Szív küldi receptek

A szó hallatán vegyes érzelmek kavarognak bennem, és ha gondolatban egy picit végigpörgetem az ünnephez fűződő élményeimet, megállapíthatom, hogy az évek múlásával gyakran értékelődött át bennem ez az Amerikából átigazolt kis apropó. Ha az emlékezetem nem csal, középiskolás lehettem, mikor Magyarországot hivatalosan is utolérte a „Valentine’s Day” és megkaptam az első szál vörös rózsát és egy „csodálatos”, fényes, piros „I love you” feliratos lufit, ami egy szívószálszerű nyélen lengedezett. Pár évvel később már határozottan idegesített a kirakatokat elárasztó piros színekben és szívekben úszó giccstenger. Talán ezzel nemcsak én vagyok így, bár mindenki másképp éli meg, vagy éli túl ezt a napot. Anyukaként számomra mostanság arról szól, hogy egy apró kis figyelmességgel meglepem a férjemet és a kislányaimat, örülök, hogy lassan végre elkezdődik a tavasz, és jókat mosolygok pirosban pompázó, egy nap erejére elamerikanizálódott kis hazánkon.

A recepteket éppen ezért úgy állítottam össze, hogy lehetőleg ne alkalmazkodjanak az említett színvilághoz, és viszonylag egyszerűen, kevés időráfordítással varázsolhassunk valami egyedi, szívhez szóló kis finomságot az ünnep alkalmából. Merthogy ez is egy ünnep, és az ünnepeknek tessék örülni! Éppen ezért jöjjenek a receptek, amikre méltán aggathatjuk az „egyszerű, de nagyszerű” jelzőt.

Palacsinta, fehér csokoládé ganachè-val

Ezt a desszertet két fő okból álmodtam meg. Az egyik, hogy palacsinta-rajongó vagyok, a másik pedig az, hogy muszáj volt már egyszer a végére járnom, mi is tulajdonképpen az a ganachè, amibe az ember lépten-nyomon belebotlik a külföldi recepteknél. Először is arra voltam kíváncsi, hogy itt most egy bevonóról van-e szó, vagy egy krémről. A válasz: mindkettőről, és ami a legkiválóbb az egészben, hogy amellett, hogy mutatós, egyszerűbb elkészíteni, mint megjegyezni a nevét. Azt hiszem a titok nyitja nem az elkészítésben, hanem az arányok eltalálásában rejlik. Ez a recept pedig eltalálja, a palacsintán pedig kellőképpen begyakorolhatjuk a habzsák segítségével a díszítést, amit később tortákon és cupcake-en alkalmazhatunk, akár aranyos csoki rózsák, vagy tükörsima, csillogó-villogó máz gyanánt. És ami még nagyon tetszik nekem az-az, hogy a krém a visszadermedő csokoládé hatására elkezd egy idő után megszilárdulni, ellenben a tejszínnek köszönhetően mégis marad egy lágy állaga. Így, amikor beleharapunk krémesen finom, ellenben a szállítást is nagyszerűen tűri, nem úgy, mint a habos-babos összeesésre hajlamos és lecsúszni szerető társai, amik a szomszédig alig bírják az utat, nemhogy az autóban való rázkódást. És a recept:

Palacsinta

150 g liszt
¾ csomag sütőpor
fél teáskanál szódabikarbóna
csipet só
10 g vaníliás cukor
2 tojás
250 ml tej
1 evőkanál olvasztott vaj

Ez a palacsinta kicsit olyan, mint a Valentin nap: amerikai palacsinta, aminek én lágyítottam a tésztáján, hogy egy kicsit hazaibb legyen.

Elkészítése:

A hozzávalókat csomómentesre keverjük, egy serpenyőt felhevítünk zsiradék nélkül, majd ha elég forró, egy kisebb merőkanál tésztát kanalazunk a közepére. Ha a széle stabil lesz, megfordítható. Mindkét oldalát arany barnára sütjük, majd egy kiszúró forma segítségével szíveket szaggatunk a palacsintából.

Fehércsokoládé-ganachè

50 g fehércsokoládé
22 g zsíros tejszín, vagy tejföl

A csokoládét mikrohullámú sütőben, vagy gőz fölött megolvasztjuk, majd belekeverjük a tejszínt vagy a tejfölt. Addig keverjük, míg egy fényes, egynemű masszát nem kapunk. Hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni (ezért érdemes még a palacsintasütés előtt elkészíteni!), majd a palacsintarétegeket (én három palacsintát tettem egymás tetejére) vékonyan megkenjük a csokoládékrémmel, majd a maradékkal, habzsák segítségével kidíszítjük a desszertet.

