Mitől hízol? - Tesztjáték

Állítások

Evés közben nem gondolok semmire.
Amit megkívánok, nem szoktam megvonni magamtól.
Ha csinálok valamit, az teljesen leköt, és csak akkor állok meg, ha már elfáradtam.
Gyakran egyedül érzem magam.
Rendszeresen gondot okozok magamnak is, másoknak is.
Gyakran félelem tör rám, hogy elveszítem a dolgok feletti kontrollomat.
Nem szeretek magamról beszélni.
Imádok független lenni.
Délelőtt 11 órakor mindig rám tör az éhség, vagy pedig attól rettegek, hogy ez bekövetkezik.
Szeretnék tökéletes lenni, sőt rendkívüli.
Hozzászoktam az állandó stresszhez.
Ha valamihez kedvem támad, kész vagyok bármit megtenni érte.
Szeretném, ha valaki mellett biztonságban érezhetném magam.
A munkahelyemen jó közösségi emberként könyvelnek el.
Csak akkor ülök le enni, ha már minden dolgommal végeztem.
Olykor szememre vetik, hogy bizonyos helyzetekben nem megfelelően viselkedem. Fogalmam sincs, miért.
Néha úgy érzem, hogy olyan az életem, mint egy lassított felvétel.
Szükségem van arra, hogy valami mindig legyen a gyomromban.
Még ha időnként jól bezabálok is, az evés másodrangú az életben.
Nem tartom sokra magam.
Gyakorta úgy érzem, hogy igazságtalanságok áldozata vagyok.
Mindig félek, hogy rosszul csinálok valamit.
Nem tudom elviselni azokat az embereket, akik megmondják, hogy mit kell tennem.
Amikor nagyon el vagyok foglalva, napokig szinte egy falatot sem tudok lenyelni.
Ha igazságtalanság ér, úgy gondolom, jogom van evéssel kompenzálni.
Annyira vágyom bizonyos dolgokra, hogy szinte már fáj.
Előfordul, hogy épp az ellenkezőjét csinálom annak, mint amit normálisan kéne.
Meghatározott időpontban ebédelni vagy vacsorázni? Nem az én világom.
Úgy érzem, számomra az evés maradt az egyetlen örömforrás.
A figyelmem nem lankadhat, mert mindent folyton ellenőrizni kell.
Gyakran megkívánom a másét.
Rendszerint az ellenkezőjét teszem annak, mint amit kérnek tőlem.
Sokszor gondolok azokra a katasztrófákra, melyek bekövetkezhetnek az életemben.
Általában nem tudok többet enni egy átlagos mennyiségnél.
A felvetődő problémáktól mindig hízni kezdek.

Ha pirosból van a legtöbb: azért eszel, hogy eltűnjön a félelemérzeted

Az evés szorosan kötődik lelkiállapotodhoz. Az ennivalóval csökkenteni tudja stresszérzetedet. Amikor békében vagy önmagaddal, olyankor normálisan táplálkozol. Ám ha problémák vetődnek föl, rendszerint minden felborul. Lelkiállapotodhoz igazodóan vagy nincs étvágyad, vagy nem ismersz mennyiség korlátokat. Bármelyik állapotban vagy is, egy dolog bizonyos: szoros összefüggés állapítható meg az evés és félelmeid között. Gondból pedig jut elég. Rettegéssel tölt el a gondolat, hogy elfelejtesz ezt-azt: számlák, ügyek, szerelők, családi és munkahelyi problémák, érzelmi életednek kuszaságai... Ráadásul a világ összes nyűgét a vállaidra vennéd. Katasztrófáról, világégésről, háborúról álmodsz. Röviden: állandóan harcban állsz mindennel. Úgy érzed, támadni kell, mert csak akkor tudsz védekezni. Ilyenkor ne a hűtőszekrényre vesd rá magad, hanem relaxálj.

Ha lilából van a legtöbb: azért eszel, hogy megvigasztalódj

Enni öröm. Nincs annál nagyobb élvezet. Fölöttébb kedveled a házias ízeket, és roppant mennyiségeket vagy képes elfogyasztani. A saláták csak ráadásként érkezhetnek. Teljesen normális: szereted a nehéz ételeket. Ilyenkor érzed igazán, hogy élsz, hiszen úgyis rengeteg szomorúság van a világon. El kell ismerned, a tányéron kívül egyetlen fix dolog sincs az életedben. Úgy véled, egyébként értelmetlen dolgokra pazarolod az idődet. Szerelmi életed szürke, mondhatni nem is létezik, a környezeteddel sem túl rózsás a kapcsolatod. Röviden: semmi nem működik jól. Természetesen megpróbálsz tenni ellene valamit, de egy rövid eufórikus állapotot követően visszazuhansz a mélybe. Az ok: folyton depresszió gyötör. Igazából egy érdektelen valakinek tartod magad. Ha így folytatod, tényleg értelmetlen lesz az életed, és ezt meg is érdemled!

