Én a húst szeretem!

Ezért igyekszem ebből a legtöbbet fogyasztani. Tápot is úgy választok, hogy ne legyenek benne számomra káros dolgok, de legyen benne sok hasznos tápérték és persze főleg sok husi. És a kukorica se nekem való – pedig egyes tápok telis tele vannak vele -, azt egyék csak meg nyugodtan a malacok. Magdianyus szerint a „gagyi tápban” annyi tápértékre lehet számítani, mint hintaló után a lókakira! Én nem értem ezt a mondást, mindenesetre lehet, hogy jobban oda kellene figyelnem az étkezésemre? Bár azt hiszem, erre nem is nagyon van szükség, hiszen Spanci nagyon figyel ránk, és tényleg csak olyan falatokat rak elénk, amiktől nem leszünk betegek. És ha már falatok, akkor mesélek valami nagyon furcsát.

Ma megtapasztaltam valami fontosat!

A májkrémnek sincs mindig jó íze! Főleg akkor nincs, ha csak én eszem... Főleg akkor nincs, ha 79 szempár figyeli, ahogy eszem...

Ma májkrémet hoztak a farmra a látogatók, melyet azzal nyújtottak át Spancinak, hogy „ezt Tukinak hoztuk”! Spanci pedig fogta és az összes haverom előtt letette elém - kizárólag elém!!! -, hogy egyem csak meg nyugodtan, hiszen CSAK nekem hozták! Sajnos kifordult a számból, mert egy pillanat alatt savanyú lett, rossz ízű és egyáltalán nem esett jól. Savanyú lett és rossz ízű, mert nem egyedül vagyok a farmon, hanem 79 barátommal élek ott! Ha bármelyikünknek hoznak valamit, azt Spanci mindig igazságosan elosztja köztünk! Erről is szól a mi demokráciánk itt a farmon. Meg a barátság. Szerintem. Annyira, de annyira rossz érzés volt, hogy ott volt előttem a májkrém (ami köztudottan a kedvencem), és mégsem esett jól…

Mai gazdikereső haverom, Sebastian!

Olvassátok sok szeretettel bemutatkozó levelét!

Üdvözöllek Kedves Gazdim!
Sebastian vagyok, legszebb éveimben lévő, középkorú, gyönyörű, ivartalanított arany angol cocker spániel fiúcska. De nem volt ez mindig így! Előző helyemen nem foglalkoztak velem, kiraktak az udvarra, az utcán csavarogtam és sokat éheztem. A bundám iszonyatos állapotban volt, már menni alig tudtam a csomóktól és gubancoktól. Most reménykedem, hogy megtalállak Téged és Te majd odafigyelsz Rám, foglalkozol velem és gondomat viseled.

Nem szeretnék osztozkodni rajtad, teljes egészében magamnak akarlak! Kérlek, ne vigyél másik kutya mellé, a kutyás társadalmi életemet korlátozzuk csak a hosszú sétáinkon és kirándulásainkon történő találkozásokra. Minden szabadidődet és energiádat én kérem, én szeretnék lenni a világod közepe, ezért biztos, hogy kicsi gyermekekre féltékeny lennék. Ha lefektetjük az együttélés szabályait, tanítsd meg nekem, hogyan tartsam be őket, légy türelmes velem és irányíts engem, hogy önfejűségemet minél hamarabb levetkőzhessem.

Ha úgy érzed, tudod vállalni, hogy rengeteg szeretetemmel kisajátítalak és meg tudnád mutatni nekem, milyen is az, amikor szerető gazdi vezetget az utamon, akkor hívd gyorsan a 30/998-39-47-es telefonszámot és kérd Sebastiant! Hidd el, nem bánod meg!!!

És ne feledjétek, folytatás következik... holnap is írok ám!

Addig is itt tudtok lájkolni és olvasgatni engem >>