Szaporító, vagy tenyésztő... Hidd el, nem ugyanaz!

Pedig felmerülhetnének bárki emberfiában, aki egy napon úgy dönt, szeretne kutyát, aki társa lenne örömében-bánatában, osztozna vele a mindennapokban. Ahogyan bennünk is felmerül a kérdés, hogy aki felhív minket vagy megkeres azzal, hogy "örökbefogadna" kölyök vagy maximum egy éves spánielt, tisztában van-e azzal mit takar a fajtamentés? Nem tudunk és nem is akarunk "megrendelésre" dolgozni. Számunkra nem a kutya kora a mérvadó. Ha segítségkérést kapunk nem azt nézzük, a kutya elég fiatal-e ahhoz, hogy gazdit találjon.

Mielőtt belemennék az örökbefogadásról szóló tanmesék egyikébe, kanyarodjunk vissza egy kicsit az időben. Ha eldöntötted, hogy kutyát szeretnél, és azt is, hogy spánielt, akkor számos lehetőség közül választhatsz.

Mérd fel az igényeidet a - majdani FELNŐTT- kutyáddal szemben!

Akár kiállítási, akár tenyésztési ambícióid vannak, akkor keress az álmaidnak megfelelően olyan tenyésztőt, aki a terveidhez illő kölyköt tud adni neked. Számolj azzal, hogy neked, mint leendő gazdinak, sokkal több munkád, kiadásod lesz a kutyád kapcsán, mint az átlag kutyásoknak, de megéri!
Ha nincsenek ilyen ambícióid, de szeretnél kölyökkutyát, akkor sem a Spániel Fajtamentés a számodra megfelelő. Keress ez esetben is egy olyan tenyésztőt, aki a hobbi kutyák esetén sem adja alább és nem ad el kutyát törzskönyv (vagyis származási lap) és chip nélkül. Óvakodj azoktól, akik akár csak fel is ajánlják ennek lehetőségét. Lehet, hogy megspórolsz 5500,- forintot a törzskönyvön és maximum ugyanennyit a chipen, viszont soha semmilyen reklamációra, garanciaérvényesítésre nem lesz lehetőséged, mert az első panaszos telefon után azt is letagadhatják, hogy valaha az életben láttátok egymást!

Ha világmegváltó terveid vannak, mi tudunk társat adni hozzá!

Remek sétapartnerek, remek futóbajnokok, csajozós/pasizós randiguru kutyáink, török/brazil és hírműsorfan kisöregjeink, rugóláb, de képzetlen agility őstehetségeink, update képzésen átesett kutyáink kinézik a diétázók szájából a falatot, drága kertkedvelő kisöregjeink képesek órákon át tanulmányozni a hangyák vonulását, de vannak keménykötésű őrző-védőink is.

De kölykeink nincsenek, és azt tudni kell, ha vannak, nálunk öregszenek meg! Hiszen ha kölyök kerül a gondozásunkba, az esély arra, hogy egészséges, igen csekély. Ugyanis amíg egy kölyök egészséges, addig eladható! És a szaporítók soha nem mondanak le egyetlen eladható kölyökről sem.

Az összes felkínált lehetőség között van egy gyakran választott "arany középút", amikor tudjuk ugyan, hogy nem helyes, de mégis inkább veszünk egy kölyköt olcsón. Az olcsó kölykökből pont az hiányzik, amit a spánielekben szeretünk, ugyanis spórolni csak azon lehet, ami nem látszik! A selymes bunda szembeötlik, de az epilepszia majd csak három-négy
évesen jön elő... A mindent elérő tekintet szembeötlő, de a vese elégtelenség majd csak a vásárlást követő néhány hónap után jelentkezik... A hosszú fül meg kell, hogy legyen, viszont a jó idegrendszer már nem látszik... A kerekded kis mancsok játszani hívnak, de a csípőízület betegsége majd csak akkor okoz gondot, ha már a szívünkhöz nőt a kedvencünk... Még emlékszik az ember az első pillantásra, amikor kiderül, hogy a hazahozott kiskutya oltatlan és élet-halál között lebeg...

Tudom, ezek egyedi eseteknek tűnnek, mi mégis gyakrabban találkozunk vele, mint amit képesek vagyunk elviselni. Az állatvédelem már a tervezésnél eldől! Nem kell mindenkinek örökbefogadnia, de amíg a magukat állatszeretőnek valló emberek is a szaporítókat támogatják, addig mindig lesznek kizsigerelt szukák, beteg kölykök és szomorú gyerekek, akik a meghalt kiskutyáikat siratják.

A változás rajtad múlik! NE szaporíts és NE is támogasd a szaporítókat!