Régen és most…

A régi időkben a csecsemőkkel otthon maradt anyukák nem voltak naphosszat egyedül gyermekükkel, hiszen jellemzően a nagymama/nagypapa is otthon volt, mert egy házban vagy egy udvarban éltek. Esetleg a hasonló cipőben járó testvér, unokatestvér volt szintén a közelben, ő is a saját kisbabájával. Ezért nem volt olyan gyakori, hogy a szülés után az édesanyáknak különösebben igényük lett volna arra, hogy társaságba járjanak, emberekkel találkozzanak. Manapság azonban már egyre ritkább, hogy generációk éljenek együtt, így a nők, miután hazatérnek a kórházból, sokszor igencsak hamar kezdik egyedül érezni magukat. Persze a csemete remek játszótárs és igen szórakoztató is tud lenni, de valljuk be, hónapokon keresztül azért napi 24 órában ez egy kicsit kevés egy felnőtt ember számára.

Úgy képzelem, hogy kezdetekben a frissen szült anyukák, akik egyébként is ismerték egymást, összegyűltek egyikük lakásában/házában és ott töltötték el a napjuk egy részét, beszélgettek, ettek, ittak, megosztották egymással ügyes bajos dolgaikat. Hiszen hasonszőrű társainkkal könnyebben megértjük egymást, hasonlóak a gondjaink és az örömeink is. Ráadásul a gyerekek is tudtak együtt játszani. Mára ez a dolog odáig nőtte ki magát, hogy vélhetően majdnem minden faluban, városban lehet találni szervezett Baba-mama klubot, ahol az eredetileg egymást nem is ismerő anyukák találkozhatnak. Ezek lehetnek külön erre a célra kialakított intézmények, ahol akár minden nap folyamatosan vannak programok, találkozók. Vagy egy-egy kisebb helységben, esetleg a hét egy-egy napján néhány órára alakítanak ki a kultúrházban, vagy a védőnői központban találkozó helyet.

Baba és mama egyaránt jól érzi magát

Amellett, hogy az anyukák itt sorstársaikkal vannak együtt, szerencsés a helyzet, hiszen nem fogják őket sem lesajnálva sem sajnálkozva nézni, amikor sír a gyermek, vagy épp pelenkát kell cserélni. A klubok többségében - főként, ha állandó helyről beszélünk -, kialakítanak szoptatós szobát, esetleg alvós szobát is az elfáradt piciknek. Az egészen természetes, hogy van pelenkázó asztal esetleg külön helyiség is erre a célra kialakítva. A programokat pedig úgy tervezik meg, hogy a babák számára is kényelmes legyen. Léteznek egyszerű beszélgetős órák, ahol az anyukák kicserélhetik tapasztalataikat, tanácsot kérhetnek egymástól esetleg egy meghívott szakembertől, vagy egyszerűen csak megoszthatják élményeiket egymással. De emellett számos más program is kialakult már a klubokban, úgy mint baba-mama torna/jóga és társai, mesedélután, közös játszóház, kreatív kuckó és még sorolhatnám.

Mindezek lényege, hogy a babák, gyerkőcök is jól érezzék magukat és az édesanyák is társaságra leljenek. Sok-sok gyerek- és felnőttbarátság született már az ilyen és hasonló intézmények keretein belül. Ráadásul kisebb településeken a később feltehetően egy óvodába, iskolába járó gyerekek és a szülők már itt megismerik egymást. Mindjárt nem lesz olyan félelmetes a kicsik számára sem bemenni az óvodai szobába, ha egy korábbi játszótárs is ott van és újra közösen játszhatnak. A szülők is bizonyára könnyebben barátkoznak meg a gondolattal, hogy ott kell hagyniuk csemetéjüket egy számára még kissé idegen helyen, ha látják, hogy nincsen egyedül és jól érzi magát.

Az anyukák számára pedig sok-sok tekintetben lehet a klub jó színtér, hiszen megoszthatják egymással, hol kapható a pelenka a legelőnyösebb áron a környéken, megismerik a környékbeli játszótereket, gyerekbarát intézményeket, stb. A szakemberek pedig, akik ellátogatnak a klubba, sok-sok praktikus és hasznos tanáccsal látják el a szülőket.

Ugyan ma már a legtöbb Baba-mama klubban a szolgáltatások, „órák” nagy része fizetős, de azért a pár száz forintért nem csak egy játékkal, beszélgetéssel teli órát kapnak cserébe az édesanyák, hanem némely esetben barátságot és sok-sok segítséget is. Ne féljünk hát elindulni, itt aztán igazán a babákért és a mamákért van minden.