Különleges vendégvárók, gasztroajándékok

Ez pedig abszolút érthető, éppen ezért nem árt néha egy pár olyan recept, mint amiket a mai csokor tartalmaz. Persze a rutinos háziasszonyoknak megvannak már a jól kialakult sikerreceptjeik, a nagymamáinknak is a lapokból kisütött, csoki mázzal bevont álomsüteményeik, amiknek az előállítására nekem speciel teljesen esélytelen, hogy legtöbbször időm van, még akár egy ünnep alkalmával is.

A másik véglet, az a mi generációnk, aki inkább hajlamos elmenni a cukrászdába és bevásárolni egy pár szelet, valljuk be mű ízű süteményt, amihez az én vendégeim nem igazán szoktak hozzányúlni, és gyakran napok múltán is ott száradnak a hűtőben. Ezeket elkerülendő van néhány receptem, ami bármikor bevethető, némelyikük olyan, ami akár már napokkal előre is elkészíthető. Ezek közül most kettőt fogok megosztani Önökkel, és majd jelentkezem a többivel is. A vendégvárást soha nem szabad túlmisztifikálni, mert tapasztalatból azt tudom mondani, hogy a kevesebb itt is néha több, és az egyszerűnek általában nagyobb a keletje a bonyolultnál.

Instant amerikai palacsinta

Ez egy olyan palacsinta, ami nem véletlenül híres világszerte, szerintem már a filmeket nézve megkívánja az ember. Pontosan így történt ez nálam is évekkel ezelőtt, és annak ellenére, hogy a juharszirup nálam nem aratott sikert, maga a palacsinta verhetetlen, még ha a viszonyom nem is volt vele mindig túl bensőséges. Az ok roppant triviális: jó néhány adag landolt nálam a kukába az első kísérletezgetések alkalmával, annak ellenére, hogy még speciális pancake palacsintasütőt is vásároltam, külön adagolóval, ami arra volt jó, hogy összemaszatoljam vele az egész konyhámat, beleértve magamat is. A szerkezet teljesen használhatatlan volt, pocsék bevonattal, és egy lehetetlen recepttel. Azóta már sok további lehetetlen receptet kipróbáltam, készítettem szénné égett, folyós közepű, és még inkább omlettre, mint palacsintára hasonlító változatot is.

Szóval a skála elég széles volt, mire elértem a képen látható eredményt, ami önmagáért beszél. Van azonban a történetnek még egy olyan csavarja, ami miatt szerintem bárki egykettőre a szívébe fogja zárni. Mindig reggelire ajánlják a pancake-et, de hát kinek van kedve, vagy ideje reggel nekiállni, méregetni a palacsinta hozzávalóit. Nekem biztosan nem. A jó hír: Nem is kell! Nigellánál láttam először, hogy összekeveri előre több adag száraz összetevőjét, és jól záródó üvegbe teszi, így hetekig eláll. Amikor pedig kedvünk támad egyet palacsintázni, akkor csak elővesszük, tejet, tojást, és egy kis vajat keverünk hozzá, kisütjük, és már tálalhatjuk is, a nap bármely szakában. Én a Nigellás változattal nem voltam kibékülve, így néhányszor változtattam a por és a tojások arányán, és elhagytam a sót.
És még valami! Tökéletes ajándék egy üveg palacsintapor, recepttel, egy szalaggal átkötve. Szerintem a siker nem marad el, és igazán szívből jövő és személyes figyelmesség.

Hozzávalók az instant palacsintatészta-porhoz:
600 g liszt
3 zacskó sütőpor
2 teáskanál szódabikarbóna
40 g finom szemű vaníliás cukor
A hozzávalókat összekeverjük, és jól záródó üvegbe tesszük. Kész is.
Az amerikai palacsintához:
12 púpos evőkanál palacsintatészta-por
2 tojás
2 dl tej
1 evőkanál olvasztott vaj

A palacsintatészta port csomómentesre keverjük a többi hozzávalóval. Egy serpenyőt (én öntött vas serpenyőt használok) felhevítünk zsiradék nélkül. Ha elég forró, egy kisebb merőkanál tésztát kanalazunk a közepére. Ha a széle stabil lesz, megfordítható. Mindkét oldalát arany barnára sütjük. Ez maximum egy perc, és még folyós a teteje, amikor meg kell fordítani. Durván húsz másodperc oldalanként.
Mi mogyorókrémmel megkenve és eperrel szeretjük a legjobban, de szórhatunk bele sütés közben akár csokoládét, áfonyát, vagy aszalt gyümölcsöt.

