Válassz: anyád vagy én!

Okos enged…

Anyós és meny konfliktusának alapja évszázadok óta a féltékenység. Mindkettő magáénak akarja a férfi szeretetét és figyelmét. Valójában nincs abban semmi rossz, ha egy anya minden erejével megpróbálja segíteni gyermekét, unokáit, csak hagyja, hogy fia (vagy lánya) felnőttként a saját életét élje a társával. Freud óta a legtöbben igencsak járatosak vagyunk abban, hogy a mindennapos események magyarázata után kutatva a tudatalattiban turkáljunk. A jeles bécsi lélekgyógyász bebizonyította, hogy a férfiak igencsak jól körülhatárolható „egyetlen” után kutatnak. És láss csodát: az eszményi nő az édesanyja uralkodó személyiségjegyeivel rendelkezik. Vagyis megeshet, hogy hasonlítasz az anyósodra.

Az anyós sokszor tükröt tart elénk

Nem egyszer azért érezzük negatívnak anyósunkat, mert tükröt tart elénk, és rávezet hibáinkra. Előfordulhat, hogy ami felbosszant az anyós-após viselkedésében, amit cselekedeteikben bántásként élsz meg, arról kiderül, hogy valamelyik - esetleg fel sem ismert - érzelmi „vakfoltodra”, mélyre temetett fájdalmadra tapintott rá. Ilyenkor automatikusan beindulnak a megszokott védekező mechanizmusok, és megkezdődik az egymás bosszantásának végeláthatatlan sora. Elmérgesedik a viszony a pár és a szülők között, aztán - szinte törvényszerűen - a házasfelek között is.

Érdekes, hogy az anyóshoz fűződő viszony is részben önismeretünkről szól. Te légy az okosabb és bocsáss meg. Engedd el a régi sérelmeidet, ne számolgasd, és ne engedd megnyilvánulni, az csak tovább mérgesíti a viszonyt! Akkor hatékony a terápia, ha ismét visszatérsz a „most” pillanatába és az elfogadásra törekszel. Alapvetően sokat tanulhatunk egy ilyen helyzetből, ha kellő önkritikával és igazságérzettel rendelkezünk.


Az örök kisfiúk

Ha már a pszichológiánál tartunk, az is köztudott, hogy mi nők sokkal könnyebben válunk önállóvá. Édesanyánk mellett tapasztaltuk, mit jelent a lakás fenntartása, mennyi időnket viszi el a rendtartás, a főzés. A férfiak egy része azonban kényelmesebbnek érzi, ha harmincas éveiben is az édesanyja szervezi meg az életét. Ez a megszokás előfordul, hogy az esküvővel sem ér véget. Az anyós ekkor válik tüskévé menye szemében. Sajnos tucatnyi példát sorolhatnánk arra, hogy egy harmadik fél igenis megronthatja a kapcsolatot, ha egy perc nyugtot sem hagy a családnak. Következnek a „csak azért mondom, mert jót akarok neked” kezdetű felvilágosító előadások. Tapasztalatom szerint határozottsággal és kellő tisztelettel a legtöbb anyós kezelhető.

Az ellentétek forrása

Aki a személyes rossz tapasztalatokból táplálkozó indulatokat félre tudja tenni, könnyen eljuthat az anyóskonfliktusok forrásához. Egyszerűen: van egy férfi, aki két nőt szeret, az anyját és a kedvesét. Kissé tudományosabban szólva: a pasi minimum két szerepre kötelezett; családfő lett a maga új családjában, és gyermek maradt az őt felnevelő családban. Mindkét szerepet egyszerre és jól, nehéz eljátszani. Kivált, ha adva van egy szereptévesztő anya (anyós).


Az érem másik oldala

Az anyós számára két eldöntendő kérdés van: engedi felnőni, önállóvá válni gyermekét, vagy nélkülözhetetlenné teszi magát mindenáron. Tudomásul kell venni, hogy az életünkben léteznek úgymond lépcsőfokok, melyeket bejárunk. Gyermekként még édesanyánk játssza a főszerepet, majd fokozatosan új ismeretségeket kötünk, mások is helyet kapnak világunkban. Tinédzser korban lázadunk, első szárnycsapásainkat próbálgatva igyekszünk saját lábunkra állni. Kérdés azonban, hogy akarjuk-e kezünkbe venni az életünket, vagy elbújunk anyánk szoknyája mögé?


