nálam, hiszen senki sem garantálja, hogy nem egy emberevő godzillát kaptam... bár nem gépelnék most ilyen szorgalmasan, ha bárki a karommal rohangált volna az udvaron! Ez idő alatt felmérem elbírunk-e egymással, majd elkezdünk összecsiszolódni. A tőlünk kikerülő spánielekről nem mondom, hogy tökéletesek, de megállják a helyüket bármelyik kutyafuttatón. Igyekszünk egy minimális tudást a fejükbe verni és azt kell mondjam, akik már megjárták a poklok poklát, vagy hagytak magukra fához kikötve a város szélén; azok a kutyák sokkal hamarabb tanulnak, sokkal jobban próbálnak megfelelni a gazdinak.

Itt tartózkodása alatt a magam és saját kutyám védelme érdekében átesik külső és belső parazitamentesítésen és természetesen, ha nincs oltási könyve a bekerüléskor, akkor oltássorozaton, majd ivartalanításon és chipezésen. Senki ne kezdjen el számolni, ha kölyökkutyát vesz a piacon, ezt kezdheti is összerakni és elvégeztetni. Szégyen ide vagy oda a kutyásokra nézve, de sokszor szimplán azért kerül egy spani az utcára, mert költeni kellene rá, pl. megbetegszik, vagy nyíratni kell... Na, mi kezelünk, fürdetünk, és ami még szükséges.

Aztán hirdetünk és TALÁLKOZUNK például Veled!

Miután valaki meglátogatta a hirdetett kutyát, és fellángolt a szerelem - évente úgy 100 örökbeadás után már látjuk a szikrát - nos, a kapcsolatunk akkor sem ér véget. Aki tőlünk örökbefogad, nyer maga mögé egy egész csapatot, akiket hívni lehet, ha bármi kérdés merülne fel vagy egyszerűen akkora a lamúr, hogy muszáj minden nap felírni a fórumra, hogy miket tanult vagy csinált, hol járt a "Főnyeremény Új Kutya".

Örökbe fogadni más, mint venni, más élmény, más tapasztalat....minden más! Ez a kötelék erősebb, tartósabb mindennél. Egy mentett kutya semmivel sem hálásabb, inkább jobban nyomul, jobban figyel, sokkal jobban igyekszik megfelelni, és néhány nap után az ember már nem sajnálja, hogy nem kölyök kora óta ismeri, csak áldja az eszét, hogy mellette döntött, mert a lényeg, hogy innen indul az új időszámítás immáron az új kutyával.