Bermuda-fánk

Ezt a fánkot a kislányom és a lustaságom ihlette. Laurának felelőtlenül megígértem, hogy párnacsücskét fogok neki sütni, mert szó volt róla a rádióban. Azt hittem, hogy az valami fánk-féle, de tévedtem, és az interneten keresgélve sajnos egy elég bonyolult receptet találtam, ami nem is volt túl szimpatikus. Így a mentőmegoldásom az lett, hogy egy sima fánktésztát állíttattam össze a rabszolgánkkal. A rabszolga egyébként a kenyérsütő-gépünk becsületes neve. Egy blogon találkoztam először ezzel az elnevezéssel, és valahogy a miénken is rajtaragadt.

Tehát, miután végzett a rabszolga, a tésztát kinyújtottam, és először négyzetekre, aztán a négyzeteket átlósan háromszögekre vágtam egy pizza-szeletelővel. Végeredményben pedig pufi, háromszög-alakú fánkokat kaptam, amiket az alakjuk és a hirtelen eltünedezések okán Bermuda-fánknak kereszteltem, ha már a párnacsücske foglalt volt.

Hozzávalók:
50 dkg liszt
1 kávéskanál só
2,5 dkg élesztő
3 dl tej
7 dkg margarin
4 evőkanál cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 tojás sárgája
olaj a sütéshez
porcukor

A hozzávalókat a kenyérsütő üstjébe tesszük, és ha összedagasztotta, lekapcsoljuk, majd kb. egy órát kelesztjük. Lisztezett felületen 1,5 cm vastagra nyújtjuk, és először négyzetekre, aztán a négyzeteket átlósan háromszögekre vágjuk egy pizza-szeletelővel,vagy késsel. Egy magasabb falú edényben felforrósítjuk az olajat, addig is kelhet még a tészta.
Közepes lángon, többször megforgatva arany barnára sütjük mindkét oldalukat. Vigyázzunk, mert nagyon hamar sül. A végeredmény pedig nem az a száraz, lyukacsos, hólyagos fajta, hanem valóban olyan, mint egy pihe-puha párna.

GASZTRO-BON ÖSSZEÁLLÍTÁS
– ELSŐ FELVONÁS

A következő három recept egyaránt rendelkezik egy sarkalatos ponttal, bonbonformára van hozzájuk szükség. És bár jól tudom, hogy manapság mindenki meggondolja, hogy érdemes valamire pénzt kidobni, ami jó, ha egyszer-egyszer előkerül a szekrény mélyéről, ez esetben szerintem érdemes. Előkotorva az említett helyről az én két szilikonos formámat, engem is elgondolkoztatott a dolog, hogy tulajdonképpen miért is vettem meg, hiszen még csak kétszer készítettem benne bonbont, és nem is fogok minden héten, az már egyszer biztos. Éppen ezért elkezdtem töprengeni, hogy mire lenne még jó, és rengeteg ötletem lett. Ezek közül hármat most meg is osztok Önökkel, aztán a továbbiakban apránként a többit. Most három különleges és gyors ital elkészítéséhez kapnak tőlem instrukciókat.

És amit már most megígérek, hogy színes lesz a paletta, és ha a végére érek, akkor csinálok hozzá letölthető, nyomtatható, díszes receptkártyákat. Szerintem nagyon aranyos szuvenír kerekedhet a végén a receptekből és a formákból. Barátnőknek, sógornőknek tökéletes ajándék. És ígérem, hogy lesz mellé egy kimerítő tanulmány a csokoládé temperálás rejtelmeiről.

Forrócsokoládé-pasztilla

A forró csokoládé manapság inkább porváltozatban ismert, nagyon ritkán juthatunk ehhez a valódi, minőségi csokoládéból készült gőzölgő finomsághoz. Éppen ezért kell magunknak gondoskodni róla, mert a vendéglátóhelyeken az instant dívik, vagy ha mégsem, akkor elég súlyos terheket nyomhat a pénztárcánkra. Így mindenféleképpen ajánlottabb elkészíteni a házi változatot, pasztilla formában, amiket már csak forró tejbe kell dobnunk.

