Tényleg közeledik a Világvége?

Világok sorsa felett alkudoznak, milliónyi dimenzión keresztül folytatva harcukat. Sokuknak fizikai inkarnációja is van. Mindegy, hogy csatáikat a mágneses hálóban, csillagkapuknál, vagy tudatszinteken vívják, a hatalom gyakorlását tanulják. A legtöbb ilyen intergalaktikus harcos Atlantiszon is hasonló dolgokkal foglalkozott. Tanulási folyamatuk még nem ért véget. Hajóik a mi egünkön is láthatóak, mint a Fény hajóinak alacsonyabb szintű megtestesülései. Állandóan harcban állnak saját árnyképükkel, mindig szükségük van egy külső ellenségre, hogy ne kelljen szembenézniük saját belső félelmeikkel. A harcosok ezekbe a birodalmakba vannak bezárva, egészen addig, amíg úgy nem döntenek, hogy félreteszik a kardot, és magukhoz ölelik az Egyet. A megosztottsággal vívott csatát soha nem lehet megnyerni, csak harcolni tovább, egyre tovább, vég nélkül. Néha győznek, néha veszítenek, de végső győzelmet soha nem arathatnak.

A most közöttünk járók közül jó páran őriznek emlékeket arról, hogy megsemmisítették szülőbolygójukat, általában borzalmas balesetek vagy kozmikus katasztrófák következtében. Ők vagy azért vannak itt, hogy tragikus gaztettükért vezekeljenek úgy, hogy segítenek megmenteni ezt a bolygót, vagy ők a pusztulás és szenvedés hirdetői. Bunkerek mélyén rejtőznek felhalmozott fegyver- és élelmiszerkészletekkel. Nem sikerült kigyógyulniuk a traumából, amit átéltek, ezért önigazolásképpen megpróbálják megindokolni a bolygónk elpusztításának szükségességét.

Az Armageddon Csatája

A háború már el is kezdődött. A frontvonalak tisztán láthatóak. Muzulmánok a muzulmánok ellen, keresztények a keresztények ellen, kommunisták a kapitalistákkal szemben, gazdagok a szegények ellen, izraeliek az arabok ellen, fundamentalisták kontra New Age hívők és így tovább, mindegyik Antikrisztusként tekint a másikra. Olyan ez, mintha egy óriási sakktáblát állítottak volna fel, melynek figurái szabály szerinti helyükön, készenlétben várják, hogy a csata elkezdődjön. Az Armageddon Csatáját le lehet, és le fogjuk játszani, ha azt választjuk, hogy részt veszünk benne. És ha nem ezt választjuk?

Elkerülhetjük a Világvégét

Mi van akkor, ha elég sokan felemeljük a tudatunkat a Felsőbb Valóságba, amely a megosztottság szféráján túl van? Akkor talán nem lesznek szörnyű csaták, és az Antikrisztus sem jön el. Talán nem lesz elég ember, aki figyelmét ezekre a dolgokra koncentrálja, életet és erőt adva nekik ezzel. Ahogy az 1960-as években találóan mondták: „Mi van, ha háborút hirdetünk, és senki nem jön el?” Akkor egyszerűen nem lehet háborúzni. Ne feledjétek, hogy az energia követi a gondolatot. Ahol nincsen energia, vagy gondolat, ott nincsen megnyilvánuló valóság. Talán használhatnánk arra az energiáinkat, hogy valami sokkal felemelőbbet alkossunk. Nem azért vagyunk itt?