Járd végig az emlékezés útját az angyalokkal!

Bölcs idős nénikék szavai csengenek a fülemben, olyanoké, akik átvészelték a háborút, virrasztottak gyermekeik beteg ágyánál, majd később eltemették szeretteiket, és egyedül de, nem magányosan élték csendes hétköznapjaikat. Kinek-kinek szegényes portáján minden régi holmi nagy becsben állt, kis kertjében minden növénykén látszott a szerető gondoskodás. Boldogan vigyáztak ránk, utcabeli gyerekekre és olyan meséket tudtak, amik csak az ő emlékeikben éltek. Tőlük hallottam először az angyalokról, az Ő falvédőiken olvastam először a Házi áldást. Lehet, hogy kicsit idejét múlt, lehet, hogy még a retro jegyében sem illik már ilyesmit a falra kitenni, de érdemes a szívedbe vésni!

„Hol hit, ott szeretet;
Hol szeretet, ott béke;
Hol béke, ott áldás;
Hol áldás, ott Isten;
Hol Isten, ott szükség nincsen!”

És kiegészíteném: hol Isten angyalkái munkálkodnak ott szükség valóban nincsen! És mégis miért?

A Teremtő a mi világunkkal együtt megteremtette az angyalok világát is

Minden panaszra, minden sóhajra, minden igaz hittel elrebegett imára teremtett egy hozzáértő angyalkát azzal a szándékkal, hogy segítsen nekünk. Hogy ezek az angyalkák segítsenek megtalálni az élet igazi értelmét, végigjárni a nekünk rendelt utat úgy, hogy közben megtapasztaljunk mindent, amit csak szívvel, lélekkel érezni lehet.

Járd végig az emlékezés útját és keress olyan emlékeket, időket, amikor maradéktalanul boldog, elégedett voltál. Amikor úgy érezted, minden a helyén van, és ha így maradna, örökké boldog lennél… Az ilyen emlékek rendszerint nem helyekhez, vagy tárgyakhoz kötődnek, hanem emberekhez. Emberekhez, akik az angyalokhoz hasonló békét, biztonságot, örömöt sugároznak. Olyan emberekhez, akikről ott, abban a pillanatban azt kívántad, mindig legyenek veled. Sajnos, mint tudjuk ez lehetetlen, hiszen egyikünk sem él örökké, de az emlékek ezekről a boldog pillanatokról megmaradnak, és átsegítenek a nehéz helyzeteken. Ahogyan égi segítőink is láthatatlanok, megfoghatatlanok és csak ritkán adnak bizonyságot létezésükről, de - mint az emlékeink - itt vannak ők is, és azon munkálkodnak, hogy neked jó legyen.

Vigyázz tehát, mikor, mit kívánsz!

Hiszen a kéréseid meghallgattatnak és valóra vállnak! Beköszönt a gyermekáldás, összejön az előléptetés, rád talál a szerelem… tanuld hát meg megbecsülni! Szerencsések vagyunk mind, kik tudunk hinni és elfogadni azt a sok jót, amit az életben segítőinkkel karöltve elértünk. Talán ez a legnehezebb lecke, nehezebb, mint ismerni név szerint az angyalokat. Nehezebb, mint elkészíteni egy angyal oltárt. Nehezebb mindennél. Mégis tanuld meg felismerni a jeleket. Tedd magad képessé arra, hogy ha olyan feladatot oldottál meg, amiről elsőre azt hitted, nem fog menni, akkor megállsz egy percre, és megköszönöd a nem várt segítséget. Ha bevár a busz reggel… lehet, hogy a sofőr kedvel, de még valószínűbb, hogy egyik angyalkád erre rá is erősített, és nem csak a gondolat született meg a sofőr fejében, hanem tett is követte!

Hiheted is, meg nem is

Ahogyan tettem én is oly sokáig, míg észrevettem, nem telik el nap úgy, hogy a környezetem ne csodálkozna rá: mitől veszel mindent ilyen könnyedén?! Miért lehet melletted szinte feltöltődni, megnyugodni? Talán nem én vagyok az oka? Mára már hiszem: nem én vagyok az oka… hanem ők, akik a feltétel nélküli hitet angyali közbenjárással, és angyali segítséggel jutalmazzák. Talán veled is történt ma valami csodálatos… merj hinni benne!