Tizenkét darab pasztillához két tábla (200g) temperált! csokoládéra van szükség, amit aztán a forma mélyedéseibe kanalazunk. Ezt követően kiütögetjük belőle a légbuborékokat, majd hűtőben hagyjuk őket megszilárdulni. A végén kipattintjuk őket a formából, és vagy azonnal fogyasztjuk forró tejbe dobjuk, vagy egy csavaros üvegben, hűtőben tároljuk, esetleg egy szalaggal átkötve továbbajándékozzuk.
Én Laurával három féle csokoládéból készítettem, fehér-, tej-, és étcsokoládéból, és a nagymamám és a keresztlányaim egyaránt nagyon örültek neki.

Tejeskávé-pasztilla, avagy a rohanó vendég

Ez az én nagy kedvencem, egyszerűen szuper. Egyszer láttam, hogy jégkocka tartóba öntött valaki feketekávét, és úgy tárolta a kockákat frissen tartó dobozban, amiket forró tejbe dobott. És láss csodát, már kész is volt a tejeskávé. Ugyanezt persze designosabbá is tehetjük, ha a kávét bonbonformában fagyasztjuk le, és egyszerűen elővesszük, ha a barátnőnk munka közben esik be, és nincs ideje megvárni, hogy lefőjön a kávé, pedig ránézésre is rászorulna. Én még egy annyi pluszt is viszek bele, hogy van egy kis tejhabosító szerkezetem, azzal habosítom fel a tejet. Így már kis túlzással felül is múlhatunk egy exkluzív, gépi Cappuccinot.

Karamella-pasztilla

Egy újabb villámédesség, ami nagyon sok féleképpen variálható. Karamellás cukorként, égetett cukorként és grillázsként is ismert, és szerintem a mai napig népszerű, mégpedig nem csak a gyerekek körében. A recept igazán egyszerű, két bögre cukrot alacsony hőfokon elkezdünk hevíteni, folyamatosan kevergetjük, és amikor aranyszínűen csillogó folyadékká változik, a forma mélyedéseibe kanalazzuk ezt is. Persze nagyon vigyázunk, mert a karamella, forró és veszélyes! A végén érdemes a használatban lévő fazékba azonnal egy kis tejet önteni, máris kapunk egy bögre tejkaramellát, amit minden bizonnyal lesz olyan, aki szívesen megiszogat, mi pedig megkíméljük magunkat attól, hogy az edényhez kötött megkövült cukrot kaparásszuk.

Az elkészült édességet megehetjük, forró tejbe dobhatjuk, vagy ha igazán akarunk kedvezni a család aprajának, akkor, amikor elkezd szilárdulni, beledughatunk egy darab hurkapálcát, és máris kész a nyalóka, ami megfázáskor különösen jó a gyerekeknek a kiszáradt nyálkahártyára. És ha már a betegségeknél tartunk, még valami eszembe jutott. Az én nagymamám, amikor meg voltunk fázva, olyan égetett cukrot készített nekünk, amiben gyógynövények voltak, szóval megbolondíthatjuk ilyesmivel is.

***

A szerző legújabb könyve:

Rupáner-Gallé Margó: Kicsi Betti a nagyvárosban
Aba Könyvkiadó, 2013.

Gyarmati Bernadett huszonhét évesen már túl van egy nehéz váláson. Élete legnagyobb kihívásán, a Márai-kastély parkjának megépítésén is sikerrel jutott túl, mégis kiégettnek érzi magát. Főleg miután ő marad a kastély egyetlen állandó lakója, hiszen a többiek már mind megtalálták párjukat. Bár világéletében Kristályhegyen élt, mostanra úgy érzi, hogy megfullad, ezért úgy dönt, nem maradhat itt tovább.

Egy multinacionális vállalat szállodaláncot építtet Budapest szívében és kertépítők referenciamunkáit várja, hogy kiválaszthassa a legalkalmasabb jelöltet. Betti elküldi pályázatát, el is nyeri a megbízást, és elköltözik egy számára teljesen idegen világba, a fővárosba, ahol semmi nem úgy alakul, ahogy szeretné. Új főnöke egyáltalán nincs elragadtatva attól, hogy munkatársként és majdnem egyenrangúként kell kezelnie egy aprócska, bizalmatlan, parancsolgató, mi több, a Föld összes férfiját gyűlölő nőszemélyt.

Betti regényében RGM arról mesél, milyen benyomások és tapasztalatok várják a vidéki lányt a csillogó és idegen nagyvárosban. Hogyan próbálja - természetesen a Márai-lányok segítségével - felvenni az új fordulatszámot, levetkezni előítéleteit, és begyógyítani a magával hozott lelki sérüléseket.