***

Mousse „Valentino”

Úgy gondolom, hogy már maga az alapanyag gondoskodik ennek a desszertnek a nemességéről és előkelőségéről, így méltóan koronázhatjuk meg vele bármilyen különleges alkalom estéjét. Már többször hallottam a pezsgőhabról, amit általában valamilyen gyümölcszselé, vagy sütemény tetejére halmoztak, én most úgy gondoltam, hogy magát a zselét is pezsgőből készítem, és megbolondítom valamilyen gyümölccsel. Hogy-hogy nem, de valamiért azonnal az almára asszociáltam, valószínűleg a kölyökpezsgő lehet az oka, bármennyire vicces is.

Mindenesetre mikor belekezdtem az elkészítésbe, kicsit szkeptikus voltam, éppen ezért a végeredmény őszintén meglepett, mert az valóban elképesztő volt. Bár valahol volt pezsgőjellege, de mégis egy olyan könnyed és frissítő édességet kaptam, hogy az íze most is itt van a számban.

Hozzávalók:
fél zöldalma (nagyméretű)
4 lapzselatin
300 ml pezsgő
1 tojás
40 g cukor
jégkocka!!!

Elkészítése:

Az almát megpucoljuk, felszeleteljük, és egy mini szaggatóval szívecskéket szúrunk ki.
Három lapzselatint hidegvízbe áztatunk minimum öt percre. 250 ml pezsgőt kimérünk, aminek az egyharmadát (kb. 80 ml-t) felmelegítünk. A zselatint kinyomkodjuk és feloldjuk a meleg pezsgőben, hozzákeverjük a hideg pezsgőt és az almát, majd jégkockákon, vagy hideg helyen hagyjuk a zselatint szilárdulni, majd ha elkezd zselésedni, poharakba töltjük, és hűtőbe állítjuk.
Közben a maradék zselatint is beáztatjuk öt percre. Szétválasztjuk a tojásokat. A sárgáját 50 g cukorral és a maradék pezsgővel gőz fölött úgy öt percen keresztül verjük mixerrel, míg sűrű habot nem kapunk. Vigyázat, nagyon feljön, ne válasszunk túl kicsi edényt!
A meleg habban oldjuk fel a kinyomkodott zselatint, és egy jégkockás tálba állítva keverjük hűlésig.
A tojásfehérjét verjük egy csipet sóval kemény habbá, majd keverjük a krémhez óvatosan, hogy ne törjön össze. Töltsük habzsákba, és nyomjunk a zselé tetejére annyit, amennyi csak ráfér, mert nagyon finom! A maradékot egy tálban kínálhatjuk mellé.

***

Lányok a kastélyból bonbon

Ez a csoda-bonbon az első regényem után kapta a nevét, ami stílusosan az első hivatalos könyvbemutatómra készült. Ez pedig egy marcipános, gránátalmazselével megbolondított praliné fehércsoki-burokban, többi tömény társával szemben pedig szinte eteti magát. Volt, aki ötöt elfogyasztott belőle, pedig állította, hogy nem szereti sem a bonbonokat, sem a fehér csokit. Szóval a bonbont a sorozat három főszereplője ihlette. A finoman visszafogott, tiszta és édes fehércsokoládét Arlene, a nemes és előkelő marcipánt Izadóra, a tüzesen vörös, kissé fanyar gránátalmát pedig Dália. Amellett, hogy harmonizálnak, ki is emelik egymás erényeit.

12 darab bonbonhoz szükségünk lesz:
150-200 g temperált csokoládé
marcipán
1 gránátalma
2 evőkanál méz
1 nagyobb csipet zselatin fix 3:1

Elkészítése:

A gránátalmából kiszedjük a magokat, a hártyát, és a héjat kidobjuk. A magokat szűrön átpréseljük és felfogjuk a levet, vagy botmixerrel összezúzzuk, és szűrőn átszűrjük.
A levet a 2 evőkanál mézzel feltesszük főzni, majd hozzáadunk egy csipet dzsemfix-et és pár percig forraljuk. Zselépróbát végzünk, vagyis egy hidegtálra cseppentünk belőle, betesszük a hűtőbe 2 percre, ha megszilárdult, akkor már jó a zselé (ha nem egy icipici dzsemfixet hozzáteszünk még). Hagyjuk teljesen kihűlni, majd hűtőbe tesszük 1-2 órára. Érdemes megcsinálni egy nappal előtte, vagy mindjárt nagyobb mennyiségben, mert ez eláll, és sokoldalúan felhasználható.
A temperált csokoládét a formákba öntjük. Nálam ez a következőképpen történik: teletöltöm a mélyedéseket, egy fél percet várok, majd kiöntöm a felesleges csokit, a pulthoz ütögetem, hogy a légbuborékok eltűnjenek. Hűtőbe teszem 15 percre, majd beleteszem a marcipándarabkákat és a gránátalma zselét. Itt két dologra kell nagyon ügyelni: a töltelék ne legyen hideg, hanem szobahőmérsékletű, különben a temperálás ellenére kicsapódik a fehérje a bonbonon és csúnya lesz a külalakja. A másik: csak háromnegyedig töltsük, különben nem tudjuk rendesen lezárni a bonbont.
Utolsó lépésként elkészítjük a praliné talpát. Mivel én a mikróban-olvasztós módszert alkalmazom, újramelegítem a csokit az ideális 29-30 fokra, majd egy kiskanál segítségével rácsorgatom a töltelékre. A felesleget habkártyával lehúzom, majd irány a hűtő kb. egy órára. Habkártya híján, akinek nincs, vagy akinek a kislánya eljátssza felderíthetetlen helyekre, mint nálam történik rendszeresen, annak a kés lapját tudom ajánlani. Kevésbé hatékony, de jobb, mint a semmi. A kész bonbonokat végül kipattintjuk a formából. Érdemes kesztyűvel dolgozni, hogy ne olvadjanak meg, és ne legyenek ujjlenyomatosak.

