A szavak mágiája

A szerző üzenete

Baráti üdvözlet! Ugye Te is sokszor hallottad vagy olvastad már, hogy érzelmi és viselkedésmintáid felülvizsgálata, vagyis egy újabb szenvedésbe süppedés vezet el tudatod tisztulásához. A tudatod pedig attól lesz tisztább, ha kitakarítod azokat a régi beidegződéseket, amelyek a múlt sérelmeihez kötnek téged. Minél kevesebb ilyen szűrő működik benned, annál kevesebb a félelmet és fájdalmat tároló energiamintád: megszabadulsz előítéleteidtől, nem okolod magad vagy másokat a veled történtekért. Ehhez kapsz most angyali vezetést!


Mi tesz téged boldogtalanná?

Szavaink által fejezzük ki teremtő hatalmunkat. Amit kimondunk, azáltal hozzuk létre saját valóságunkat. Mindegy hol élünk és milyen nyelven beszélünk, szavakat alkotva nyilatkozunk meg. Érdemes a szavak mágiáját a saját felemelkedésünk érdekében szeretettel használni, nem pedig negatív módon korlátokat állítani. Ezek a bizonyos korlátok ugyan szellemi fejlődésünket szolgálják, de amennyiben elköteleztük magunkat a fejlődés, az energiaszintünk növelése mellett, akkor tudnunk kell, hogy igencsak alacsony rezgést képviselnek a félelemmel telített mondatok. Hiába kérünk angyali segítséget, ha azonnal kétségeinket sorolva legyártjuk, hogy miért nem kaphatjuk meg azokat. Önmagunk ellen fordulunk akkor is, amikor ítélkezünk mások és önmagunk cselekedetei fölött. Megvetéssel, gyanakvással szemléljük az élet elénk hozta lehetőségeket, embertársaink felajánlásait. Csak a legrosszabbat feltételezzük és öntelt módon azt állítjuk, hogy minden rólunk szól: ide nekem az oroszlánt is.

A drága angyalom erre somolyogva csak annyit mond: így is lehet. Birkózva, küszködve, de akkor az az ember nem hagyja önmagán keresztül megnyilvánulni az Univerzumot, egóból, csípőből tüzel. Nézz végig az életeden, eddig ezzel az attitűddel mire mentél? Az érzelmi mérgektől ideje megszabadulni. Nagyon nehéz meghozni ezt a döntést, tudják ezt angyali kísérőink, hiszen egész életünkben arra tréningeztek bennünket – iskolában, munkahelyeinken -, hogy versenyezzünk egymással, tekintsünk mindenkit ellenfelünknek. Kapcsolataink hazugságokra épülnek, eljátsszuk azt, hogy mások elvárásai szerint milyennek kéne lennünk anyaként/apaként, feleségként/férjként, állampolgárként, sikeres munkaerőként. A hazugságok hálójában aztán már nem is tudjuk: kik vagyunk valójában.

Az új értékrend a megbocsátással kezdődik

Valahányszor meghallgatod mások véleményét és elhiszed, amit mond, agyad beépíti saját hiedelemrendszerébe. Ez aztán úgy hat, mint egy vírus a számítógépben. Nekem apám gyerekkoromban sokszor mondogatta: „vécépucolókra mindig szükség lesz, jó leszel te annak!” Barátnőm évekig nem mert énekelni, mert neki meg azt találta mondani az anyukája, hogy nem egy csoda a hangja. Egyetlen szókapcsolat átokként képes működni bennünk, hiszen fájdalmunkkal folyamatosan tápláljuk. Csakis a megbocsátással lehetséges megtörni az efféle rontást. Új értékrendet kell felépítenünk, ha úgy tetszik, újra kell formázni a hardvert. Új parancsokat kell beprogramozni. Az igazság és az őszinteség épp megfelel alapnak. Először önmagaddal szemben változtass. Szavaiddal szeretetet hints szét magad körül! Nyugodtan nézz naponta a tükörbe és nyilvánítsd ki: mennyire szereted önmagad! Mágikus szavaid meg fogják törni a szenvedést okozó korábbi hiedelmeidet. Idővel és megfelelő mennyiségű ismétléssel új parancs kerül a rendszeredbe.

Ne végy semmit személyeskedésnek!

Ha bízol a saját értékedben, hiszel képességeidben, akkor nem érzed azt, hogy mindenért te vagy a felelős. Legyen neked elég az, ami a Te dolgod! Ha magunkra vesszük mások mondatait, azzal minden helyzetben megtalálhatjuk a támadás kockázatát, felfújjuk a kis dolgokat is, beindul a védekező mechanizmus, kész a konfliktushelyzet. Ha stabil lenne az önképed, akkor látnád-éreznéd, hogy nincs szükséged külső megerősítésre. Elismerésre, dicséretekre: ha te értékeled magad, meglásd mások is így tesznek. Ha mindenen megsértődsz, mindent támadásnak minősítesz, akkor elméd napi betevő szinten leszállítja neked a szenvedéseket. Ahhoz, hogy olyannak lásd az embereket és a helyzeteket, amilyenek, előre ne feltételezz semmit. Adj esélyt valami újnak. Mindig találkozol majd olyan személlyel, aki hazudik neked, de ez ne zavarjon, önmaga ellen nagyobbat vétkezik azzal a hazugsággal. Bocsáss meg neki, félelem uralja a lelkét.

A pokolba vezető út is jó indulattal van kikövezve!

Ez a mondás jól megvilágítja, hogy amíg nem vagyunk gondolatmentesen a jelenben, hanem múltbéli hiedelmeink irányítanak bennünket, a velünk történő dolgokról feltételezünk valamit és magunkra is vesszük azokat. Amikor ez a káprázat uralja az elmédet, akkor szeretnél igaznak hinni dolgokat, de attól azok csak a te rendszeredben lesznek igazak. Az igazságot nem kell magyarázni, sem viszonyulni hozzá, azt el kell fogadni. Hibáiddal és erényeiddel fogadd el magad, mások is ezt teszik majd veled! Nincs miért szégyenkezned! Légy az, aki vagy! Csupa szeretet és fény. Légy hálás, azért, aki vagy! Szabadítsd fel magad a káprázatból, hogy szellemed szabadon szárnyaljon.

Angyalporszívó

Lefekvés előtt képzeld el, amint angyalod az ágyad mellé áll és kezében egy nagy zsákot tart. Ebbe a feneketlen zsákba add át neki a kétségeidet, a félelmeidet, melyek elválasztanak téged attól, hogy saját tudatod teremtő erejét megtapasztalhasd. Hidd el, ez az „angyalporszívós” akció nagyon jól működik. Ha nagyon ragaszkodsz a mintáidhoz, azok benne maradnak az energetikádban, ha viszont kiadod, az angyal elviszi magával. Meglepő helyekről is távoznak elraktározott félelmek. Ne legyenek elvárásaid honnan, csak engedd a folyamatot megtörténni. Végül lásd, amint az angyal összefogja a zsák száját és elsuhan a zsákmánnyal.

Minden körülmények között annyit tégy, ami tőled telik! Se többet, se kevesebbet. Ha végzed, szavaid átvizsgálását, egyre jobban tisztul a tudatod, egyre közelebb jönnek hozzád angyali segítőid. Ha még nem vagy cselekvő, akkor kérd: tegyenek azzá!


Felhasznált irodalom: Don Miguel Ruiz: A négy egyezség
(Számomra a legnagyobb haladást ez a könyv adta, ajánlom mindenkinek!)