GYERMEK

A szülőket érintő negatív diszkrimináció

Szerző:

Szabó Anna

Nevezzük a várandósságot áldott állapotnak, a legcsodálatosabb időszaknak egy nő életében. Büszkén viseljük gömbölyödő pocakunkat, vagy sétáltatjuk cseperedő gyermekünket. Az érem másik oldala azonban nem ennyire meghitt: számos formája létezik a kismamákat, családapákat érintő hátrányos megkülönböztetésnek.

Negatív diszkrimináció

Negatív diszkriminációról, azaz hátrányos megkülönböztetésről akkor beszélünk, ha egy személyt, vagy embercsoportot akár tudatosan, akár ösztönösen kirekesztenek, megaláznak. Ez az ún. közvetlen diszkrimináció. Közvetett diszkrimináció akkor valósul meg, ha valamely intézkedés látszólag semleges, tehát megfelel az egyenlő bánásmód követelményének, de egy, bizonyos tulajdonságokkal rendelkező személyt, vagy csoportot lényegesen nagyobb arányban hoz hátrányos helyzetbe, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy, vagy csoport volt, van, vagy lenne.

A hátrányos megkülönböztetés esélyegyenlőtlenséget teremt a társadalom egy csoportjában. Minden polgári demokratikus állam alkotmánya, valamint az ENSZ alapokmánya is tiltja. Amennyiben a negatív diszkrimináció következtében az esélyegyenlőség sérül, a sértett fél panaszával az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordulhat. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 20 olyan tulajdonságot sorol fel, melyek az egyéb feltételek megléte esetén megalapozhatják a hatóság eljárását. Cikkünk ezek közül csupán eggyel, az anyaság (terhesség), vagy apaság kapcsán megvalósuló hátrányos megkülönböztetéssel foglalkozik.

Az anyaság védelme, az apák támogatása

Az anyaság védelméről szóló egyezmény (183 sz., 2000) kiterjed minden foglalkoztatásban álló nőre. Célja az anya és a gyermek egészségének védelme, gazdasági biztonságának, és nemek közötti egyenlőségének a segítése. Az egyezmény legalább 14 hetes szülési szabadságot ír elő, mely szükség esetén 18 hétre bővíthető. Ez idő alatt a nők pénzügyi támogatásban is részesülnek, mely a szülés körül kieső jövedelmet hivatott pótolni.

A WHO szerint a csecsemők számára a legideálisabb, ha 6 hónapos korukig kizárólag anyatejjel táplálják őket, majd ezt követően, legalább 2 éves korukig, de akár azon túl is folytatja az anya a szoptatást – megfelelő kiegészítő táplálkozás mellett. Könnyen belátható, hogy a szülési szabadság ettől jóval rövidebb ideig tart. Az anyaság védelmében tehát a munkáltatóknak biztosítaniuk kell naponta legalább 2 fizetett szünetet, mely alatt az anyák szoptathatnak, illetve rövidebb munkaidőt, anélkül, hogy emiatt csökkenne a fizetésük.

Az anyák mellett az apáknak is lehetőséget kell biztosítani arra, hogy részt vállaljanak a gyermek születése körüli teendőkben, vagy később, a gyermekneveléssel kapcsolatos feladatokban. Hazánkban erre a törvény a szülés után 5 szabadnapot biztosít, illetve gyermekenként évente 2 plusz szabadságot, melyet azonban csak az egyik szülő vehet igénybe.

Szabályok és szabálytalanságok

Ugye, nem is olyan rossz a helyzet? Vagy nem lenne olyan rossz, ha a munkáltatók betartanák a törvények előírásait. Ám sokak szerint a szabályok arra valók, hogy megszegjék őket, s ezek az emberek általában tartják is magukat nézetükhöz. Ezen cikk megírása előtt végeztem egy kis kutatást, mely arra irányult, hogy mennyire általános ma Magyarországon a kismamákat érintő negatív diszkrimináció. A (nem releváns) felmérésben mintegy 25 nő vett részt, közülük 23(!) állította, hogy igen, találkozott a jelenséggel, vagy önmaga, vagy közvetlen környezete révén. Az esetek csekély különbözőséget mutattak, leginkább az eljárás módját illetően, de a végkifejlet szinte mindenütt azonos volt: vagy meg sem kapták a munkát, pusztán azért, mert kisgyermekük volt, vagy a már korábban betöltött pozíciót, állást elveszítették. Egy anyuka például arról számolt be, hogy a munkahelyén, az év végi értékelésen nyilvánosan megalázták, amikor az összes dolgozó előtt kiemelték a nevét, mint a legtöbbet hiányzó dolgozóét. (Sokat betegeskedett a gyermeke.)

Meglepő (vagy nem is annyira), de a felháborodásuk és tehetetlenségük mellett az anyák azon véleményüknek is hangot adtak, hogy bizonyos mértékig azonosulni tudnak a munkáltatók álláspontjával. Tény ugyanis, hogy a kisgyermekek (különösen a közösségbe kerülve) gyakran betegeskednek, ezáltal igen sok távollétre „kényszerítve” valamelyik szülőjüket. (Általában az édesanyát.) Megoldást a problémára egyikük sem igazán látott, a legtöbben az apák méltó megfizetését, illetve a „túlélést” („Majd csak megnő, iskoláskorban már nem olyan nagy gond ez!”) említették, mint lehetséges kiutat.