Egy másik nő elveszi

Az anyát (ezúttal anyóst) látványos érzelmi veszteség éri, amikor a fia megnősül, vagy komoly partnerkapcsolatot alakít ki, és össze is költözik választottjával. Kivált nagy ez a veszteségi tudat, ha egyedül nevelt fiúról van szó. Egyszerűen: adva van egy nő, akitől szereteté¬nek alanyát és tárgyát elveszi egy másik nő. Az anya átéli, hogy a fiú, aki eleddig csak őt szerette, most már más nőbe szerelmes.

Kissé tudományosabban szólva: a sikeresen alakított anya-gyermek viszony lényege a feltétlen bizalom és intimitás, amely erényekről elmondható, hogy a házasságban, tartós párkapcsolatban szintén nagy fontosságúak. Hogyan lehet kétféle intimitásnak megfelelni, midőn mindkettőben kizárólagosságot követelnek – és joggal?

Ne engedd, hogy a pasidnak választania kelljen!

Nehéz helyzetbe kerül az a férfi, akinek lépten-nyomon az anyja és a partnere között kell választania. És rosszul teszi az a nő, akár anya vagy feleség, aki provokálja, aki erőlteti ezt a döntést. Akkor is rosszul teszi, ha kifinomult eszközökkel igyekszik kicsikarni, ha sohasem mondja ki, hogy: akkor hát válassz, én vagy a feleséged, netán én vagy az anyád. Az így felajánlott alternatíva között ugyanis nem lehet választani. Csak őrlődni.


Maradjon mindenki a saját térfelén!

Kedves anyósok és leendő anyósok: mindenki vállalja fel a maga felelősségeit, a többieknek is maradjon valami. Éljük a magunk életét, ne akarjuk kormányozni szeretteink hajóját, még szeretetből se. Várjuk meg a felkérést. Ne gondoljuk életképtelennek és tehetetlennek gyerekeinket! A háztartás vezetése, a főzés, a havi kiadások és bevételek ellenőrzése tanulható. A meny/vej külső adottságait és vagyoni helyzetét kritizálni nem jó politika. Sokkal jobb törekvés tiszteletben tartani gyermekünk választását és úgy fogadni a családunkban, mintha ajándékba kaptunk volna még egy gyereket. Viszont ez az új családtag már kiforrott személyiség és saját világlátással rendelkezik. El kell fogadni, hogy más készíti a vacsorát, az ingeket más vasalja, de ettől nem vesztettük még el a gyerekünket!

Győzni sem érdemes

Az anyóskonfliktusok mögött többnyire mindig a szeretett férfi áll, aki kényszerűségből a múltja és a jelene (jövője) között ingázik. Sajnos, nem mindig az győz, akit végül is választ. Mert hogy ez az a harc, amelyben győzni sem érdemes.

Szükséges egy bizonyos szintű távolságtartás - nem csak lelki, de fizikai értelemben is. Érzelmileg edzeni kell arra a helyzetre, amikor kirepülnek a csemeték a fészekből. Előfordul, hogy valaki megéli legrettegettebb félelmét: egyedül marad, úgy gondolja nem jó már semmire! Pedig a mai világban a legnagyobb kincs a szerető családunk, a nagyik figyelme és odaadása megfizethetetlen. Érdemes a harmóniára törekedni. Ha kiállunk elveink mellett, az nem minősül tiszteletlenségnek, és olykor az őszinteség a legjobb megoldás. Az a csapda, ha megpróbálod kitalálni, mit gondol a másik. Spirituális szemléletű weboldal lévén csak azt tanácsolhatom, hogy a szeretet minden konfliktust legyőz. Arra koncentrálj, milyen kapcsolatot szeretnél anyósoddal, menyeddel/vejeddel…ne engedj az érzelmi zsarolásnak. Senki nem akarhat kibírhatatlan, utálatos és kritizáló rokonságot!

 

Illemtan anyósoknak	Feleséget a fiú választ magának. Fogadd el döntését! Ne állj fiad és az asszonya közé, ne szidd a háta mögött a menyedet! Ne látogasd meg a gyerekeket váratlanul, inkább beszéld meg a találkozások idejét! A menyedet nem kell feltétlenül szeretned, de légy mindig megértő.
Illemtan menyeknek	Az anyóst „készen” kapod, fogadd el a helyzetet! Ne állj anya és fia közé, ne szidd a háta mögött az anyósodat! Ne engedd, hogy anyósod beleavatkozzon a dolgaidba! Védekezz barátságosan, de határozottan! Az anyósodat nem kell feltétlenül szeretned, de légy mindig megértő!