Válasz arra, hova lett a látóképességünk - interjú Michaellel

Az interjúra teljes páncélba öltözött lovagként jelent meg, karddal a kezében (máskor lándzsával). Lazább napjain  fehér vagy kék tógában jelenik meg. Hosszú, barna göndör haja van, magas, délceg férfi. Mindig komoly az arca, nagyon ritkán mosolyog, de ha sikerül elérni, akkor az szívből jön. Valóban olyan, mint egy jó testőr. Kimérten, visszafogottan beszél, mindig nyugodt, teljesen békés hangulatban szokott velem társalogni a világ dolgairól. Bármi is legyen a célja, nagyon elszánt tud lenni és a végletekig elmegy a sikerért. Igazi harcos, nagyon kitartó, nagyon eleven és néha veszélyes. Sosem hagy maga után senkit és fél szemmel állandóan figyel, mintha csak Ő lenne Isten teleszkópja. Ha mágikus munkához hívom, akkor is nagyon készséges, és szívesen magyaráz el akármit. Akaraterősnek és büszkének mondanám még, de a legjobb értelemben.

R: - Kérlek, avass be, miért van az, hogy nem mindenki láthat titeket? Ez csak a kiváltságosoknak jár? Én most az vagyok vagy csak megkönyörültél rajtam és megjelentél?

M: - Persze, megértem a természetes kíváncsiságodat. Ami a kérdésedet illeti... alapvetően bárki láthatna bennünket, úgy, ahogyan most te engem. Nincs erre szabályzat, hogy „halandók" nem láthatnak bennünket. Ti vesztettétek el a képességet, hogy lássatok, amire minden ember a születése jogán képes.

R: - De akkor miért nem segítetek egy csettintésre megoldani a dolgot? Hogy eltűnjön a hályog a szemünkről és ismét lássunk benneteket? Különösen, ha valaki mondjuk nap mint ezért imádkozik hozzátok..

M: - Mint azt előbb már mondtam, ti vesztettétek el. A hitetlenséggel, a bezárkózással, az elfordulással és a félelem miatt. Sokan azt sem tudjátok, mit akartok igazán kérni. A látás nem egy rózsaszín szemüveg, amivel csak rózsaszínben látod a világot. Ha látsz, minden látsz. Nem csak az angyalokat, hanem akár a szellemeket, démonokat, más entitásokat... szerinted mindenki fel van erre készülve? Egyáltalán tudjátok, hogy ez így működik? Elhiszem, hogy nagy a vágy, hogy lássatok minket, de annak ára is van. Amíg tanultok és kértek, kiderül, hogy mennyire bírjátok elviselni a látást és célszerű-e egyáltalán. Összességében tehát, ti vesztettétek el, ti szeretnétek annyira, akkor fizessétek meg az árat. Dolgozzatok meg érte! Lehet, hogy nem a jelen ember bűne, de többek között az őseiteké. Bár ha most azokról a tényleges esetekről beszélünk, amikor az anyukák a gyerekeiknek csak azt mondják, képzelt barátok vagyunk, a felnőttek meg egymást kinevetik és bolondnak nevezik, akkor azt kell mondjam tényleg magatok alatt vágjátok a fát. 

R: - Kemény szavak. Nem gondolod, hogy most aztán végképp elrettented az embereket attól, hogy keressék a társaságotokat? Amúgy is néha fogytán vannak a kitartással és sokszor kételkedni kezdenek be, - talán még bennetek is - amiért nem történik meg a hogy is mondjam... a „nagy áttörés" meg „fény és angyal show". Meg aztán ha az ember látni kezd, sose tudhatja tényleg lát-e és nem képzeli-e... senki nem vágyik szanatóriumi ellátásra...

M: - Az embereket sosem lehetett elrettenteni semmitől, különben nem lett volna annyi háború. A látni vágyás pedig azért olyan ösztönös bennetek, mert képesek vagytok rá és ezt érzitek. De különben mi támogatunk titeket, segítünk fejleszteni a képességet, ha arra kértek bennünket. Csak amikor kéritek, és nem érkezik azonnal a nagy fényvillanás és a mennyei jelenés, az azért van, mert szépen, fokozatosan segítünk kinyitni a szemeteket. Ez olyan, mint nálatok az a látáskárosult, aki egész életében alig látott, de akár műtéti segítség által lehetősége nyílik újra látni. Annak meg kell tanulnia használni a szemét és felfognia a felé érkező információkat. Úgy tudom olyankor fizikai és mentális segítséget kap, ne rettenjen meg annyira a ráváró világtól. Mi pont ugyanezt tesszük, nem megy ez egyik pillanatról a másikra, szóval türelem és tessék hinni. Mert ha ti nem hisztek, nincs az az Isten, aki felnyissa a szemeteket. Márpedig a hit az, ami bizonyosságot adhat nektek, hogy nem képzelődtök, nem pedig a szomszéd, aki osztozik veled a látásban. Ám felmerül a gyanú, hogy aki a másik igazolására vágyik, nem csak kérkedni akar-e. Aki tényleg minket szeretne látni az beéri a szíve hangjával és a hitével, mert annak a valódi segítségre és látásra van szüksége, hogy jobbá tegye saját életét és esetleg másokét, ha szolgálatot szeretne vállalni. Hiszen mi végre a látás, ha nincs célja? Csak azért, hogy lássatok? Látni nem szórakozás, nem kegy, nem ajándék, hanem hivatás is, életfeladat, kiválasztottnak lenni. Mivel régen is összedolgoztak az emberek az angyalokkal és más entitásokkal. Tehát a kulcs a hit, az életmódváltás, a kitartás és egyfajta szolgálat vállalása.

R: - „Mennyei jelenés"? „Nincs az az Isten"? Nagyon gúnyos vagy magatokkal szemben. De elismerem, hogy kétségtelenül igazad van.

M: - Ti talán sosem ironizáltok magatokról, mint emberek?

És elhúzódik félig a szája. Mosolyog.