***

Citromfényes vacsora

Ez egy nagyon bájos, hangulatos kis kompozíció, ami azért is áll közel a szívemhez, mert a kislányomnak, Laurának óriási örömet okozott, ráadásul még a tonhalat is megszerette. Főleg vacsorára ajánlom, mert sötétben a legmutatósabb.
Nincs is másra szükségünk, mint két citromra, egy tonhalkonzervre, kenyérre, vajra és egy teamécsesre.

A citromokat félbevágjuk, három félnek a levét kifacsarjuk, majd a hártyájuknál fogva, úgymond belülről megpucoljuk őket. Az egyikbe a lecsepegtetett halat tesszük, a másodiknak szívet vágunk (vagy szaggatunk) a tetejébe, a harmadiknak pedig kivágjuk az alját úgy, hogy a mécses éppen passzoljon bele. A negyedik fél citromból levágunk két karikát, a maradék héjból pedig citromszíveket szaggatunk díszítésnek. Kenyeret pirítunk, és muszáj századszor is elismételnem a szív és a szaggat szót, bármennyire is zavar, de a kenyérből is szívecskéket szaggatunk. Érdemes a friss citromléből keverni egy picit a halhoz, mert kiemeli az ízét, és egyébként is jól passzolnak.

Csésze-csokoládé karamellizált ananásszal

Már egyszer-kétszer volt alkalmam belebotlani a sült forró csokoládé elnevezésbe, és annyira ínycsiklandóan festettek ezek a csészében gőzölgő csoki-csodák, hogy eldöntöttem kipróbálok egyet.

A desszert lényege az lett volna, hogy kívül ropogós tészta, belül folyékony csokoládémag. Hát nálam ez teljesen másképpen sült el, vagy inkább sült túl, mert ahogyan az már lenni szokott, sikerült eljátszanom Laurával a tizenöt percet, és lett belőle vagy huszonöt-harminc, mire eszembe jutott, hogy én forró csokit készítek.

Bizony sikerült ismét túlszaladni a sütési időn, méghozzá alaposan, de ezúttal azt kell, hogy mondjam, abszolút megérte, mert bár nem lett folyós a közepe, valami fenomenális lett az eredmény, így biztos, hogy eztán is így csinálom.
Nem csak összebújós, hanem csajos estékre is nagyszerű elkanalazgatni egy kis tere-fere-locsogás közben.

Hozzávalók:
100 g jó minőségű étcsokoládé (min.60%)
2 evőkanál vaj
2 tojás
1 evőkanál cukor
2 púpos evőkanál liszt
vanília aroma ízlés szerint
1 csipet só
ananász
méz

Elkészítése:

A sütőt 180 fokra melegítjük, és a vízforralóban, vagy fazékban vizet forralunk. A csokoládét felolvasztjuk a vajjal, mikróban vagy gőz fölött.
A tojásokat a cukorral, a sóval és a vaníliaaromával, a mixer legmagasabb fokozatán 5-10 percig keverjük, míg a massza világos és habos nem lesz. Ez nagyon fontos, ne vegyük soha félvállról ezt a műveletet!
Adjuk hozzá a csoki krémet és a lisztet, óvatosan keverjük össze, majd töltsük a masszát 3 csészébe. Ezeket állítsuk egy hőálló edénybe, aminek az aljába konyharuhát helyezünk. Töltsünk bele forró vizet, úgy hogy kb. a csészék feléig érjen. Süssük tűpróbáig (kb. 25 perc), majd tálaljuk karamellizált ananásszal, bármilyen gyümölccsel, tejszínhabbal, lekvárral, vagy amivel éppen megkívánjuk. Aki nem étcsoki rajongó, hanem édesebb szájú, az készítse tej-vagy fehércsokoládéból, de megmaradt csoki mikulások eltűntetésére is kiválóan alkalmas.

Rupáner-Gallé Margó következő könyvének még csak a címlapját tudjuk közölni, további részletek februárban, maga a könyv várhatóan márciusban jelenik meg.