Ha kékből van a legtöbb: azért eszel, hogy elveszítsd a kontrollt

Két evő lakik benned. Az egyik figyelmes, a másik viszont fenntartás nélkül lenyeli, ami csak eléje kerül. Általában megtagadsz mindent, ami nem tetszik, és táplálod az illúziót, hogy attól kezdve normálisan viselkedsz az evést illetően. Néha mégis rendkívüli szükségét érzed, hogy elengedd magad, mert nagy teher a szigorú kontroll. Mindez nem csak a táplálkozásodra érvényes. Időnként ok nélkül indulatossá válsz, máskor azonban kenyérre lehetne kenni. Csodák csodája, mindig megtalálod a magyarázatot: sokáig fennmaradtál tegnap, hányingered volt, szédültél stb. Röviden: ha kell, becsapod magad, hogy fenntarthasd az önmagadról kialakított képet (tökéletes ember, hibák nélkül). Nem akarod belátni, hogy viselkedésed időnként abnormális. Jegyezd fel, hogy a szélsőséges helyzetekben, hangulataidban mit és mennyit ettél, így később már nem dughatod fejedet a homokba. Rögzítsd a hangulatváltozások időpontját is. Ha tudatosabb leszel, jobban ellenállhatsz az evési kényszernek!

Ha narancsszínből van a legtöbb: azért eszel, hogy kompenzálj valamiféle hiányérzetet

Állandóan szemrehányásokat teszel saját magadnak (ne egyél!), ám mégis engedsz a kísértésnek. Eleve vereségre kárhoztatott minden egyes csata a süti- és sültkrumpli-hegyekkel. (Igaz, a zöldbabot sem utasítod el.) Hiába fogadod meg, hogy ezután ésszerűen táplálkozol, előre tudod, hogy legközelebb úgyis veszíteni fogsz. Az evéssel egy szorító érzést akarsz elfojtani, nevezetesen: valami mindig hiányzik ahhoz, hogy tényleg jól érezd magad, hogy valóban boldog lehess. Röviden: sajnos, súlyos problémákkal küszködsz. Képtelen vagy az önállóságra, egyedül nem tudod megvalósítani a terveidet. Nem tanították meg, hogy felismerd vágyaidat, személyiségednek erős, illetve gyenge pontjait. Jobb híján utánozni próbálsz másokat. Fogadd el: soha semmivel nem leszel igazából elégedett. Ha nem törekszel arra, hogy megtaláld és megvalósítsd önmagad, akkor semmi sem fog sikerülni. Ne kérd ki mások véleményét! Merj egyedül dönteni, és vállald ennek következményeit!

Ha zöldből van a legtöbb: azért eszel, mert így lázadsz

Rebellis lélek vagy. Fegyvernek tekinted az evést a barátaiddal, a kollégáiddal, a családtagjaiddal - egyáltalán mindenkivel szemben. Ezért ha enni akarsz, semmi és senki nem gátolhat meg. Mindig elegendő mennyiségű élelmiszer van kéznél. Fütyülsz a szokásokra, mások véleményére. Ha túl sok kalóriát fogyasztasz, sebaj. Minden jöhet, csak hizlaljon és édes legyen. Ha valaki megjegyzést tesz a vonalaidra, bekapsz még egy szelet dobostortát. Étkezési stílusod egyszersmind a szabadságvágy kifejezője is, mert gyűlölsz minden tiltást, megszorítást. Munkádban rosszul tűröd az ismétlődő feladatokat. Barátaidat azzal „tiszteled meg", hogy sohasem vagy pontos. Már a vita előtt elhatározod, hogy ellenvéleményed lesz, még ha abszurdnak is fogják tartani. Szándékosan mindent fordítva csinálsz. Úgy érzed, mindenki rád akarja kényszeríteni az akaratát, és ezzel rossz útra terel. Röviden: minden cselekedeted azt harsogja, hogy képtelen vagy normális életszabályokat kialakítani. Ha a konyha felé veszed az irányt, töprengj el előbb, hogy miért is csinálod. Az evéstől elrontott életed majd normális kerékvágásba kerül? Vedd sorra, hogy mi lelkesít az életben. Akkor talán kevésbé leszel agresszív, és elfogadhatóbbá válsz mások számára is.

Ha szürkéből van a legtöbb: azért eszel, hogy doppingold magad

Semmi kétség, nagyevő vagy, úgy érzed, ha nem ehetsz folyton, rosszul leszel, még össze is eshetsz. Szerencsére mindig van valami a kezed ügyében: csokoládé, ropi, édes és sós teasütemény, fagylalt... Olyan is előfordul, hogy egész nap semmit nem eszel, ám hazatérve kiüríted a hűtőszekrényt. Elvégre munkához is, gondolkodáshoz is szükséged van tápanyagra. Nagyon fontosnak tartod az ízeket, a különböző vitaminokat. Olyasféle függőséged alakult ki az evéssel, mint alkoholistának az itallal. Kizárólag étkezés közben érzed magad magabiztosnak és erősnek. Már a gondolattól is elborzadsz, hogy egy nap lassítanod kell élettempódon. Ha ez bekövetkezik - ma úgy látod -, képtelen vagy tovább cselekedni a célok megvalósításáért. Bármit mondasz is, kizárólag önmagad okolhatod a 200 km/órás száguldásért, az állandó rohanásért, a túlvállalásért, mások összes problémáinak a cipeléséért. Nem csoda, hogy nem marad elég időd önmagadra. Röviden: remek munkaerő, kiváló barátnő vagy - saját vágyaid megvalósítására vajon miért nem hagysz időt? Gondold át, mennyi mindent szeretnél elérni még. Kicsit kevesebbet foglalkozz másokkal.