Félelem, krízis, ijesztő helyzetek - néha szükségünk van az angyalok segítségére

Az angyalok segítenek nekünk, ha krízishelyzetbe kerülünk

Amikor Barbara túrázni ment a hófödte hegyekbe néhány, hegymászásban járatosabb barátjával, nagyon nyugtalan volt. Elvégre a hegygerinc nagyon meredek volt, a hó pedig megállás nélkül esett. A barátai mindezek ellenére próbálták megnyugtatni, és azt hajtogatták, hogy a túra tökéletesen biztonságos. Ezért Barbara minden szorongása ellenére tovább mászott a havas, köves hegyoldalban. Mászás közben mindig türelmesen és lassan tette rá a lábát a következő kőre.

A barátai hamarosan messze lehagyták, és már sokkal előrébb jártak nála. Rászóltak, hogy siessen, mert vihar közeledett feléjük a távoli horizonton. Barbara gyorsított a tempón, és már nem ügyelt olyan gondosan arra, hogy hova rakja a lábát. Egyszer csak laza kiszögellésre lépett, a sziklák kicsúsztak a talpa alól, és a kezével erősen nagyobb kövekbe kapaszkodott, nehogy lecsússzon a havas lejtőn. A barátai nem látták, milyen rossz helyzetbe került, amikor lenéztek rá, mert Barbarát eltakarta egy nagyobb szikla. Ezért Barbara gyakorlatilag egyedül maradt ebben az ijesztő pillanatban.

Pánikba esett. Ezután úgy érezte, hogy valami nagyon erős dolog jelenléte árasztja el a felsőtestét. A láthatatlan erő a kövekhez nyomta Barbara kezeit, és így erősebben tudott kapaszkodni. Ekkor már tudott arra koncentrálni, hogy biztosabb kapaszkodót keressen a lábainak a kövek között. Miközben az erő biztosan tartotta Barbara kezeit a köveken, a lábaival hamarosan szilárd talajt érzett, amire könnyedén rá tudott állni. Abban a pillanatban, hogy Barbara biztos talajt érzett a lába alatt, az erő már nem tartotta annyira a kezeit. Barbara mindig is hitt az angyalokban, de amióta ilyen közelről megérintette a halál szele, biztosan tudja, hogy nincs mitől félnie, biztonságban van, és Isten mennybéli teremtményei vigyáznak rá.


Az angyalok az ijesztő helyzetekben is segítenek nekünk

Judit egyszer repülőgéppel utazott Budapestről Londonba. A pilóta egyszer csak bejelentette a hangosbemondóban, hogy a gép nagyon erős turbulencia felé tart. Kigyulladtak a biztonsági öv bekötését kötelezővé tevő fények, és a pilóta szigorúan hozzátette: “Légiutas-kísérők, kérem, azonnal foglaljanak helyet, és tartsák bekötve az öveiket, amíg át nem jutunk a turbulencián.”

Judit, aki nem igazán szereti a repülést, nagyon megijedt. Tudta, hogy az utaskísérőknek szóló utasítás azt jelenti, hogy a következő percek nagyon rázósak lesznek. Ezután arra gondolt, vajon az angyalok tudnak-e segíteni ebben a helyzetben. Mentálisan hívta az angyalokat, és arra kérte őket, hogy borítsák el a repülő szárnyát, és tegyék stabillá a repülést. Arra is kérte az angyalokat, hogy töltsék meg az utasteret, és nyugtassák meg az összes utast. Ezután hátradőlt, és lélekben megpróbált felkészülni a turbulenciára.

Azonban ahelyett, hogy rázóssá vált volna a repülés, a repülőgép még az eddigieknél is simábban haladt tovább. Judit és a többi utas még tíz perc elteltével is szokatlanul sima, nyugodt repülést tapasztaltak. A pilóta végül bejelentette: “Nos, hölgyeim és uraim, úgy tűnik, szerencsénk van! Mégsem haladunk át semmiféle turbulencián!” Judit megkönnyebbülten köszönte meg az angyaloknak, hogy kísérik a gépet, és vigyáznak az utasokra.


