Elérkezett az óvodai előjegyzések ideje, amikor megtesszük a szükséges lépéseket ahhoz, hogy gyermekünk szeptembertől a kiválasztott óvodában kezdhesse meg közösségi élete első lépéseit. Erre az alkalomra nyugodtan magunkkal vihetjük gyermekünket, valamint az ezt követő júniusi beiratkozásra is, hogy ne legyen a környezet teljesen ismeretlen a számára. Sokat tehetünk azzal, ha már a gyerkőcnek felsejlik néhány emlékkép a helyről, az óvó nénikről, mikor majd szeptember elsején beteszi a lábát.

Előkészületek

Az óvodába lépés közeledtével beszéljük a gyermekkel egyre többet erről a témáról. Ez ne elijesztés legyen! Próbáljuk kipuhatolni, mit érez ezzel kapcsolatban, hogyan viszonyul ehhez. Tegyük vonzóvá számára, hogy a jó oldalát lássa, és a felmerülő aggodalmakat, félelmeket próbáljuk megnyugtatással eloszlatni.

Amikor elérkezik a rettegett nap...

Manapság a legtöbben az anyás beszoktatást részesítik előnyben, amelynek a lényege az, hogy fokozatosan válik el egymástól anya és gyermeke. Mindig egy kicsivel több időt töltenek egymás nélkül, hogy a gyermek számára feldolgozhatóbb legyen ez a fajta „elszakadás". Meg kell említenem, hogy ez csupán egy lehetőség, amellyel nem kötelező élni. Az óvodapedagógusoknak minden szülővel egyeztetniük kell, ki melyik módszert választja. Bármelyik módszer mellett is döntünk, rendkívül fontos, hogy mind az óvodapedagógusokkal, mind a gyermekkel megbeszéljük, mikor mi fog vele pontosan történni. És ami a legfontosabb, hogy ezt pontról pontra be is tartsuk. Ha így teszünk, a gyermeknek kialakul a biztonságérzete, és a feltétlen bizalma felénk. Ha megkérdezi az óvónénitől, hogy mikor jön anya, aki az előre egyeztetett dolgok alapján tud válaszolni a gyermeknek, és a gyermek látja, hogy teljesül is, akkor ez a bizalom az óvónéni felé is kialakul. Ezek az alapkövek, melyeket, ha lerakunk, mindent megtettünk azért, hogy gyermekünk jól érezze magát.

Ez még nem jelenti azt, hogy nem lesznek pillanatnyi nehézségek. Hogy nem fog sírni, hogy nem mondja azt, „Haza akarok menni!", és ehhez hasonlók. Bízzunk az óvónénikben! Minden ilyen „apróságot" képesek megoldani, és rendszerint egy perc után tovaszáll a bánat, és a gyermek beleveti magát a játékba.

A rögös úton...

Az óvodába járás a beszoktatás, illetve az első év után sem lesz mindig fáklyás menet. Lesznek hullámhegyek és hullámvölgyek, amikre nem mindig mondhatjuk azt, hogy pár nap és elmúlik. A fent említett aranyszabályok örökérvényűek. Ha fenntartjuk a biztonságot és a bizalmat, nyert ügyünk van.

Néhány jó tanács

Mindent beszéljünk meg a gyermekkel, tudja, aznap mi fog vele történni! Például: ki megy érte és mikor.

Az óvodában csak a szükséges időt töltse! Hiába lett nagyfiú/nagylány, szüksége van a családra, az együtt töltött időre.

Adjunk kedvezményeket! Ha megtehetjük, vigyük haza minden héten egy vagy akár több fix napon ebéd után. Nekünk felnőtteknek is jól esik, ha hamarabb hazaengednek a munkából. Nekik is kell a szünet, ne legyen ott minden összevont csoportban és egész nyáron.

Ha az óvodapedagógusok problémát jeleznek, annak oka van! Hallgassuk meg őket, fontoljuk meg a tanácsaikat! Nem ítélkezni akarnak, nem keresnek bűnbakokat, egyszerűen segíteni szeretnének.

Vegyünk részt az óvodai programokon! A gyermek készül, izgul, szeretne bizonyítani, örömet szerezni a szülőnek, ne hagyjuk cserben.

A beteg gyermek nem érzi jól magát otthon sem, nemhogy az óvodában. Hiába húzzuk-halasztjuk, előbb-utóbb bekövetkezik. Legyünk túl rajta hamarabb, mert később a szövődmények hetekkel meghosszabbíthatják a betegséget, illetve kihathatnak a gyermek egész életére.

Bátran merjünk problémánkkal az óvodapedagógusokhoz fordulni! Ha nem értesülnek róla, nem is tudnak rajta változtatni.

A gyermek és a család életében történt változásokat beszéljük meg az óvónénikkel. Ami számunkra semmiségnek tűnik, az is képes nagy kihatással lenni a gyermek életére. Fontos, hogy a felnőttek tudják, úgy ehhez mérten tudnak foglalkozni a gyermekkel.