Égi Manna

Általában azért megyek étterembe, hogy valami finomat, újat kóstolhassak meg. Ebben az esetben azonban nem így volt. Ahogy olvasgattam az információkat, magam elé képzeltem a csodás környezetet és szinte éreztem az idilli hangulatot. Azonnal tudtam, hogy el kell mennem, mert biztosan találok valami finomat. A sok fotó után az étlapot nézegettem, de már a leveseknél abbahagytam, és inkább elkezdtem szervezni egy délelőtti programot. Séta a Várban, megcsodálni a kilátást a Halászbástyáról, picit megpihenni a Mátyás templomban, aztán ebédelni egy jót a Mannában. Már alig vártam, hogy elérkezzen a nap, hiszen nem is emlékszem rá, mikor jártam utoljára a Várban. Aztán, amikor nekivágtam ennek a kis túrának, rájöttem, hogy 38 fokos melegben ez egy kicsit fárasztó. A látvány ugyan kárpótolt, de egyre kevésbé tudtam élvezni, mert nagyon megéheztem. Inkább leültem és figyeltem a sétáló embereket, hallgattam őket, a soknyelvű zsivaj szinte pihentetett. Olyannyira élveztem ezt a kötetlen nézelődést, hogy majdnem elkéstem az ebédről. Szerencse, hogy 5 perc sétára volt az étterem, így nem kellett rám sokat várnia a kollegámnak, akit magammal csaltam erre a kis gasztronómiai utazásra. Kíváncsi voltam, milyen véleménye lesz, hiszen szakácsként elég fejlett „ízérzéke” van.

Már amikor beléptünk lenyűgözött a látvány, nagyon ízléses összhatású a belső tere. Az ebből nyíló terasz pedig különleges hangulatot áraszt. A sok zöld növény, a nem zsúfolt berendezés, mind-mind azért van, hogy egy picit megpihenjünk a város közepén. Igaz, a látvány itt már elmarad, de ez csak az én fantáziámban élt, úgyhogy gyorsan megbékéltem a valós környezettel. Azt gondoltam, hogy a teraszról majd csodás látkép fogad, de ez lehetetlen, hiszen az Alagút budai oldalán házak vannak. Nem volt időm ezen szomorkodni, mert a felszolgáló már ott volt mellettünk, és mintha tudta volna, hova szeretnénk ülni, a legjobb helyhez vezetett. Ebédünk folyamán segített a választásban, minden – számunkra ismeretlen – ételről kisebb regényeket mesélt. Nagyon élveztük ezt a fajta „vendéglátást”.

A több elfogyasztott ételből most kettőt fogok ajánlani, de természetesen minden finom volt. Bár nagyon leveses vagyok, ezt most kihagytam, inkább a Cukkinis quiche-t grillezett brie sajttal és szárított paradicsomos szósszal választottam előételnek. Minden összetevőjét ismerem és szeretem, csak ez a quiche volt ismeretlen, pedig ez az étel alapja. Ráadásul, amikor néhány évvel ezelőtt Dél-Franciaországban hajóztam, az első zsilipnél kaptunk egy tepsivel ajándékba. Nem nagyon emlékszem az ízére, túl nagy hatással biztos nem volt rám, mert akkor valami rémlene. Pont ezért voltam kíváncsi, hogyan is készítik ezt el itt Budapesten. A felszolgáló biztosított arról, hogy ízleni fog, ha szeretem a pizzát. Mert némi hasonlóság van köztük. Persze csak annyi, hogy mindkettő tészta és különböző feltétekkel fogyasztják. A quiche sokkal egyszerűbben elkészíthető. Ez tulajdonképpen egy sós pite, amihez lisztet, sót, vajat, tojást használunk, és a tetejére fantázia szerint mehet bármi. Többnyire előételként szerepel az étlapokon, és tényleg finom. Csakúgy, mint az „érlelt bélszín öt bors kéregben sütve, bazsalikomos burgonya felfújttal és parmezánmártással”. Szeles Róbert kollegám nagy bélszín rajongó, munkája során sűrűn dolgozik bélszínnel a vendégek nagy örömére. „Nagyon kényes és figyelmet igénylő étel a steak, mindenki másképp szereti. Nem a legjobb hasonlat, de olyan, mint a lágytojás. Néhány másodperc is számíthat. Persze minden a hús minőségétől függ. Ha túl sovány, az sem jó, a pácolás pedig nagyon lényeges folyamat. Amit most fogyasztottam, nagyon ízletes volt, pont annyira volt átsütve, ahogy én szeretem. Az 5 bors különleges pikáns jelleget adott a húsnak. A bazsalikomos burgonyafelfújt is jó köret mellé, bár ezt otthon egy egyszerű tejfölös vagy tejszínes besütött burgonyával kiválthatjuk. Szinte ugyanaz az íz, csak egyszerűbb az elkészítése. A parmezán sajtmártás a teljes harmónia létrehozója, összességében elégedett voltam” – mondta Róbert.

Még jó, hogy nem nekem kellett ezt ennem, mert kifejezetten kerülöm a steaket. Soha nem szerettem. Egyszer kóstoltam, akkor is teljesen átsütve, ami a hozzáértők szerint nem jó. Vagy ha félig van átsütve vagy ha véres, akkor az igazi. Szerencsére ízlés dolga minden, így maradok az általam fogyasztott sütési időnél. Az utóbbi években furcsa reformokon ment keresztül ez az étel, hiszen eredetileg csak marhából készül, de manapság már sertéssel, báránnyal is próbálkoznak, sőt, halakkal is. Lazac – steaket már ettem, fantasztikus étel!

Szívesen fejtegetném még és mesélnék a Mannás élményekről, de maradjon meglepetés, inkább kóstold meg személyesen. Különleges ízeket ismerhetsz meg, de a hagyományos ételeket is megtalálod az étlapon. Italválaszték bőséges, szinte biztos, hogy szükség van a felszolgáló segítségére, aki igazi sommelier is. Legyen bor vagy pálinka, érdemes kóstolgatni, mert igazi ritkaságokat fedezhetsz fel. Ha esetleg rossz idő van, nem kell programot változtatni, hiszen a terasz is alkalmas a kint ücsörgésre, de a belső teremben is kellemes a hangulat.

Ha égből pottyant mannát nem is kapunk, de néhány lépcsőt megtéve finom, árakban nagyon korrekt ételeket fogyaszthatunk a Mannában.