Az angyalok az érzéseink gyógyításában is tudnak segíteni

Dóra egyszer éjszaka éppen egyedül tartott hazafelé a kocsijában, és véletlenül túl élesen vette be az egyik kanyart. A kocsija egyenesen egy telefonoszlopnak csapódott, és Dóra fejjel előrefelé kizuhant a szélvédőn. Egy másik autós szerencsére azonnal kihívta a mentőket. Dóra még az eszméleténél volt, amikor megérkezett a mentőautó, és hálásan fogadta el a két mentős segítségét, akik vele utaztak a mentőautó hátuljában. Miközben a kórház felé tartottak, Dórát hirtelen nagyon erős halálfélelem kerítette hatalmába. Az egyik mentős - egy sötét hajú, szemüveges férfi - fogta Dóra kezét, és magabiztosan azt mondta neki, hogy minden rendben lesz. Dóra hitt neki, és már nem félt annyira.

Amikor napokkal később visszatért a kórházba, hogy kiszedjék a varratokat, meglátta a két mentőst a mentőautó-parkolóban. Odament hozzájuk, és hálásan köszönetet mondott nekik. “És hol van az a sötét hajú, szemüveges férfi, aki a kezemet fogta, miközben a kórházba tartottunk?” - kérdezte tőlük. Elvégre ez a férfi győzte meg őt arról, hogy ne adja fel a reményt, és lehet, hogy ezzel megmentette az életét. “Nem volt szemüveges férfi a mentőautóban” - mondta az egyik mentős. “Csak mi ketten voltunk magával akkor éjjel. Én vezettem, Ádám pedig az autó hátuljában volt magával. És azt maga is láthatja, hogy Ádámnak nem sötét a haja, és nem visel szemüveget.”

Ez nagyon meghökkentette Dórát, de tudta, hogy nem csupán hallucinált azon az éjszakán. Biztos volt benne, hogy egy angyal jelent meg neki emberi formában, mert erre volt a legnagyobb szüksége abban a pillanatban. Az ő szavai adtak Dórának elegendő bátorságot ahhoz, hogy küzdjön az életéért.


Az angyalok segítenek nekünk abban, hogy a testünk meggyógyuljon

Andrea egy különösen életvidám nő, aki igazán élvezi az életet. A naptár szerint 40 éves, de ennél legalább tizen évvel fiatalabbnak néz ki. Andrea valószínűleg a pozitív életszemléletének és a gyermeki kíváncsiságának köszönheti nagyszerű egészségét.

Azonban tavaly egyszer csak elviselhetetlen fájdalmat érzett az alhasában. Összegörnyedt, és nem tudta, mit tegyen. Azelőtt csak nagyon ritkán volt beteg, és ezért nem tudta, hogyan segíthetne magán. Andrea egyedül volt, és tudta, hogy a családja csak órákkal később ér haza. Ezért imádkozni kezdett.

“Hirtelen úgy éreztem, hogy forró fürdőt kell vennem” - mondta Andrea. Először elvetette ezt az ötletet, mert egyáltalán nem találta logikusnak. Elvégre általában inkább tusolt, és csak ritkán vett fürdőt. Ráadásul a langyos vizet sokkal jobban szerette, mint a forrót. Az ötletet ennek ellenére mégsem tudta kiverni a fejéből. Andrea kétségbe volt esve, ezért kivonszolta magát a fürdőszobába, és forró vizet engedett a kádba. Amikor a vízbe ereszkedett, a görcsös fájdalom azonnal múlni kezdett. Egy idő után elég jól érezte magát ahhoz, hogy a fürdőszobából kisétáljon a hálószobába. Ott lefeküdt, és egészen addig aludt, amíg a családtagok haza nem értek. Amikor felébredt, már nem fájt a hasa, és biztos volt abban, hogy az angyala gyors és pontos tanácsának köszönheti gyógyulását.