Megtörtént esetek

Lássunk néhányat (név nélkül) a megtörtént esetek közül!

„Nekem három, viszonylag kis gyerekem volt, és bizony nem kellettem sehová. Mindig az volt a fő kérdés: mi lesz, ha betegek lesznek? Ki fog rájuk vigyázni? Ezt általában férfi kérdezte... Amikor egyszer visszakérdeztem, hogy Önöknél ki vigyáz rajuk, akkor csak hápogva tudta kinyögni, hogy a felesége.”

„Ahol én dolgozom, ott egy nőt azért nem vettek fel a meghirdetett állásra, mert kisgyereke volt. Amikor én elmentem szülni, és visszajöttem a gyermekem 2 éves kora körül, közölték velem, hogy visszavesznek (már ennek is örülni lehet a mai világban), de a táppénzt felejtsem el...”

„Az egyik ismerősömet azonnal tették is lapátra, amint elárulta a munkahelyén, hogy babát vár. Az esküvőjén még mindenki hurrázott és éljenezett, aztán megdöbbentek, mikor bejelentette, hogy babát vár. Vajon mit hittek…? Majd örökbe fogad egy 20 évest?”

„Munkavállalás során a kisgyerek egyértelműen hátrány. Egyrészt mindenki elismeri, hogy kell a sok gyerek a házaspároknak, ugyanakkor, ha a házaspár egyik tagja munkavállaló is, akkor egyből fanyalgás van, hogy jó, jó, de ne nálam. Valahol érthető a munkaadó hozzáállása is: amíg otthon ápolja a szülő a gyermeket, annak a munkáját is el kell végezni, és a „rogyunk össze kft” ezt egészen egyszerűen nem engedheti meg magának. Megoldás csak hosszú távon lehetséges (szemléletváltás, stabil gazdasági helyezet, megfelelő szociális háló), addig sajnos marad a nagymama (ha van és szabad), bébiszitter (ha van rávaló).”

Az apák helyzete

Az apák hátrányos megkülönböztetéséről viszonylag keveset hallhatunk. Ennek akár örülhetnénk is, ám a szomorú valóság nem az, hogy őket jobban megbecsülik a munkáltatók. Sokkal inkább arról van szó, hogy az apák, mint kenyérkereső családfők, munkahelyeiket féltve, eleve nem veszik igénybe a gyermek után számukra járó kedvezményeket. A gyermek születésekor mindenkinek járó 5 szabadnap lehetőségével sem él minden apa, hiszen erre az időszakra jóval kevesebb pénzt számolnak el, mint egy munkanapra. (Kiváltképp, ha a munkakörhöz egyébként különféle pótlékok, jutalékok is járnak.) Mivel a legtöbb családban az apa a fő kereső, fel sem merül, hogy ő menjen el Gyed-re, Gyes-re, vagy maradjon táppénzen a beteg gyerekkel.

Mit tehetsz?

Egyesek szerint állami cégnél kell próbálkozni, mert ők sokkal toleránsabbak a kismamákkal, mások ezt cáfolják, és éppen magánvállalkozásoknál találták meg a számításaikat. Bármint legyen, mindenképp nehéz a dolgozni akaró szülők helyzete, különösen az első időszakban, amíg a gyermek kicsi. Mit tehetsz, hogy megvédd magad a hátrányos megkülönböztetés ellen? Íme, néhány óvintézkedés:

- Ne beszélj a terhességedről, amíg csak nem muszáj, de legalább a 12. hetet várd meg! A munkáltatódnak, vagy a közvetlen felettesednek persze joga van tudni, hogy hamarosan nélkülözni kényszerül téged, ám fölösleges elébe menni a dolgoknak. Igyekezz nem a munkahelyi mosdó szemetesébe dobni a terhességi teszt csomagolását, és ne panaszkodj a kolléganőidnek a reggeli rosszullétek miatt! Ellenkező esetben szerezhetsz néhány ellenséget, sőt a főnököd rosszallását is kivívhatod.
- Az önéletrajzodban ne tüntesd fel a családi állapotodat, és a gyermekeid számát! Bár nyilván büszke vagy a családodra, itt is alapszabály, hogy ami nem előny, azt akkor sem verjük nagydobra, ha éppenséggel nem hátrány. Márpedig a munkavállalás során a kisgyermek újabban sajnos komoly hátrány…
- Ha állásinterjún veszel részt, nem vagy köteles válaszolni a családi állapotodat, gyermekeid számát, életkorát, családalapítási terveidet firtató kérdésekre. Természetesen senki nem tagadja le a gyermekeit (ha nem muszáj), de tudnod kell, hogy ezek a kérdések általában sorsdöntők egy állás megszerzése szempontjából.
- Ha szerencsés vagy, és sikerült munkába állnod, igyekezz minél kevesebbet hiányozni a gyermekeid miatt! A betegségeket elkerülni ritkán lehet, de ha mód van rá, szervezd be a nagyszülőket, rokonokat, szomszéd nénit, vagy maradjatok otthon felváltva az apával!

Ha minden igyekezeted ellenére úgy érzed, egyenlőtlenül bántak veled, fordulj bizalommal az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz!