A manipuláció fejlődésének szakaszai

Az újszülött néhány hetes korában el kezdi követni szemével a mozgó tárgyakat, figyeli a fényfoltokat, tanulmányozza a környezetét, és kb. 6-8 hetes korában a kezét is felfedezi. A kéz célirányos, szándékos használata, vagyis a tudatosan vezérelt kézmozgások megjelenése nagyon fontos a fejlődés szempontjából. A manipuláció kialakulásához a szem és a kéz koordinált mozgására van szükség. Kezdetben az újszülött mozgása karjainak, lábainak összerendezetlen mozgása anélkül zajlik, hogy azt a kisbaba kontroll alatt tartaná. A csecsemő észreveszi a saját kezét, öklét, amely hadonászás közben vagy oldalra fordított feje mellett is hamar szemébe ötlik. Mivel időnként tőle függetlenül is megmozdul a keze, ez felkelti a figyelmét, és megpróbálja „szemmel tartani” azt. Az első időben ez nehéz, ám ahogy fejlődik a látása, és rögzíteni tudja a tekintetét, fejlődik a mozgásérzékelő központja is. Az ismétlődő kéznézések során jön rá, hogy ő irányítja a kezét, és arra is, hogy az az ő keze. A kézzel való ismerkedés hónapokon keresztül tart, hiszen rengeteg változatot mutat egy kezecske.

3 hónapos kor után el kezdi érintgetni a játékait. Megfogni eleinte nem igazán sikerül, mivel keze söprő mozdulatával inkább eltolja a tárgyat, mint megszerzi. Gyakran bizonytalanul hadonászik a játék felé, nem tud még egy határozott mozdulattal odanyúlni, ahol azt látja. A megmarkolt tárgyat görcsösen fogja, nem tudja még elengedni. Az elengedést azonban nem is olyan könnyű megtanulni, hiszen az egészen másfajta izommozgások rendezettségét kívánja meg. A csörgők, színes figurák jelentik a következő állomást a kisbaba játékában. Minél változatosabb alakúak és felületűek ezek a játékok, annál hosszabb ideig kötik le a csecsemő figyelmét.

Mit csinál a kisbaba a játékokkal?

Felveszi, szájába veszi, nyalogatja, rágja, tapogatja, kapargatja, forgatja, illetve hosszasan figyeli. Később megpróbálja egyik kezéből a másikba átvenni. Nem könnyű művelet ez, hiszen két kezével szinte egyszerre kell két ellentétes mozdulatot végeznie: elengedni és megfogni. Ahogy azonban telik az idő, ez is egyre ügyesebben fog menni.

Kb. 6 hónapos kor után hason fekve már más variációk is megjelennek a manipulációban. Felveszi a játékot, lóbálja, csúsztatja a padlón, ütögeti valamihez, rázza stb. Néha már egyszerre két játékot is a kezébe vesz, de hogy ezekkel aztán jól tudjon játszani, visszafordul a hátára, mert ebben a helyzetben sokkal kényelmesebb és biztonságosabb. Ám arra még nem képes, hogy egyszerre játsszon a két játékkal, felváltva nézegeti őket, felváltva manipulál velük. Ismét el kell telnie néhány hónapnak ahhoz, hogy egyszerre játsszon két játékkal. Először összeütögeti őket, megpróbálja egyiket a másikra helyezni, és ez nagyon tetszik neki, sokáig kedvelt elfoglaltsága lesz a csecsemőnek.

A kúszás, gurulás időszakában hatalmas élvezetet nyújtanak a mozgó, guruló játékok, mint pl. a labda vagy egy eldőlt műanyag pohár. A játékért érdemes küzdeni, érdemes meg tanulni kúszni, de eközben a mozgás is játékká válik. Az a kisbaba, aki gurulva közelíti meg a játékát, közben egy kicsit ide-oda gurul, mert élvezi magát a mozgást is, ez is játék a számára. Egy kemény kispárna, egy műanyag tálka, vagy egy kisebb dobozka szintén kiváló eszköze a mozgásos játékoknak. Átkúszni, legyűrni ezeket az akadályokat nemcsak játék, hanem komoly erőfeszítés is.

A 9-12 hónapos kúszó-mászó baba már nemcsak a közvetlen közelében található tárgyakat szerezheti meg, hanem a távolabbiakat is. Hamarosan már nemcsak véletlenszerűen kerülnek egymás mellé a kiszemelt játékok, hanem valamiféle elképzelés szerint. Például összegyűjti a poharakat, vagy nagyobb kosárba dobálja az építőjátékok darabjait. El kezdi egymásba rakni a kisebb-nagyobb tárgyakat, például vödröket, tálakat, vagy ami éppen a keze ügyébe akad. Ebből alakul ki majd az építő játék, ezért fontos, hogy ebben a korban több egyforma játékot adjunk a csecsemőnek. Láthatjuk, hogy egy éves koráig nagyon hosszú utat tesz meg a kisbaba: a bizonytalan érintgetéstől a színes, változatos manipulációig jut.

Hogyan és mivel segíthetjük a csecsemő játékát?

A játék és a játékos kedv éppen olyan adottság, mint a mozgáskedv. Nem szabad tehát azt hinni, hogy a gyerek csak akkor fog tudni játszani, ha megtanítjuk rá. Az a képesség, hogy minden körülmények között megtalálja a számára érdekes játékot, minden gyerekben meg van. Felesleges tehát tanítani arra, ami vele született! Inkább nekünk van tanulnivalónk a gyerektől. Ha jobban odafigyelünk, rádöbbenünk, hogy a baba számtalan olyan játékot talál ki, ami nekünk talán eszünkbe sem jutna.

Értelmetlen és felesleges dolog tehát bármely játékot a kezébe adni ahelyett, hogy megvárnánk, míg ő fedezi fel, és amíg ő tudja megszerezni magának, saját kezdeményezésére, saját erejéből. Ugyancsak felesleges megmutatni neki, hogy bizonyos játékokkal hogyan is kell játszani. Ezt nyugodtan bízzuk csak rá! Majd ő kitapasztalja, mit és hogyan lehet csinálni az adott játékkal.

A szülő teendője nem más, mint a nyugodt játék feltételeinek biztosítása

Nézzük inkább meg, mit tehetünk annak érdekében, hogy a kisbaba önállóan, nyugodtan játszhasson, és megtapasztalhassa, mit tehet egy-egy játékkal.

1. A megfelelő játszóhely
Minél nagyobb helye van a kicsinek a játékra, annál tovább fog elmélyülten, mozgással tarkítva játszani. Hiszen ebben a korban gyorsan fejlődik a mozgás is, legalább olyan mértékben, mint a játék. Ha tehát van elég hely, a játék és a mozgás egymást ösztönző, egymást fejlesztő hatása biztosítja a kiegyensúlyozott, állandó elfoglaltságot.

2. Megfelelő játékok
Milyen is a jó játék? A legfontosabb, hogy ne legyen veszélyes. A textiljáték ne eressze a színét, ha a kisbaba a szájába veszi, és megnyálazza. A csörgő ne törjön el, ha például a baba rágurul, vagy odacsapja valamihez. Soha ne adjunk neki apró tárgyat játszani, mert azt lenyelheti. Ha egy színes kendőt adunk játszani, az legyen legalább 25x25 cm nagyságú, hogy még véletlenül se tudja a szájába gyömöszölni.

Nagyon fontos, hogy a játék minél több, változatosabb tevékenységre adjon lehetőséget. Minél többfélét tud vele csinálni, annál szívesebben és hosszabb ideig fog játszani vele. Nagyon szeretik a csecsemők például a kicsit megrongált gumijátékokat, hiszen minél változatosabb egy tárgy felülete – lyukacsos, kopott, szakadt, stb. – annál izgalmasabb. Ezeken a hibákon a még tapasztalatlan kisbaba hosszasan elidőzik, mert más a tapintásuk, mint a sima figuráké.

3. Legyen a játéknak változatos alakja
Az egy tömbből kialakított játékfigura korántsem olyan szórakoztató, nem lehet úgy rágni, mint például egy őzike hosszú lábát, vagy egy zsiráf hosszú nyakát. Nemcsak a játékboltokban találhatunk izgalmas játékokat, hiszen a színes műanyag poharak, tálkák, tölcsérek, lyukacsos tésztaszűrők is éppúgy lekötik a baba figyelmét, mint a drága játékok. Jó, ha a csecsemő játékai minél többféle anyagból készülnek, tehát megismerkedhet a fa, a fém és a textiljátékokkal is.

4. Ne legyen a csecsemő körül egyszerre túl sok játék
Csak azokkal a játékokkal vegyük körül a kisbabát, amelyekkel éppen foglalkozik, tevékenykedik. Ha látjuk, hogy bizonyos játékokkal egyáltalán nem játszik, akkor azt tegyük el egy időre, és néhány hét múlva vegyük elő újra – lehet, hogy akkor már kedvelni fogja.

Hogyan lehet együtt játszani a csecsemővel?

Mindenekelőtt alaposan ismerjük meg gyermekünket, figyeljük meg, hogy miként fedezi fel a világot maga körül, hogyan kezd el játszani. Induljunk ki mindig a csecsemőből! Várjuk tehát meg, amíg ő kezdeményez, legyen az akár egy „kukucs-játék”, vagy az „odaadom-elveszem” játék, amikor nyújtja felénk játékát, majd kéri vissza. Aki nem tudja, hogy a csecsemő számára ez a játék milyen élményt nyújt, esetleg azt hiszi, hogy már nem kell neki a játék, azért nyújtja, az fogja és elteszi. Ebben az esetben azonban nem értjük a gyereket.

Ha a csecsemő a szemét eltakarja az öklével vagy a fejére húz egy színes kendőt, és hirtelen kibújik alóla, az a legnagyobb boldogság, ha anyja szemével találkozik először. Ezeket a játékokat általában hatalmas kacagás követi. Ahogy fejlődik a csecsemő, egyre ügyesebben mozog, és a játékoknak számtalan variációját találja ki, amibe kéri a felnőtt bekapcsolódását. Ha ezt észrevesszük és belemegyünk ezekbe a játékokba, ez a legtöbb, amit nyújthatunk, és amit nagyon fog értékelni a kicsi.