Hiszel te a szellemekben?

Na de mi is a szellem?
Ez már egy kicsit nehezebb kérdés. A klasszikus felfogás szerint, a szellem a halottak esszenciája, lényege, vagy lelke. Ez a meghatározás számos kísértetre jó, de egy csomó másikra meg nem. Ha tényleg a holtak lelkei, van-e akkor szabad akaratuk, hogy azt tegyék, amit csak akarnak? Számos esetben úgy tűnik a válasz erre: NEM. A szellemszerű jelenések néha ész nélkül ismételgetnek valami feladatot, mintha csak „megakadt” volna a lemez. Na, az ilyen eset tényleg nem illik a „halottak szabad lelke” kategóriába. (rengeteg ilyen, ismétlős példa van csataterek körül).
Egy másik teória, miszerint ezek a jelenések valamifajta energiából állnak. Van egy rakás jól leírt eset, amikor a szellem az idők múltán „elfakul”, mintha csak lassan, de biztosan kifogyna belőle az energia. Mondjuk, ha egy női szellem az elején még sötétkék ruhát hordott, az idő múlásával előbb világoskék lesz, aztán fehér – aztán a szellem egyre átlátszóbb lesz, a végén (több száz év is kellhet hozzá) de eltűnik végleg.

Aztán van egy olyan iskola is, amelyik azt tartja, hogy bizonyos helyek tulajdonképpen energia-csapdák, ilyen helyeken rengeteg szellem fordul meg.
Hogy mi is a szellem? A válasz hosszú: minden egyes szellemet külön kell értékelni, a tulajdonságai, viselkedése alapján, hogy meghatározhassuk. Sok esetben, ha a jelenés „magánál” van, és gondolkozik is, lehet, hogy csak egy másik létsíkról pillantjuk őt meg, vagy ő jött át onnan. Más esetekben csak valami csapdába esett energia, aki a környezet miatt képtelen szabadulni, vagy nem is akar addig, amíg valami feladatát el nem végezte. Végül, olyan is lehet, hogy az elhunyt nem vette (még) tudomásul, hogy ő meghalt, úgy viselkedik, mintha élne, legtöbbször azért, mert még valami fontos feladata van ezen a síkon.

Hogy mi majd kísérthetünk-e halálunk után, az előre nem fog kiderülni. Úgy tűnik azért, nem mindenkinek jár az ilyen jutalom, vagy ha mégis, a legtöbbjük energiája (vagy esszenciája) olyan gyenge, hogy mi itt nem vesszük észre.